Kelő
Kelő (1890-ig Prochot, szlovákul: Prochot, németül: Brodheim) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.
| Kelő (Prochot) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Garamszentkereszti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1414 |
| Polgármester | Darina Gajdošová |
| Irányítószám | 966 04 |
| Körzethívószám | 045 |
| Forgalmi rendszám | ZH |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 567 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 494 m |
| Terület | 18,51 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 36′ 43″, k. h. 18° 42′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 43″, k. h. 18° 42′ 24″ | |
| Kelő weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kelő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Garamszentkereszttől 17 km-re északnyugatra, a Kelői patak völgyében hosszan elnyúlva fekszik.
Története szerkesztés
Területe már a bronzkorban lakott volt, ezt bizonyítja, hogy a korai bronzkorból származó jelentős leletek kerültek itt elő.
1414-ben „Prehotha" néven említi először oklevél, a település azonban ennél sokkal régebbi lehet. A falu első, Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt fatemploma már a 14. században állt a Fibik nevű dombon. A garamszentkereszti apátság birtoka, majd 1474-től a revistyei királyi váruradalom tartozéka volt. A 16. században lakói saskő urai – a protestáns Dóczyak – nyomására evangélikusok lettek. 1534-ben 4 portája adózott. 1599-ben 10 házzal és mintegy 120 lakossal a saskői váruradalomhoz tartozott. Lakói főként kertészkedéssel foglalkoztak, káposztát, hagymát, hüvelyeseket, répát valamint kendert termeltek. A 18. század elején német telepesek érkeztek, akik bányászható ércek után kutattak és nemsokára megkezdődött az ezüst, ólom és réz termelése. Jesztreben gazdag aranylelőhelyeket találtak. 1715-ben sörfőzde kezdte meg működését. Ekkor a falunak 27 adózója volt, közülük 9 kézműves. A falunak a 18. század második felében átlagosan 320 lakosa volt, ebből 22 bányász, 11 szénégető, 12 fuvaros. Egy malom is működött a községben. Templomát a selmeci királyi bányakamara építtette 1772-ben. 1828-ban 107 házában 718 lakos élt, akik főként favágással, állattartással, mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint: „PROCHOT. Tót falu Bars Vármegyében, földes Ura a’ Selmetzi Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Sz. Kereszthez két mértföldnyire; földgye hegyes, köves, és sovány, fája van valami kevés, legelője elég, a’ Bánya Városoknak szomszédságában van, harmadik osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint: „Prochot, tót falu, Bars vmegyében, a Klak hegye alatt: 718 kath. lak. és paroch. templommal. Földje felette sovány, de fenyves erdeje derék. F. u. a kamara. Ut. p. Selmecz."[3]
Bars vármegye monográfiája szerint: „Kelő, a nyitramegyei határ közelében fekvő tót kisközség, 788 róm. kath. vallású lakossal. Csak a XVI. században kezd szerepelni Prochott és Brodheim nevek alatt, mint az inségesek telepe, hova ezeket szén és mészégetés czéljából telepítették. Akkoriban a saskői uradalomhoz tartozott és a Dóczyak voltak az urai. Kath. templomát 1792-ben építtette a kincstár. Postája, távirója és vasúti állomása Geletnek. Ide tartoznak Kopanicza, Holub és Borovina telepek is."[4]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.
A szlovák nemzeti felkelés idején lakói támogatták a partizánokat. A német csapatok 1945. március 18-án megszállták és felégették a falut. 12 partizánt és 42 polgári lakost végeztek ki.
Népessége szerkesztés
1910-ben 839, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 670 lakosából 666 szlovák volt.
2011-ben 598 lakosából 590 szlovák volt.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Máté evangélista tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1771-72 között épült.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. április 7.)
