Sörkút
Sörkút (1899-ig Viborna, szlovákul Výborná, németül Bierbrunn) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.
| Sörkút (Výborná) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Késmárki |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1289 |
| Polgármester | Viera Strelová |
| Irányítószám | 059 02 |
| Körzethívószám | 052 |
| Forgalmi rendszám | KK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1316 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 101 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 701 m |
| Terület | 10,54 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″ | |
| Sörkút weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sörkút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Késmárktól 12 km-re északra, a Partizán-hegy déli tövében.
Nevének eredete szerkesztés
Nevét kitűnő ízű ásványvizéből származtatják (szlovák: vyborny = kitűnő, német: bierbrunn = sörkút, a magyar név a németből való).
Története szerkesztés
A falut német telepesek alapították a 13. század közepén. Első írásos említése 1289-ből származik „Birburn” alakban. 1290-ben „Bibur”, 1344-ben „Berbarn”, 1455-ben „Byrewbron”, 1463-ban „Viborna” néven említik. Birtokosai a Berzeviczy, Warkotsch, Lasky és Horváth-Stanczits családok voltak. 1770-ben 59 házában 376 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIBORNA. Bierbrun. Tót falu Szepes Várm. földes Urai Mudrányi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Tótfalunak szomszédságában, és ennek filiája; fája tűzre van, földgye meglehetős.”[2]
1828-ban 69 háza és 496 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Viborna, (Bierbrunn), Szepes v. német falu, a Kárpátok alatt: 132 kath., 464 evang. lak. Kath. és evang. szentegyház. Igen jó savanyuviz. Gyolcsszövés. F. u. a Berzeviczy nemzetség. Ut. p. Késmárk.”[3]
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
Német lakosságát 1945 után kitelepítették, helyükre a Magurántúli területről szlovák telepesek érkeztek. Lakói Késmárk és Szepesbéla üzemeiben dolgoztak.
Népessége szerkesztés
1880-ban 538 lakosából 413 német, 91 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 467 lakosából 362 német, 85 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 482 lakosából 359 német, 2 magyar, 101 szlovák és 20 egyéb anyanyelvű volt.
1910-ben 455 lakosából 352 német és 72 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 436 lakosából 403 német, 4 magyar, 21 csehszlovák és 8 állampolgárság nélküli volt.
1930-ban 427 lakosából 304 német, 77 csehszlovák, 1 zsidó, 34 egyéb nemzetiségű és 11 állampolgárság nélküli volt.
1970-ben 522 lakosából 3 cseh és 519 szlovák volt.
1980-ban 547 lakosa mind szlovák volt.
1991-ben 618 lakosából 1 cseh, 5 cigány, 612 szlovák volt.
2001-ben 823 lakosából 792 szlovák volt.
2011-ben 1070 lakosából 1044 fő szlovák, 21 cigány, 1 lengyel, 4 egyéb nemzetiségű.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Orsolya temploma a 14. században épült gótikus stílusban, később többször átépítették.
- Evangélikus temploma 1833-ban épült klasszicista stílusban.
További információk szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
