Wikipédia

William Edward Parry

angol tengerésztiszt és sarkvidéki felfedező

William Edward Parry, 1826-tól sir William Edward Parry (Bath, 1790. december 19.[10] – Bad Ems, 1855. július 8.) angol sarkutazó, felfedező. Ifjú korában az Északi-tengeren szerzett hajózási gyakorlatot a bálnavadász hajók ellenőreként.

William Edward Parry
Született1790. december 19.[1][2][3][4][5]
Bath[6]
Elhunyt

Bad Ems[7]
Állampolgárságabrit
Házastársa
  • Isabella Stanley (1826. október 23. – )[8][9][6]
  • Catherine Edwards Hankinson (1841. június 29. – )[9][8][6]
Gyermekei
  • Lucy Parry
  • Caroline Parry
SzüleiSarah Rigby
Caleb Hillier Parry
Foglalkozása
  • felfedező
  • tengerésztiszt
  • botanikus
IskoláiKing Edward's School
Kitüntetései
  • Royal Society tagja
  • Honorary Fellow of the Royal Society of Edinburgh
SírhelyeGreenwich
A Wikimédia Commons tartalmaz William Edward Parry témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Samuel Drummond: Sir William Edward Parry
Stephen Pearce: Sir William Edward Parry
A Hecla és a Griper legénysége csatornát vág a jégbe a hajóktól a Melville-szigeti táborhelyig

1818-ban részt vett John Ross az Északnyugati átjáró feltárására indított expedíciójában.[11]A Baffin-öböl északi végén behatoltak a Smith-szorosba, majd az öböl nyugati partvidékén a Jones-szorosba (egyikben sem járt ember, amióta William Baffin elnevezte őket), de mindkettőt jég töltötte ki, és zsákutcának bizonyultak.

A következő évben már ő vezetett expedíciót az északi sarkvidékre. Kihasználta az abban az évben rendkívül kedvező időjárást, és két hajójával (Hecla, Griper) behatolt a Lancaster-szorosba, és abban nyugat felé hajózva egészen a nyugati hosszúság 114°-ig jutott. Eközben útvonalától északra, az északi szélesség 75° táján egy új szigetcsoportot vett észre, amit később róla neveztek el. Felkutatta a Barrow-szorost és a Melville-szorost, és ezután mintegy 10 hónapot a Melville-sziget egyik öblében telelt. Úti beszámolójában leírt egy, a sziget déli partvidékén emelkedő, jellegzetes alakú sziklát, ami fontos tájékozódó ponttá vált harminc évvel később, amikor Robert MacClure nyugat felől érkezett erre a helyre, és Parry leírása alapján felismerte a partszakaszt, végre bizonyítva ezzel az Északnyugati átjáró létezését.

Következő két útja (1821–1822, 1825) gyakorlatilag sikertelennek tekinthető. Második útján a Hudson-öböl és a Baffin-sziget között, a harmadikon a Baffin-szigettől nyugatra kereste az átjárót — eredménytelenül.

Végül (1827-ben) szántalpas csónakokon akarta elérni az Északi-sarkot. El is jutott az északi szélesség 82° 45'-ig, ahol kiderült, hogy a jég gyorsabban mozog dél felé, mint amilyen gyorsan ő északnak haladni képes, ezért visszafordult. Ez az eredménye sokáig (1895-ig, Fridtjof Nansen első Fram-expedíciójáig) „északi rekord” maradt.

Útleírása Four voyages to the North Pole címmel jelent meg Londonban, 1833-ban, 5 kötetben.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b The Peerage (angol nyelven)
  5. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  6. ↑ a b c Parry, William Edward (NBD)
  7. ↑ p47116.htm#i471155
  8. ↑ a b Kindred Britain
  9. ↑ a b p47116.htm#i471155, 2020. augusztus 7.
  10. ↑ Téves dátum: 1790. december 9. Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 555. o. ISBN 963-9257-11-7  
  11. ↑ Földrajzi felfedezők

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=William_Edward_Parry&oldid=24893474”