Staffa
Staffa (skót gael nyelven: Stafa) a Belső-Hebridák egyik lakatlan szigete Skócia Argyll és Bute megyéjében, Mull szigetétől mintegy 6 km-rel nyugatra. Kerülete mintegy 2,5 km.[1] Ónorvég eredetű nevének eredeti jelentősége kb. „oszlopos sziget” (staff=rúd, oszlop).
| Staffa (Stafa) | |
 | |
| A sziget madártávlatból | |
| 'Közigazgatás | |
| Ország | Skócia |
| ' | Argyll és Bute |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Hebrida-tenger |
| Szigetcsoport | Belső-Hebridák |
| Szigetek száma | 1 |
| Terület | 0,33 km² |
| Hosszúság | 0,60 km |
| Szélesség | 0,20 km |
| Tengerszint feletti magasság | 42 m |
| Legmagasabb pont | 42 |
| Időzóna | UTC±00:00 |
| Elhelyezkedése | |
 Staffa
Pozíció Skócia térképén
| |
 é. sz. 56° 26′, ny. h. 6° 20′56.433333°N 6.333333°WKoordináták: é. sz. 56° 26′, ny. h. 6° 20′56.433333°N 6.333333°W | |
| Staffa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Staffa témájú médiaállományokat. | |
Természeti viszonyai
szerkesztésÉghajlata rendkívül csapadékos (>2000 mm/év).[2]
A lakatlan szigeten számos madárfaj fészkel, egyebek közt lundák (Fratercula arctica) is.[3]
Keletkezése, földtani felépítése
szerkesztésA vulkáni eredetű sziget alsó része harmadidőszaki bazalt lávaár, amit azonos összetételű tufaréteg fed le.
A pleisztocén időszak utolsó eljegesedése idején a Világóceán szintje mintegy 120 méterrel volt alacsonyabb a jelenleginél, és nemcsak a szigetet és környezetét, de még Észak-Írországot is egy Skócia központú jégpajzs borította el. A jégár alakította ki a lankás felszínformákat; fenékmorénájából jött létre az olvadás után talajosodó till. A jégpajzs kiolvadása után a térszín izosztatikus emelkedése nem tartott lépést a vízszint emelkedésével, így az egykor összefüggő szárazulat a hajdani dombhátakat jelző szigetekre szakadt szét.
Az abrázió (a hullámok pusztító munkája) a három–nyolc-, a leggyakrabban hatszöges, oszlopos elválású bazaltból körben a tengerparton látványos, úgynevezett bazaltorgonát alakított ki. A bazaltoszlopok többfelé ívesek.[2] A sziget déli partján[1] egy kisebb földtani törésvonal mentén a hullámok hosszan összetördelték az oszlopokat, és több tucat méter hosszan behatoltak a sziget belseje felé. A lávaárat fedő tufaréteg épségben megőrződött. Így alakult ki a sziget fő nevezetessége, a 69 m hosszú, a bejáratánál 13 m széles[4] Fingal-barlang, amelyben a hullámverés (főleg vihar idején) sajátos hangzása Mendelssohnt is megihlette (Hebridák-nyitány, op. 26.). Hasonlóan abráziósak a sziget kisebb barlangjai, a Boat és a Mackinnon.[4]
Kapcsolódó cikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Pallas: Bokor József (szerk.). Staffa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2024. május 11.
- ↑ Révai: Révai nagy lexikona XVII. kötet (Sodoma–Tarján). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1925. 115. o.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Staffa című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
