Sudár Attila
Sudár Attila (Budapest, 1954. április 11. –) olimpiai bajnok vízilabdázó.
Sudár Attila | ||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | ||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1954. április 11. (70 éves) | |||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Budapest, Magyarország | |||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | magyar | |||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 188 cm | |||||||||||||||||||||||||||
Becenév | Szisza | |||||||||||||||||||||||||||
Poszt | bekk | |||||||||||||||||||||||||||
Profi klubok1 | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Klubcsapatokban
szerkesztés1965-ben kezdett el sportolni úszóként a KSI-ben. 1968-tól került át a vízilabda csapatba. 1972-ben az OSC-be igazolt, ahol négyszer magyar bajnok (1972, 1973, 1974, 1978), egyszer MNK győztes (1974) valamint kétszer BEK győztes (1972, 1978) lett. 1982-ben egy szezont a Honvédban játszott, majd visszaigazolt az OSC-be. 1985-től 1992-ig Olaszországban szerepelt a Marines Posillipo, a Siracusa Ortigia és a Cittavecchia csapatában. 1985-ben a Posillipo csapatával olasz bajnokságot nyert.[1] 1992-től újra az OSC-ben szerepelt. Az OB I.-ben 333 mérkőzésen jutott szóhoz.[2]
Válogatottban
szerkesztés1973-ban ifi Európa-bajnokságot nyert. A felnőtt válogatottban 1974 és 1986 között 230 alkalommal játszott. Az első világesemény melyen csapattag lehetett, az 1976-os olimpia volt, melyen aranyérmet szerzett. Ezt a sikert az 1977-es Európa-bajnokságon is megismételte a válogatottal. Pályafutását további 2 vb második helyezéssel, egy világkupa győzelemmel és egy-egy olimpiai és Eb bronzéremmel gazdagította. Tagja volt az 1979-es Universiade-n hatodik helyezést szerzett csapatnak. 2000-ben beválogatták az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.
Visszavonulása után
szerkesztésAz OSC-s évei alatt a SOTE-n fogorvosi diplomát, 1983-ban vízilabda-szakedzői képesítést szerzett. Játékos pályafutása után fogorvosként praktizált és szőlészettel is foglalkozott.[3] Szenior vízilabdacsapatával többször szerepelt nemzetközi tornákon.[4][5] 2009-ben és 2010-ben is pályázott a női szövetségi kapitányi posztra, de 2009-ben egy szavazattal lemaradt a lehetőségről,[6] 2010-ben pedig végül jelöltlistára sem került.[7] 2013-ban a brazíliai Bauru-ban lett az ottani utánpótlás vezetőedzője.[8] A 2018-as ifjúsági világbajnokságon a brazil csapat edzője volt.[9]
Kitüntetései, elismerései
szerkesztésCsaládja
szerkesztésNős, felesége Viczián Dóra. Két fiúgyermekük van.[12]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ sp: DR Sudár: Olasz bajnok!: Újabb pólós örömhír. Népszava, CXIII. évf. 166. sz. (1985. július 17.) 11. o.
- ↑ 300 mérkőzés feletti játékosok sorrendje - 2007. nyaráig (waterpolo.hu). [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
- ↑ Sudár Attila dr. (mob.hu). [2012. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
- ↑ Vizes veteráncsúcs (mno.hu). (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)[halott link]
- ↑ X. FINA world masters Cchampionship 2004 (fina.org). [2013. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
- ↑ Petrovics Mátyás lett az új női vízilabda-kapitány. nol.hu (2009. január 22.) (Hozzáférés: 2022. március 4.)
- ↑ MERÉSZ ANDRÁS AZ ÚJ NŐI SZÖVETSÉGI KAPITÁNY(waterpolo.hu). (Hozzáférés: 2010. november 9.)
- ↑ Pelé szülővárosában pólós kissrácokat oktat. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
- ↑ Olimpiai bajnok pólós Brazíliában - interjú Sudár Attilával. nepszava.hu (2019. december 21.) (Hozzáférés: 2019. december 21.)
- ↑ Kitüntetések. Magyar Közlöny, XXXI. évf. 61. sz. (1976. augusztus 12.) 748. o.
- ↑ Kitüntetések. Képes Sport, XXVII. évf. 33. sz. (1980. augusztus 12.)
- ↑ Ághassi Attila: Köszönöm azoknak, akik cserben hagytak. Index. waterpolo.hu, 2019. március 8. (Hozzáférés: 2019. március 8.)
Források
szerkesztés- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: III. kötet (S–Z). Szekszárd: Babits. 1995. 82. o. ISBN 963-495-014-0