Bocsári Svastits Elemér Károly (*Lesencetomaj, Zala vármegye, 1869. augusztus 15. –†Babosdöbréte, 1946. január 29.), honvéd ezredes, a zalamegyei Levente-egyesület elnöke, a Vármegyei Gazdasági Egyesület tagja, a legfelsőbb elismerés, a békebeli és háborús Signum Laudis tulajdonosa.[1][2]

bocsári Svastits Elemér
Született1869. augusztus 15.
Lesencetomaj, Zala vármegye,
Elhunyt1946. január 29. (76 évesen)
Babosdöbréte, Zala vármegye,
Nemzetiségemagyar
Házastársa1.f.: gyulakeszi Forster Mária (18841913)
2.f.: Csanády Anna (18821919)
3.f.: besenyői és velikei Skublics Gizella (18741947)
Foglalkozásahonvéd ezredes
SablonWikidataSegítség
A bocsári Svastits család címere

Élete szerkesztés

A tekintélyes nemesi származású bocsári Svastics család sarja. Apja bocsári Svastits Elek (18261893), földbirtokos,[3] anyja szántói és széplaki Botka Lujza (18361900). Az apai nagyszülei bocsári Svastis Pál (17971849), Somogy vármegye főadószedője, földbirtokos és nedeczei Nedeczky Rozália (1799-1850); az anyai nagyszülei szántói és széplaki Botka Pál és Ádám Anna voltak. Apjának, Svastits Eleknek, az elsőfokú unokatestvére bocsári Svastics János (1802-1873), táblabíró, földbirtokos, zeneszerző, akinek a fia bocsári Svastits Benő (18331910), Zala vármegye főispánja, földbirtokos, 1848-as honvédhadnagy volt. Svastits Benő főispán feleségül vette Svastits Paulát, Svastits Elemér apai nagynénjét és ezzel az anyai nagybátyja is lett.

Középiskolái elvégzése után a Ludovika Akadémiára ment, ahonnan zászlósi rangban a 20-ik honvédgyalogezredhez került. Innen már századosi rangban a lugosi 8. honvédgyalogezredhez vezényelték. Ezután a 19. honvédgyalogezrednél a törzstiszti tanfolyamot elvégezte, elnyerte az őrnagyi rangfokozatot, majd a 12. honvédgyalogezredhez helyezték át, ahol az első világháború kitörése érte és mint zászlóaljparancsnokot az orosz harctérre vezényelték. Onnan betegen került vissza és felgyógyulása után a 12. honvédgyalogezred egri pótzászlóaljparancsnokságát vette át. Onnan alezredesi kinevezése után újból a harctérre ment. Visszatérte után a pénzügyminisztériumban nyert beosztást, ahol a honvédelmi minisztérium felmentési osztályát vezette. Az összeomláskor ezredesi rangban nyugalomba vonult. A tanácsköztársaság után a zalaegerszegi tiszti-igazoló bizottságnak volt elnöke lett.[4]

Házasságai szerkesztés

Feleségül vette Zalacsányban 1906. december 1-jén a nemesi származású gyulakeszi Forster Mária Anna Klára (*Zalacsány, 1884. október 6.–†Gyulakeszi, 1913. augusztus 12.) kisasszonyt,[5][6] akinek a szülei gyulakeszi Forster Elek (18591932), országgyűlési képviselő, gazdasági főtanácsos, földbirtokos, törvényhatósági bizottsági tag és Frántsik Anna (18631950) voltak. Nem maradt gyermeke az első nejétől, aki pár évvel a házasság után el is hunyt.

Svastits Elemér 1917. augusztus 13-án vette feleségül Budapesten Csanády Anna Vilma Mária (*Keszthely, 1882. szeptember 6.Bánokszentgyörgy, 1919. január 18.) kisasszonyt,[7] akinek a szülei dr. Csanády Gusztáv (18371914) vegyésztudor, mezőgazdász, gazdasági szakíró, a keszthelyi magyar királyi gazdasági tanintézet rendes tanára,[8] és Forster Mária (1857–†?) voltak. A menyasszonynak az anyai nagybátyja gyulakeszi Forster Elek (18591932), országgyűlési képviselő volt. A második frigyéből sem maradt meg utód; Csanády Anna korán hunyt el.

A harmadik felesége besenyői és velikei Skublics Gizella Júlia Teréz (*Döbréte, 1874. szeptember 18.-†Babosdöbréte,1947. április 16.),[9] akinek a szülei Besenyői és velikei Skublics Jenő (18391901) politikus, a zala megyei Szabadelvű Párt elnöke, Zala vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságnak a tagja, és Spelletich Paula (18491914) voltak. A menyasszony anyai nagyapja Spelletich Bódog (18151890) jogász, az 1848-49-es magyar szabadságharc résztvevője, nemzetőr őrnagy. Svastits Elemér és Skublics Gizella házasságából sem maradt leszármazottja.

Jegyzetek szerkesztés