Szécsey János

(1893-1963) metodista lelkipásztor

Szécsey János (Ráckozár, ma: Egyházaskozár, 1893. május 24.Budapest, 1963. június 14.) metodista lelkész, szuperintendens.

Szécsey János
Született 1893. május 24.
Ráckozár
Elhunyt 1963. június 14. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása lelkész, szuperintendens

CsaládjaSzerkesztés

Evangélikus családba született, eredeti családneve: Schmidt. Anyja a kaposszekcsői származású Brunn Klára, apja Schmidt János. Születése előtt három hónappal, 1893. február 25-én az édesapja elhunyt, míg édesanyját 10 éves korában, 1903-ban vesztette el. Édestestvére nem volt. Keresztszülei nevelték fel Ráckozáron. 1907-től kereskedőinas, majd segéd Pécsett. Az 1. világháborúban katona. 1924-ben vette feleségül Röhrig Erzsébetet (1895-1980), akitől három gyermeke született: Erzsébet, Lídia és Artúr.[1]

Egyházi szolgálatainak kezdeteiSzerkesztés

Egyházi szolgálatainak gyökerei az 1910-es évekre nyúlnak vissza, a kaposszekcsői evangélikus gyülekezet idejébe. 1918-ban a községben ő lett a vezetője a helyi evangélikus gyülekezetben néhány évvel korábban kialakuló sváb hívő csoportnak, amely 1920 elején csatlakozott a metodista egyházhoz. Az így megalakuló, csaknem 20 fős kis gyülekezet vezetésével az egyház ekkor Szécsey Jánost bízta meg laikus (teológiát nem végzett) igehirdetőként. 1920-ban és 1921-ben a metodista összejövetelek vezetéséért két ízben is letartóztatták, fogdába zárták (Sásdon és Kaposszekcsőn). 1921 első felében Szécsey látogatta azokat a györkönyi és nagyszékelyi sváb hívő csoportokat, amelyek aztán ugyancsak a metodista egyházhoz való csatlakozás mellett döntöttek. 1921 augusztusában utazott el a frankfurti metodista Lelkészképző Szemináriumba, hogy megkezdje teológiai tanulmányait. Vele együtt utaztak ekkor Márkus József és Viktor Róbert is. 1924-ben John Louis Nuelsen püspök egyszerre szentelte fel diakónusnak és vénnek (lelkésznek). (Ekkor szentelte fel vénnek Emil Baumannt, Eduard Marqurd-ot és Löbel Jánost is.)

Lelkészi szolgálataSzerkesztés

Szécsey János első szolgálati helye a Dombóvári Körzet volt, ahol 1941-ig szolgált. A körzeti munkássága már a felszentelését megelőző évben, 1923-ban megkezdődött. Egy évig Eduard Marquard németországi lelkésszel együtt látta el a körzetet, aki a németajkú gyülekezeteket gondozta. A dombóvári közösség 1926-ban kezdett egy 150 fős imaterem építésébe, az alapkőletételre május 4-én került sor, az imaházat már június 20-án felszentelték. A Dombóvári Körzet 1928-ban tartott Évi Konferenciát (éves egyházi közgyűlést), ami különleges egyháztörténeti eseménynek számított: első alkalommal adott otthont a konferenciának egy magyar anyanyelvű gyülekezet. Ugyancsak az ő szolgálati idejéhez köthető a Döbröközi Metodista Kápolna felépítése. Szécsey 1929 nyarán egy hónapra Svájcba utazott, hogy az imaházra külföldön is adományokat gyűjtsön. A gyűjtés hamarosan sikerrel végződött: 1930. november 9-én metodista kápolnát avattak a katolikus faluban. Különleges szolgálati ágként kiemelhető, hogy ugyanebben a községben Szécsey már az 1930-as években cigánymissziót folytatott. 1933-tól egy évig Szécsey János vezette a Pécs-Borjádi Körzetet is. 1941-ben a dombóvári búcsúünnepélyén az evangélikus és református lelkészek is jelen voltak.

1941-ben a fővárosba helyezték, ahol a Budapest II. Körzet és a Kispesti Körzet vezetésére kapott megbízatást. Önéletrajza szerint a holocaust idején a svájci metodista diplomatával, Carl Lutz-cal részt vett a zsidók mentésében. 1945-ben magyarosította nevét Szécsey-re. 1948-ban ő lett az utódja a disszidáló Tessényi János szuperintendensnek. Egyházvezetői szolgálatát 1956-ig, 63 éves koráig látta el, ekkor egészségügyi okokból vonult vissza. Utódja Hecker Ádám lett. Szécsey János 1963-ban halt meg.[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
  2. Khaled A. László: A magyarországi metodizmus története 1920 és 1948 között - Egy vallási alternatíva esélyei Trianontól a fordulat évéig. Kézirat. Pécs, 2011.