Főmenü megnyitása

Szénási Sándor (református lelkész)

református lelkész

Szénási Sándor (Vereb, 1925. december 15.2001. január 30.) református lelkész, költő, műfordító.

Szénási Sándor
Született 1925. december 15.
Vereb
Elhunyt 2001. január 30. (75 évesen)
Házastársa Szabó Judit (1954–2001)
Foglalkozása költő

ÉleteSzerkesztés

1925. december 15-én született Vereben Szénási Sándor és Varjas Julianna legidősebb gyermekeként. Édesapja többgenerációs kovácsmester volt. Mint legidősebb fiú gyermek neki kellett volna tovább vinni a mesterséget. de elemi iskolai tanulmányai során nagy hatással volt rá Czirók Ákos lelkipásztor és Szabó Kálmán verebi rektor. Az ő ösztönzésükre jelentkezett a Lónyay utcai Református Gimnáziumba, ahol 1945-ben érettségizett. 1951 őszén lelkészi oklevelet szerzett a Budapesti Református Teológiai Akadémián. Először Cegléden volt segédlelkész egy évig, majd szülőfalujában Vereben lelkész 1952 és 1970 között. 1954. november 27-én feleségül vette Szabó Juditot. Esküvői tanúja Ravasz László dunamelléki református püspök volt.

1970-től Velencén, majd Kápolnásnyéken lelkipásztor. 1972-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyartanári és könyvtárosi diplomát szerzett. 1981-től haláláig Bicskén tevékenykedett. 1974 és 1990 között a Vértesaljai Egyházmegye esperese volt.

Versei és műfordításai a Reformátusok Lapjában, az Új Emberben és a Vigiliában; cikkei és tanulmányai a Theologiai Szemlében, a Református Egyház című folyóiratban, a Confessioban és a Vigiliában jelentek meg.

1993-ban a Fejér Megyei Közgyűlés Vörösmarty Mihály-díjjal tüntette ki munkásságáért. 2000 decemberében, 75. születésnapján Bicske Város Önkormányzata díszpolgári címmel jutalmazta. 2001 tavaszán, posztumusz nyerte el a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány IV. Műfordító versenyének német első díját Angelus Silesius verseinek addig még meg nem jelent magyarra fordításáért.

2001. január 30-án hunyt el. Bicskén a református templomban február 3-án, Hegedűs Lóránt dunamelléki püspök búcsúzott tőle. Végakarata szerint szülőfalujában, Vereben a református temetőben helyezték örök nyugalomra, február 4-én.

MűveiSzerkesztés

  • Kálvin emberi arca (egyháztörténeti tanulmány, 1986. Kálvin Kiadó)
  • Mandulaág (versek és műfordítások, 1986. Kálvin Kiadó; 2. bővített kiadás 2010.)
  • „Megtaláltuk a Messiást!” (konfirmációi olvasókönyv, 1989. Kálvin Kiadó)
  • A bicskei református egyház története, 1890-1991. (Kiss Károly kéziratának felhasználásával, 1991, Közlekedési és Dokumentációs Vállalat, Budapest)
  • Örömötök munkatársa (alkalmi beszédek, 1995. Vértesaljai Református Egyházmegye)
  • Ünnepeink (1997. Kálvin Kiadó)
  • A porszem és a Minden (Andreas Gryphius 141 istenes szonettjének műfordítása, 2000. Kálvin Kiadó)
  • Ünnepeink. A református egyházi év; Kálvin, Bp., 2007
  • Mandulaág. Versek és műfordítások; Mandulaág, Bp., 2010
  • "Megtaláltuk a Messiást!". Református konfirmációi olvasókönyv; 2. jav. kiad.; Kálvin, Bp., 2014

DíjaiSzerkesztés

  • Vörösmarty Mihály-díj (1993)
  • Bicske díszpolgára (2000)

ForrásokSzerkesztés