Főmenü megnyitása

A szíriai elefánt vagy perzsa elefánt (Elephas maximus asurus) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántfélék (Elephantidae) családjába tartozó ázsiai elefánt (Elephas maximus) egyik kihalt alfaja.[1][2]

Infobox info icon.svg
Szíriai elefánt
Evolúciós időszak: Késő pliocén - holocén
Tigrisre támadó elefántot ábrázoló mozaik
Tigrisre támadó elefántot ábrázoló mozaik
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elefántfélék (Elephantidae)
Nem: Elephas
Faj: E. maximus
Alfaj: E. m. asurus
Tudományos név
Elephas maximus asurus
Deraniyagala, 1950
Elterjedés
Elterjedési területének a részleges ábrázolása
Elterjedési területének a részleges ábrázolása
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szíriai elefánt témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szíriai elefánt témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

A Kr.e. időkben Délnyugat-Ázsiában és Közép-Ázsiában volt elterjedt. A következő országok területein élt: Afganisztán, Irak, Irán, Izrael, Libanon, Pakisztán, Szíria és Törökország. Mára már úgy a vad, mind a háziasított példányok kihaltak. A fosszilis maradványok alapján, ez az állat körülbelül 3 millió évvel ezelőtt - azaz a késő pliocén korszakban - jelent meg és Kr.e. 100-ban halhatott ki.[3]

MegjelenéseSzerkesztés

Marmagassága körülbelül 3,5 méter lehetett. Megjelenésében hasonló jegyeket mutatott az ázsiai elefánt több alfajával együtt (tehát az indiai, borneói, stb. alfajhoz hasonlóan az afrikai elefántnál kisebb fülek, magasabb homlok, csupasz, vastag, kemény bőr, agyarak). Az ázsiai elefántnak az egyik legnagyobb alfaja lehetett.

ÉletmódjaSzerkesztés

Hasonlóan a többi elefánthoz, ez az állat is csoportosan élt az erdőkben, füves pusztákon, félsivatagokban, alacsonyabb hegyvidékeken, vagy akár mangrovéerdőkben is. Táplálkozása szintén megegyezik a többi elefántéval, tehát gyökerek, gumók, füvek, levelek, ágak, virágok, fakérgek szerepeltek az étrendjén.[4]

Harci elefántokSzerkesztés

Ahogyan az indiai kultúrák, a perzsák is használtak harci elefántokat. Használták őket Mezopotámia, Anatólia és Görögország elfoglalásakor is. Mivel nagyon intelligens állatok, hamar be lehetett tanítani őket a harcra. Egyetlen egy gyenge pontjuk volt: a szemük. Ha az megsérült, komoly fájdalmat érezhetett az elefánt, ezáltal agresszívvé is válhatott, és barátot-ellenséget egyaránt taposott és öklelt. Az európaiak a harci elefántokról elsőként a görögöktől hallottak, akik abban az időben vagy megjárták Indiát, Perzsiát, vagy pedig részt vettek a görög-perzsa háborúkban, és találkoztak ezekkel az állatokkal.[5][6][7][8][9] [10][11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wild Cats: Status Survey and Conservation Action Plan (PDF), Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group, 1–334. o. (1996). ISBN 2-8317-0045-0 
  2. Choudhury, A. (2008. november 11.). „Elephas maximus”. The IUCN Red List of Threatened Species 2008, e.T7140A12828813. o, Kiadó: IUCN. DOI:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T7140A12828813.en.  
  3. http://www.tabiattarihi.ege.edu.tr/en/
  4. Reade, 39
  5. Michael B. Charles, ‘The Rise of the Sassanian Elephant Corps: Elephants and the Later Roman Empire’, Iranica Antiqua 42 (2007) 301-346
  6. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae (en nyelven). Akadémiai Kiadó, 369. o. (2003. november 11.) 
  7. Richard Nelson Frye, The Cambridge History of Iran: The period from the Arab invasion to the Saljuqs, (Cambridge University Press, 1975), 8-9.
  8. https://books.google.com/books?id=qKdkCgAAQBAJ&lpg=PA91&pg=PA92
  9. Strabo 15.2.1(9)
  10. Polybius 11.39
  11. Scullard, H. H. (1953). „Ennius, Cato, and Surus”. The Classical Review 3 (3/4), 140–142. o. DOI:10.1017/S0009840X00995805.  

FordításokSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Syrian elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Persian war elephants című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés