Szathmári István

magyar nyelvész

Szathmári István (Kisújszállás, 1925. február 20.2020. november 3.) magyar nyelvész, egyetemi tanár.

Szathmári István
A Faludi Ferenc Alkotói Díj átvételekor, 2012-ben (Csörsz Rumen István felvétele)
A Faludi Ferenc Alkotói Díj átvételekor, 2012-ben (Csörsz Rumen István felvétele)
Született 1925. február 20.
Kisújszállás
Elhunyt 2020. november 3. (95 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása nyelvész,
egyetemi tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Szathmári István témájú médiaállományokat.

Kutatási területei: stilisztika, az irodalmi nyelv története, a nyelvtudomány története, nyelvtörténet, dialektológia, nyelvművelés.

ÉletpályájaSzerkesztés

A kisújszállási Református Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Felsőfokú tanulmányokat a debreceni egyetemen folytatott 19451948 között magyar–francia–német szakon, 1948-ban doktorált, 1949-ben megkapta a magyar-francia-német szakos középiskolai tanári oklevelet; 1952-ben főiskolai diplomát szerzett orosz nyelvből Budapesten.

1948-tól 1951-ig Debrecenben tanított Közgazdasági Technikumban; 1951-től 1955-ig Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskolájának tanszékvezető tanára. 1955-től az ELTE II. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszéken adjunktus, 1963-tól docens, 1970-től tanszékvezető, 1975-től egyetemi tanár volt. A kandidátusi fokozatot 1964-ben érte el. 1964–1970-ig stilisztikát oktatott a szegedi egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar és idegen nyelv szakosoknak, Szegedről végleg 1970. augusztus 1-jén távozott, ez egybeesik a pesti tanszékvezetői kinevezésével. 19751979 között ő töltötte be az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja tisztet.

1983-1989 között a Helsinki Egyetemre hívták meg vendégprofesszornak, ahol elindította a magyar nyelv és irodalom szakot. 1995-ben vonult nyugdíjba az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékről, de továbbra is ott oktat, professor emeritusként. 1998–2002 között Székesfehérváron tanított a Kodolányi János Főiskolán.

Mestere Bárczi Géza, mind a kutatásban, mind az oktatásban az ő szellemét követte, természetesen a tudománynak a történelmi korszak által meghatározott lehetőségei és követelményei közepette.

Tudományos tisztségekSzerkesztés

  • A Magyar Nyelv szerkesztőbizottságának tagja
  • Études Finno–Ougrienne (Párizs) magyarországi szerkesztője
  • Annales Sectio Linguistica szerkesztője volt.
  • TMB Nyelvtudományi, orientalisztikai, klasszika-filológiai szakbizottságának tagja (1964–)
  • MTA Helyesírási Bizottság (1959–)
  • Nyelvművelő Bizottság (1961–)
  • Stilisztikai és Verstani Bizottság (1967–)
  • Magyar Nyelvészeti Munkabizottság (1970–)

MűveiSzerkesztés

  • Nyelvjárásaink; Akadémiai Ny.–Egyetemi Ny., Bp., 1955 (Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára)
  • A magyar stilisztika vázlata (1958) (Fábián Pállal és Terestyéni Ferenccel)
  • A magyar stilisztika útja (1961)
  • Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk (1968)
  • An Outline of the Hungarian Linguistics = The Hungarian Language (1972)
  • A százéves Magyar Nyelvőr és a stilisztika (1974)
  • Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből (szerkesztette, 1974 (Rácz Endrével))
  • Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből (szerkesztette, 1977 (Rácz Endrével))
  • Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből (szerkesztette, 1980 (Rácz Endrével))
  • Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből (szerkesztette, 1983 (Rácz Endrével))
  • Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről (szerző és szerkesztő, 1989)
  • Fejezetek a magyar költői stílus történetéből (1990)
  • Stílusról, stilisztikáról napjainkban (1994)
  • A magyar helyesírás alapjai (1995)
  • Bárczi Géza (1995)
  • Három fejezet a magyar költői stílus történetéből (1995)
  • Hol tart ma a stilisztika? Stíluselméleti tanulmányok (szerző és szerkesztő, 1996)
  • Stilisztika és gyakorlat (szerkesztette, 1998)
  • A retorikai-stilisztikai alakzatok világa[2] (2003, Tinta Könyvkiadó)
  • Stilisztikai lexikon[3] (2004, Tinta Könyvkiadó)
  • Helyesírási Szabályzat és Szótár (2004, Újhold Könyvkiadó[4] ISBN 9-63-955112-0)
  • A magyar stilisztika – A kezdetektől a XX. század végéig[5] (2005, Tinta Könyvkiadó)
  • Stílusról, stilisztikáról napjainkban[6] (2005, Tinta Könyvkiadó)
  • A stilisztikai alakzatok rendszerezése[7] (2006, Tinta Könyvkiadó)
  • A magyar nyelvtudomány történetéből[8] (2006, Tinta Könyvkiadó)
  • Alakzatlexikon[9] (2008, Tinta Könyvkiadó)
  • Stíluseszközök és alakzatok kislexikona[10] (2010, Tinta Könyvkiadó)
  • Hogyan elemezzünk verset? [11] (2011, Tinta Könyvkiadó)
  • A Magyar Nyelvtudományi Társaság története, 1904–2005; MNYT–Tinta, Bp., 2015 (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához)

Társasági tagságSzerkesztés

  • Magyar Nyelvtudományi Társaság (1951–) (titkár 1960-; főtitkát 1970–)
  • Magyar Irodalomtörténeti Társaság (1964–)
  • Kőrösi Csoma Társaság (1969–)
  • Suomalais-Ugrilainen Seura (1970–)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szegedi egyetemi almanach: 1921–1995 (1996). I. köt. Szeged, kiad. Mészáros Rezső. Szathmári István lásd 202. p. ISBN 963-482-037-9
  • http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=273
  • http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=188
  • Szathmári István; szerk. Módos Péter, Pávics Krisztina; ELTE Fonetikai Tanszék, Bp., 1999 (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások)
  • Hatvanhat év a katedrán. A 90 esztendős Szathmári István köszöntése. Beszélgetések Szathmári István nyelvészprofesszorral, az ELTE egykori dékánjával. Szathmári István bibliográfiája, 1948–2014; szerk. Balázs Géza; Iku, Bp., 2015 (Jót s jól! Iku-kiskönyvtár)

Külső hivatkozásokSzerkesztés