Főmenü megnyitása

Szathmáry István (költő)

(1877–1944) magyar költő, főjegyző

Szathmáry István (Trencsén, 1877. február 4.Budapest, 1944. március 5.) költő, főjegyző.

Szathmáry István
Született 1877. február 4.
Trencsén
Elhunyt 1944. március 5. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1899, jogtudomány)

ÉletrajzaSzerkesztés

Szathmáry István 1877. február 4-én született Trencsénben. A gimnáziumot Trencsénben, Pozsonyban, Privigyén, Nyitrán és Nagyszombatban, egyetemi tanulmányait a Budapesti Egyetem jogi fakultásán végezte. 1899-ben avatták doktorrá. 1898-ban Nyitra vármegye közigazgatási gyakornoka, szolgabíró, aljegyző, 1907-től másodfőjegyző, 1918-tól főjegyző. 1918. március 20-án a Budapesti Hírlapban megjelent, a magyarok és szlovákok testvériségét dicsőítő Jankó átka című verse miatt - melyet szlovák nyelvre is lefordítottak és kinyomtattak - a megszálló cseh csapatok elől december elején Budapestre menekült. 1919-től 1933-ig, nyugdíjazásáig a Belügyminisztériumban szolgálatra beosztott másodfőjegyző volt. 1930-ban kormányfőtanácsos, a Nyitra Vármegyeiek Egyesületének elnöke.

MunkásságaSzerkesztés

Költészetében elsősorban szűkebb hazája, a Vág- és Nyitra-vidék tájélményei és a magyar revíziós igények foglalkoztatták, a magyar történelemből különösen a kuruc kor eseményei jelentek meg műveiben (Rákóczi, költői elbeszélés 20 énekben, 1935). 1921-ben a Petőfi Társaság tagjává választotta, válogatott verseinek 1933-ban megjelent gyűjteményét az 1934. évi lírai nagydíjával jutalmazta. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.[1]

Budapesten halt meg 1944. március 5-én.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A csend dalol. (Versek, Budapest 1918)
  • Mi nem feledhetünk. (Költemények, Budapest 1923) (2. kiad. 1925 k. M. Nemz. Szöv. kvtára 2.) (A címadó vers 1921-ben az országos pályázaton I. díjat nyert)
  • Az álmok palotája. (Új versek, Budapest 1925)
  • A szép lovagja. (Új versek, Budapest 1928)
  • Költemények. (Válogatott és új versek, 1918-1933) 1934-ben a Petőfi Társaság nagydíját kapta
  • Rákóczi. (Költői elbeszélés, Budapest 1935)
  • Rákóczi földje visszatér. (Versek, Budapest 1939)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés