Főmenü megnyitása

Szentivánboca (szlovákul: Nižná Boca, németül: Unterbotza) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Liptószentmiklósi járásban.

Szentivánboca (Nižná Boca)
Nižná Boca - kostol.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásLiptószentmiklósi
Turisztikai régióLiptói
Első írásos említés 1230
Polgármester Silvia Skusilová
Irányítószám 032 34
Körzethívószám 044
Forgalmi rendszám LM
Népesség
Teljes népesség163 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság844 m
Terület25,17 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentivánboca (Szlovákia)
Szentivánboca
Szentivánboca
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 57′ 00″, k. h. 19° 46′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 57′ 00″, k. h. 19° 46′ 00″
Szentivánboca weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentivánboca témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Nižná Boca - centrum.JPG

FekvéseSzerkesztés

Liptóújvártól 15 km-re délre, az Alacsony-Tátrában a Bocai-völgyben fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Ősi bányásztelepülés. Már a kelták is bányásztak ércet itt, őket a szlávok követték. A 12. században német bányászokat telepítettek ide, ők alapították a mai falu elődjét a liptóújvári uradalom területén. A 13. században hibbei lakosok bányásztak itt aranyat. A falu Bohumir comes, majd utódai, a Szentiványi család birtoka volt. Ezt a régi települést 1230-ban "Beucha", 1283-ban "Beuchna", 1298-ban "Bolza" alakban említik, 1342-ben, 1377-ben "Bocha" a neve, de a 15. században elpusztult. A 16. század közepén 1554-től a terület egy részér a beszetercebányai kamara szerezte meg, ahol új bányákat nyitottak és aranyat, ezüstöt, rezet valamint vasércet bányásztak. A bányák műveléséhez a Szepességből, Árvából, Lengyelországból és Sziléziából telepítettek be bányászokat. Ekkor keletkezett régi Boca helyén Szentiványi-birtokon Szentivánboca a kincstári birtokon pedig Királyboca. Lakói már a 16. században evangélikusok lettek, az evangélikus iskola 1632-ben nyílott. 1570-ben a Szentiványi család bányászati jogokat szerzett. Ezután vita bontakozott ki a család és a kamara között, mert a család azzal vádolta meg a kamarát, hogy a bányáit meg akarja szerezni. A század végére a bányák termelése visszaesett és 1810-ben meg is szűnt. 1715-ben a faluban malom és 44 adózó porta volt. 1784-ben 141 házában 798 lakos élt. Német lakosai az évszázadok során elszlovákosodtak. A bányászat megszűnésével lakói főként állattenyésztéssel, szövéssel, erdei munkákkal foglalkoztak, mások távolabbi, vagy külföldi bányákban vállaltak munkát. 1828-ban 231 háza volt 1174 lakossal. A 19. század első felében határában üveghuta kezdte meg termelését.

Vályi András szerint "Szent Iván Bocza, tót falu Liptó Vármegyében, Királyi Botza mellett, birtokosa Szent Iványi Uraság, lakosai katolikusok. Határja soványas, vagyonnyai is selejtesek."[2]

Fényes Elek szerint "Bócza (Szentivány-), tót mezőváros, Liptó vármegyében, a most emlitett mezőváros mellett, mellytől csak egy patak választja el: 9 kath., és 600 evang. lak. Evang. anyaszentegyházzal. Mind a két Bóczának határja nagy kiterjedésű, de igen sovány; erdei felette szépek; hegyeiben arany-ezüstbányák dolgoztatnak; üveghutája van; lakosai pedig sok vásznat szőnek; savanyuviz-forrása is van. – Földes urai Szentiványi család."[3]

A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Liptóújvári járásához tartozott. Határában a második világháború idején élénk partizántevékenység folyt. A 20. században a falu egyre inkább sportközponttá vált, ahol a téli sportok szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek.

NépességeSzerkesztés

1910-ben 748, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 195 lakosából 191 szlovák volt.

2011-ben 156 lakosából 148 szlovák volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Neoromán stílusú evangélikus temploma 1844-ben épült torony nélkül, ez csak 1939-ben épült hozzá.
  • Tornácos fából készített bányászházai ma is láthatók.

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés