Főmenü megnyitása

Szinkópa (nyelvészet)

nyelvészeti kifejezés

A szinkópa (< latin syncopa < görög συγκοπή szünkopé ’felaprítás’) eredetileg a retorikában hansznált terminus.[1] Olyan hangtani változást nevez meg, amely folytán szegmens esik ki szó belsejéből. Szó lehet beszédhangról vagy beszédhangok csoportjáról.[2][3][4][5][6][7][8]

A szinkópák típusait két szempontból lehet tekinteni.

Az egyik szempont a diakrón nézetre vonatkozik ellentétben a szinkrón nézettel. Az előbbiben, amely a nyelv történetére utal, a szinkópa egyike a szavak fejlődését érintő jelenségeknek. Az utóbbiban, amely a nyelv egy bizonyos szakaszában létező állapotára vonatkozik, például az aktuális állapotára, a szinkópa lehet morfofonológiai jelenség a sztenderd nyelvváltozatban, vagy olyan, amely a beszéd tempójának felgyorsításához kötött. Az utóbbi szinkópatípust elfogadhatja a helyes kiejtésre vonatkozó sztenderd, vagy tőle eltérésnek tekinti.

A másik szempontból a kieső szegmens jellegéről van szó.

Diakronikus nézetbenSzerkesztés

A szinkópa egyike azoknak a jelenségeknek, amelyekkel megmagyarázható a szó jelenlegi alakja, annak a szónak az alakjához viszonyítva, amelyikből származik. Származhat az adott nyelv alapnyelvéből vagy lehet jövevényszó, amely az átvevő nyelvben fejlődött tovább.

A magyar nyelvben példája az ilyen jellegű szinkópának az, amely az ún. kétnyíltszótagos tendencia révén történt az ősmagyar korban. Ha egy szóban két vagy több nyílt szótag követte egymást, akkor a második vagy a harmadik ilyen szótagból kieshetett a magánhangzó, pl. *várojon[9] > várjon.[10] Ez a tendencia nyilvánult meg a régi szláv eredetű jövevényszavak beillesztése során is, pl. malina > málna, palica > pálca.[11]

Egyes szavakban a vulgáris latinban a klasszikus latinnal szemben történt egyik szinkópa átment az újlatin nyelvekbe, pl. klasszikus latin calidus > vulgáris latin caldus > olasz caldo, román cald, francia chaud.[4][7]

Szinkronikus nézetbenSzerkesztés

Nyelvtől függően idézhetnek elő szinkópát különböző tényezők. Egyes nyelvek sztenderd változatában morfofonológiai jellegű szinkópák, például szótőben beszédhang jelenléte és kiesése közötti váltakozások létezhetnek a beszélt nyelvben, amelyeket az írott nyelv is jelez.

Ilyen a magyarban az olyan, amely a kétnyíltszótagos tendenciát követően történik. Például a bokor + -ot rag előbb a bokorot alakot eredményezte, amelyből utólag bokrot lett.[11] Ez a sztenderdben előírt szinkópa. Olyan is van, amelyet a sztenderd elfogad szinkópa nélküli változata mellett. (pl. lány ~ leány), és olyan is, amely csak a fesztelen nyelvi regiszterhez tartozik (pl. nem t’om ~ nem tudom), bár megjelenik a költői nyelvben is, például azzal a céllal, hogy meglegyen a verssorban a szótagok szükséges száma, pl. Azzal vagdalkoznak némely / Nem tom milyen emberek... (Petőfi Sándor: Okatootáia).[1] Nem sztenderd szinkópa lehet regionális jellegű is, pl. az /l/ szinkópája olyan szóban, mint tanúta ~ tanulta .[12]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben (bosnyák, horvát, montenegrói, szerb) hasonló jelenség az /a/ magánhangzó jelenlétének váltakozása kiesésével. Ez különbözteti meg például olyan hímnevű főnevek egyes szám birtokos esetét a többes szám birtokos esetétől, amelyeknek egyes szám alanyesetű alakjában is megvan az /a/, pl. (szerbül) borac ’harcos’ ~ borca ’a harcos vkije/vmije’ ~ boraca ’a harcosok vkije/vmije’.[13]

Olyan nyelvekben, amelyek helyesírásában az etimológiai elv a mérvadó, vannak szinkópák a beszélt nyelvben ellentétben az írottal.

A franciában, például, az /ə/ (közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó) gyakran kiesik szinkópa vagy apokopé révén (az utóbbi szó végén történik), de csak a beszélt nyelvben. A sztenderd franciában ez a szinkópa olykor kötelező, például szó második szótagjában, ha ez nyílt, mint az acheter [aʃˈte] ’vásárolni’ szóban, de Dél-Franciaországban kiejtik: Elle m’a dit qu’elle viendrait le lendemain à sept heures [ɛləmadikɛləvjɛndʁeləlandəmɛŋasɛtœʁə] ’(A nő) azt mondta, hogy el fog jönni másnap hét órakor’. Minél távolabb van a nyelvhasználat a pallérozott nyelvi regisztertől, annál gyakoribb ez a szinkópa, ami Észak-Franciaországra érvényes, pl. Il est debout devant la petite fenêtre [iledbudvɑ̃laptitfnɛtʁ] ’(A férfi) a kisablak előtt áll’.[14]

Az angol nyelvben is van ehhez hasonló szinkópa. Például a brit angolban vannak olyan sztenderd szavak, amelyeket szinkópa különböztet meg az amerikai ugyancsak sztenderd változatuktól: secretary [ˈsekrɪtri] (brit) ~ [ˈsekrɪteri] (amerikai) ’titkár(nő)’.[6] Olyan szavak is vannak a két nyelvváltozatban, amelyeket a szinkópa helye különböztet meg a hangsúly helyével együtt: laboratory – [labˈorətrɪ] (brit) ~ laboratory [ˈlabrətorɪ] (amerikai) ’laboratórium’.[5]

Szinkópa különböztethet meg sztenderd szóváltozatot nem sztenderdtől, vagy fordítva, nem sztenderdet sztenderdtől. A nem sztenderd változat lehet nyelvjárási vagy nyelvi regiszter szerinti. Ilyen a franciában az /ə/ szinkópája a sztenderdben ellentétben a dél-francia változattal, valamint e magánhangzó kiejtése a sztenderdben ellentétben a nem sztenderd nyelvi regiszterekben (lásd fentebb).

Hasonló jelenségek vannak a román nyelvben is. Például a domnule! ’uram!’ megszólító esetű alakot írja elő a sztenderd, de a fesztelen, társalgási regiszterben dom’le!-nak hangzik. Ugyanakkor a nyelvjárási peri ’párna’ szó sztenderd változata elhagyja az i-it: pernă.[8]

A szinkópa lehet egyéni is. A franciában az /ə/ kiejtése vagy szinkópája nagyban függ a beszélők szokásaitól is.[14] Azonban a szinkópát okozhatja a szabályok nem ismerése vagy szándékos megszegése is, pl. amikor a magyarban egyes beszélőknél a motor szó többes száma motrok.[15]

Szinkópa érintette szegmensekSzerkesztés

Leggyakoribb a hangsúlytalan magánhangzó szinkópája:

  • (magyarul) uruszág (ősmagyar) > ország;[11]
  • (franciául) dangereux [dɑ̃ʒʁø] ’veszélyes’;[14]
  • (románul) a culca ’fektetni’, a se culca ’lefeküdni’ < latin collocare;[8]
  • (angolul) secretary [ˈsekrɪtri] ’titkár(nő)[6] ;
  • (szerbül) bubanj ’dob’ ~ bubnja ’dob vmije’, bubnjevi ’dobok’;[13]

Ritkább a mássalhangzó-szinkópa, például a magyarban, egyes rendhagyó igék esetében: eszünk ~ ehet, evés (a szótővégi sz kiesése).[16]

Beszédhangok csoportja is kieshet:

  • (magyarul) nem tudom ~ nem t’om (két szótaghoz tartozó hangok);[1]
  • (franciául) parole ’szó, beszéd’ < latin parabola (két szótaghoz tartozó hangok);[17]
  • (románul) domnule! ~ dom’le! ’uram!’ (szótag).[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Retorikai-stilisztikai lexikon, Elízió szócikk.
  2. ÉrtSz 1959–1962, szinkópa szócikk.
  3. Tótfalusi 2008, szinkópa szócikk.
  4. a b Dubois 2002, 464. o.
  5. a b Bussmann 1998, 1162. o.
  6. a b c Crystal 2008, 469. o.
  7. a b Bidu-Vrănceanu 1997, 453. o.
  8. a b c d Constantinescu-Dobridor 1998, sincopă szócikk.
  9. A csillag (*) nem dokumentált, de nyelvészek által rekonstruált szóalakot jelez.
  10. Horvát 2006, 227. o.
  11. a b c A. Jászó 2007, 51. o.
  12. Király 2007, 654. o.
  13. a b Klajn 2005, 38. o.
  14. a b c Kalmbach 2013, § 6.8.–6.10.
  15. Kálmán – Trón 2007, 111. o.
  16. Bokor 2007, 261. o.
  17. Dubois 2002, 84. o.

ForrásokSzerkesztés

  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. július 5.)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • Tótfalusi István. Idegenszó-tár. Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Harmadik, bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2008; az interneten: Idegenszó-tár. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2019. július 5.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés