A Szojuz TM–13 háromszemélyes orosz szállító űrhajó.

Szojuz TM–13
Ország Szovjetunió
Űrügynökség Szovjet űrprogram
Típus
Indítás dátuma 1991. október 2.
Indítás helye Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta Soyuz-U2
Tömeg 7150
Pálya alacsony Föld körüli pálya

COSPAR azonosító 1991-069A
SCN 21735
SablonWikidataSegítség

Küldetés szerkesztés

A kibővített Interkozmosz program keretében a 13. expedíció a Mir űrállomásra.

Jellemzői szerkesztés

1991. október 2-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–U2 típusú hordozórakétával juttatták (LEO = Low-Earth Orbit) alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 92,4perces, 51,7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 195 kilométer, apogeuma 232 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.

A program érdekessége: első alkalommal nem vitt repülőmérnököt. A parancsnokon kívül két kutatóűrhajóst (osztrák, kazah) szállított. Kétnapos önálló repülés után október 4-én dokkot a Mir űrállomáson. Az osztrákok az expedícióhoz 7 millió dollárral járultak hozzá. A kutatási program teljesítése érdekében teherűrhajók (Progressz M–10, Progressz M–11) szállították a felszereléseket, anyagokat. A Progressz M–10 a 350 kilogrammos visszatérő kapszulájában 150 kilogramm kutatási anyagot helyeztek el, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Összesen 175 napot, 2 órát, 51 percet és 44 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2730 fordulatot tett a Föld körül.

1992. március 25-én a Szojuz TM–13 belépett a légkörbe és Arkalik (oroszul: Арқалық) városától 85 kilométerrel hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre.

Személyzet szerkesztés

Induláskor szerkesztés

Visszatérésnél szerkesztés

Tartalék személyzet szerkesztés

Források szerkesztés

Elődje:
Szojuz TM–12

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–14