Szokolyi Alajos
Szokolyi Alajos vagy Szokoly Alajos (szlovákul: Alojz Sokol) (Rónicz, 1871. június 19. – Bernece, 1932. szeptember 9.) olimpiai bronzérmes atléta, sportmecénás. Több forrás szerint ő volt Magyarország első olimpiai érmes sportolója.
Szokolyi Alajos | |
Született | 1871. június 19. Rónicz |
Elhunyt | 1932. szeptember 9. (61 évesen) Bernece |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Szokolyi Erzsébet Mária |
Foglalkozása |
|
Halál oka | szívinfarktus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szokolyi Alajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
|
Életpályája
szerkesztésHároméves korától keresztapja (Schőn Alajos) ipolysági házában nevelkedett, és itt járta az elemi iskolát. Gimnáziumi tanulmányait Besztercebányán kezdte, a III-VIII. osztályokat pedig 1883-tól Léván, a piarista gimnáziumban végezte, ahol 1889-ben érettségizett.[1] Az ipolysági réten készült a versenyekre. A budapesti egyetem orvosi karán tanult, amikor 1890-ben a Magyar AC tagja lett.
Háromszoros magyar csúcstartó, 1896-ban Magyarország és Csehország 100 yardos síkfutóbajnoka. Az 1896-os athéni olimpián 100 méteres síkfutásban harmadik, hármasugrásban pedig negyedik helyezett lett.
1897-ben ő kezdeményezte, hogy alakuljon meg a Magyar Atlétikai Szövetség (eredeti nevén Magyar Athletikai Szövetség). A sportág hazai fejlesztése érdekében számos díjat tűzött ki. Több sportegyesület alapító tagja és az Országos Torna- és Sportbizottság titkára volt. Az 1920-as években a Magyar Atlétikai Szövetség társelnöke volt, az ő kezdeményezésére jött létre a Magyar Olympiai Társaság.
Hont vármegye főlevéltárosa volt. Az első világháború után birtokára vonult vissza. Bernecei kastélyát valóságos sportmúzeummá alakította.
Emlékezete
szerkesztés- Szülőfalujában a tiszteletére maratoni versenyt rendeznek.
Források
szerkesztés- Szokolyi Alajos profilja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán (angolul)
- Szokolyi Alajos profilja az Olympedia oldalán (angolul)
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon 1896–2002. Budapest: Helikon. 2004. ISBN 963 208 835 2
- Csáky Károly: Jeles elődeink (130 kisportré az egykor Hontban tevékenykedő neves személyekrõl) (Letöltés: 2008. április 27.)
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ A lévai kegyes-tanítórendi nagygymnasium értesítője, 1883/1884–1888/1889.