Szovjet sakkbajnokság

évente megrendezett nemzeti sakkverseny
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. március 3.

A Szovjetunió sakkbajnoksága 1920−1991 között került megrendezésre. Különösen 1945 után minden idők legerősebb nemzeti bajnokságának számított, amelyen nyolc világbajnok és négy világbajnoki döntős szerzett az évek során bajnoki címet.

A bajnokságot a Szovjetunió Sakkszövetsége szervezte. A 35. és az 58. bajnokság kivételével (amikor svájci rendszerben került lebonyolításra), körmérkőzés keretében dőlt el a bajnoki cím sorsa. A Szovjetunió felbomlása miatt az utolsó szovjet sakkbajnokságot 1991-ben rendezték.

A legtöbb szovjet bajnoki címet szerezték:

A szovjet bajnokságoknak magyar vonatkozásai is vannak. Az akkor a Szovjetunióban élő és szovjet állampolgársággal is rendelkező Lilienthal Andor 1940-ben bajnoki címet szerzett, míg Csernyin Alexander 1985-ben, akkor még szovjet állampolgárként (1992 óta magyar állampolgár) holtversenyben végezve az 1−3. helyen bronzérmet szerzett.

Ssz. Dátum Helyszín Érmesek Link Megjegyzés
1 1920. okt. 4−24. Moszkva 1. Alekszandr Aljechin
2. Pjotr Romanovszkij
3. Grigorij Levenfis
[1] A verseny az első össz-orosz sakkolimpiaként lett meghirdetve, később nevezték el 1. szovjet sakkbajnokságnak.
2 1923. júl. 8−24. Petrográd 1. Pjotr Romanovszkij
2. Grigorij Levenfis
3. Fjodor Bogatircsuk
[2]
3 1924. aug 23−
szept. 15.
Moszkva 1. Jefim Bogoljubov
2. Pjotr Romanovszkij
3. Fjodor Bogatircsuk
[3]
4 1925. aug. 11−
szept. 6.
Leningrád 1. Jefim Bogoljubov
2. Grigorij Levenfis
3. Ilja Rabinovics
[4]
5 1927. szept. 26−
okt. 25.
Moszkva 1−2. Fjodor Bogatircsuk
1−2. Pjotr Romanovszkij
3. Fjodor Duz-Hotyimirszkij
[5] Mindkét versenyzőt bajnoknak nyilvánították. (Bogatircsuk 1948-ban Kanadába emigrált, ekkor összes eredményét törölték a szovjet versenyekről.)
Mihail Botvinnik ekkor játszott először a szovjet bajnokság döntőjében, és az 5. helyet szerezte meg.
6 1929. szept. 2−20. Odessza 1. Borisz Verlinszkij
2. Szergej Frejman
3. Ilja Kan
[6] A versenyen 36-an indultak 4 selejtező csoportban és két elődöntő után alakult ki a négyes döntő mezőnye.
7 1931. okt. 10−
nov. 11.
Moszkva 1. Mihail Botvinnik
2. Nikolaj Rjumin
3. Borisz Verlinszkij
[7] Mihail Botvinnik első szovjet bajnoki címe
8 1933. aug. 16−
szept. 9.
Leningrád 1. Mihail Botvinnik
2. Vlagyimir Alatorcev
3. Grigorij Levenfis
[8]
9 1934. dec. 7−
1935. jan. 2.
Leningrád 1−2. Grigorij Levenfis
1−2.Ilja Rabinovics
3. Fjodor Bogatircsuk
[9] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.[1]
10 1937. ápr. 12–
máj. 14.
Tbiliszi 1. Grigorij Levenfis
2. Vjacseszlav Ragozin
3. Alekszandr Konsztantyinopolszkij
[10]
11 1939. ápr. 15–
máj. 16.
Leningrád 1. Mihail Botvinnik
2. Alekszandr Kotov
3. Szergej Belavenyec
[11]
12 1940. szept. 5–
okt. 3.
Moszkva 1. Lilienthal Andor
2. Igor Bondarevszkij
3. Vaszilij Szmiszlov
[12]
1941. márc. 23−
ápr. 29.
Leningrád/Moszkva 1. Mihail Botvinnik
2. Paul Keres
3. Vaszilij Szmiszlov
[13] Abszolút bajnokság
13 1944. máj. 21–
jún. 17.
Moszkva 1. Mihail Botvinnik
2. Vaszilij Szmiszlov
3. Iszaak Boleszlavszkij
[14]
14 1945. jún. 1–
júl. 3.
Moszkva 1. Mihail Botvinnik
2. Iszaak Boleszlavszkij
3. David Bronstejn
[15]
15 1947. febr. 2–
márc. 8.
Leningrád 1. Paul Keres
2. Iszaak Boleszlavszkij
3. Igor Bondarevszkij
[16]
16 1948. nov. 10–
dec. 13.
Moszkva 1−2. David Bronstejn
1−2.Alekszandr Kotov
3. Szemjon Furman
[17] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
17 1949. okt. 16–
nov. 20.
Moszkva 1−2. David Bronstejn
1−2. Vaszilij Szmiszlov
3. Jefim Geller
[18] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
18 1950. nov. 10–
dec. 12.
Moszkva 1. Paul Keres
2. Iszaak Lipnyickij
3. Alekszandr Tolus
[19]
19 1951. nov. 11–
dec. 14.
Moszkva 1. Paul Keres
2. Tigran Petroszján
3. Jefim Geller
[20]
20 1952. nov. 29–
dec. 29.
Moszkva 1. Mihail Botvinnik
2. Mark Tajmanov
3. Jefim Geller
[21] A bajnoki cím sorsa páros mérkőzésen dőlt el, amelyet Botvinnik 3,5−2,5 arányban nyert meg Tajmanov ellen.[2]
21 1954. jan. 7–
febr. 7.
Kijev 1. Jurij Averbah
2. Mark Tajmanov
3. Viktor Korcsnoj
[22]
22 1955. febr. 11–
márc. 15.
Moszkva 1. Jefim Geller
2. Vaszilij Szmiszlov
3. Georgij Ilivickij
[23] A bajnoki címért játszott páros mérkőzést Geller 4−3-ra yerte Szmiszlov ellen.[3]
23 1956. jan. 10–
febr. 15.
Leningrád 1. Mark Tajmanov
2. Jurij Averbah
3. Borisz Szpasszkij
[24] Az élen hármas holtverseny alakult ki, amelyben a végső sorrendet hármójuk között rájátszás döntötte el.
24 1957. jan. 20–
febr. 22.
Moszkva 1. Mihail Tal
2. Paul Keres
3. David Bronstejn
[25]
25 1958. jan. 12–
febr. 14.
Riga 1. Mihail Tal
2. Tigran Petroszján
3. David Bronstejn
[26]
26 1959. jan. 9–
febr. 11.
Tbiliszi 1. Tigran Petroszján
2. Mihail Tal
3. Borisz Szpasszkij
[27]
27 1960. jan. 26–
febr. 26.
Leningrád 1. Viktor Korcsnoj
2. Tigran Petroszján
3. Jefim Geller
[28]
28 1961. jan. 11–
febr. 11.
Moszkva 1. Tigran Petroszján
2. Viktor Korcsnoj
3. Leonyid Stejn
[29]
29 1961. nov. 16–
dec. 12.
Baku 1. Borisz Szpasszkij
2. Lev Polugajevszkij
3. David Bronstejn
[30]
30 1962. nov. 21–
dec. 20.
Jereván 1. Viktor Korcsnoj
2. Mihail Tal
3. Mark Tajmanov
[31]
31 1963. nov. 23–
dec. 27.
Leningrád 1. Leonyid Stejn
2. Borisz Szpasszkij
3. Ratmir Holmov
[32] Az élen hármas holtverseny alakult ki, a végső sorrend rájátszásban dőlt el.
32 1964. dec. 25–
1965. jan. 27.
Kijev 1. Viktor Korcsnoj
2. David Bronstejn
3. Mihail Tal
[33]
33 1965. nov. 21–
dec. 24.
Tallinn 1. Leonyid Stejn
2. Lev Polugajevszkij
3. Mark Tajmanov
[34]
34 1966. dec. 28–
1967. febr. 2.
Tbiliszi 1. Leonyid Stejn
2. Jefim Geller
3. Ajvarsz Gipszlisz
[35]
35 1967. dec. 7–26. Harkov 1−2. Lev Polugajevszkij
1−2. Mihail Tal
3. Jevgenyij Vaszjukov
[36] A versenyt 126 résztvevővel svájci rendszerben rendezték meg.
Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
36 1968. dec. 30–
1969. febr. 1.
Alma-Ata 1. Lev Polugajevszkij
2. Alekszandr Zajcev
3. Anatolij Lutyikov
[37] A bajnoki címért a rájátszásban Polugajevszkij 3,5−2,5 arányban győzött Zajcev ellen.[4]
37 1969. szept. 6–
okt. 12.
Moszkva 1. Tigran Petroszján
2. Lev Polugajevszkij
3. Mark Tajmanov
[38] A bajnoki címért folyó rájátszásban Petroszján 3,5−1,5-re nyert Polugajevszkij ellen.[5]
38 1970. nov. 25.–
dec. 28.
Riga 1. Viktor Korcsnoj
2. Vlagyimir Tukmakov
3. Leonyid Stejn
[39]
39 1971. szept. 15–
okt. 17.
Leningrád 1. Vlagyimir Szavon
2. Vaszilij Szmiszlov
3. Mihail Tal
[40]
40 1972. nov. 16–
dec. 19.
Baku 1. Mihail Tal
2. Vlagyimir Tukmakov
3. Gennagyij Kuzmin
[41]
41 1973. okt. 1–27. Moszkva 1. Borisz Szpasszkij
2. Anatolij Karpov
3. Tigran Petroszján
[42]
42 1974. nov. 30–
dec. 23.
Leningrád 1−2. Alekszandr Beljavszkij
1−2. Mihail Tal
3. Lev Polugajevszkij
[43] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
43 1975. nov. 28–
dec. 22.
Jereván 1. Tigran Petroszján
2. Oleg Romanyisin
3. Borisz Gulko
[44]
44 1976. nov. 26–
dec. 24.
Moszkva 1. Anatolij Karpov
2. Jurij Balasov
3. Tigran Petroszján
[45]
45 1977. nov. 28–dec. 22. Leningrád 1−2. Borisz Gulko
1−2. Joszif Dorfman
3. Lev Polugajevszkij
[46] Az első két helyezett közötti rájátszás 3−3-as döntetlennel végződött.[6]
Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
46 1978. dec. 1–28. Tbiliszi 1−2. Vitalij Ceskovszkij
1−2. Mihail Tal
3. Lev Polugajevszkij
[47] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
47 1979. nov. 29–
dec. 27.
Minszk 1. Jefim Geller
2. Artur Juszupov
3. Garri Kaszparov
[48]
48 1980. dec. 25–
1981. jan. 21.
Vilnius 1−2. Lev Pszahisz
1−2. Alekszandr Beljavszkij
3. Jurij Balasov
[49] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
49 1981. nov. 27–
dec. 22.
Frunze 1−2. Garri Kaszparov
1−2. Lev Pszahisz
3. Oleg Romanyisin
[50] Mindkét versenyző bajnoki címet kapott.
50 1983. ápr. 2–28. Moszkva 1. Anatolij Karpov
2. Vlagyimir Tukmakov
3. Rafael Vaganjan
[51]
51 1984. ápr. 2–28. Lviv 1. Andrej Szokolov
2. Konsztantyin Lerner
3. Vjacseszlav Ejngorn
[52]
52 1985. jan. 22–
febr. 19.
Riga 1. Mihail Gurevics
2. Viktor Gavrikov
3. Csernyin Alexander
[53] Az élen hármas holtverseny alakult ki. A rájátszás sem döntött, a két első helyezett Sonneborn–Berger-pontértéke is azonos volt, köztük a sorrend a több győzelem alapján lett meghatározva.
53 1986. febr. 4–28. Kijev 1. Vitalij Ceskovszkij
2. Volodimir Malanyuk
3. Vjacseszlav Ejngorn
[54]
54 1987. márc. 4–29. Minszk 1. Alekszandr Beljavszkij
2. Valerij Szalov
3. Jaan Ehlvest
[55] A rájátszásban Beljavszkij 3−1-re legyőzte Szalovot.[7]
55 1988. júl. 25–
aug. 19.
Moszkva 1−2. Anatolij Karpov
1−2. Garri Kaszparov
3. Artur Juszupov
[56] A bajnoki címet a kiírás szerint rájátszásnak kellett volna eldöntenie, erre azonban nem került sor.

Mindkét versenyző bajnoknak lett kihirdetve.

56 1989. szept. 22–okt. 16. Odessza 1. Rafael Vaganjan
2. Alekszandr Beljavszkij
3. Borisz Gelfand
[57]
57 1990. okt. 18–
nov. 3.
Leningrád 1. Alekszandr Beljavszkij
2. Leonyid Judaszin
3. Jevgenyij Barejev
[58]
58 1–13 Nov 1991 Moszkva 1. Artashes Minasian
2. Elmar Magerramov
3. Vlagyimir Episin
[59] 64 résztvevős svájci rendszerű verseny.
  1. Сергей ВОРОНКОВ: Старый конь борозды не портит Девятый чемпионат СССР – 1934/35 год (orosz nyelven). chesspro.ru. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  2. USSR Championship 1952 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 1.)
  3. USSR Championship 1955 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 1.)
  4. USSR Championship 1968/69 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 1.)
  5. USSR Championship 1969 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 1.)
  6. USSR Championship 1977 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 2.)
  7. USSR Championship 1987 (angol nyelven). Chessgames Services LLC. (Hozzáférés: 2016. május 2.)