Társadalomelméleti Kollégium
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Társadalomelméleti Kollégium (röviden: TEK) a Budapesti Corvinus Egyetem egyik szakkollégiuma. 1985 óta periodikusan megjelenő folyóirata a Fordulat.
Társadalomelméleti Kollégium | |
Alapítva | 1981 |
Hely | Magyarország, Budapest IX. kerülete |
Típus | szakkollégium |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 29′ 01″, k. h. 19° 03′ 54″47.483611°N 19.065000°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 01″, k. h. 19° 03′ 54″47.483611°N 19.065000°E | |
A Társadalomelméleti Kollégium weboldala |
A TEK története
szerkesztésA Társadalomelméleti Kollégiumot 1981-ben alapították fiatal kutatók és egyetemisták. Tevékenysége két nagy szálra bontható: szakmai munkára és közösségi életre. Az előbbi viszonylag jól dokumentált, az utóbbi története viszont a kollektív emlékezet hiányosságai miatt szakadozott.
1981–90
szerkesztésAz államszocializmus évtizedeiben nem beszélhetünk civil társadalomról a szó mai értelemben. Az élet átpolitizáltsága kiterjedt az oktatás szférájára is, különösen a bizonyos értelemben káder-utánpótlást termelő Közgáz Egyetemre. Így nem lehet a TEK megalakulását sem pusztán az alapítók akaratából megérteni. Az első közgázos szakkollégium, a Rajk László Szakkollégium megalapításához hasonlóan figyelembe kell venni a korszak politikai és szellemi viszonyait.
A Társadalomelméleti Kollégiumban folyó munka egyik területe volt Marx Károly A tőke című könyvének újraolvasása. Ezt a művet a szovjet ideológia önmeghatározásának és bizonyos értelemben politikai legitimitásának forrásává emelte. A párt ideológusai kanonizálták a művet, a párt érdekeinek megfelelő értelmezéstől eltérő olvasatokat üldözték. Az értelmezési monopólium feladása ugyanis kikezdte volna a nómenklatúra hatalmát. Eközben mégis lehetett arra hivatkozni, hogy a könyv egy tudományos munka, az egyetemen tudományos kutatás folyik, tehát a könyv tanulmányozása nem ellentétes az államszocializmus érdekeivel. Ez a kettősség vezetett végül oda, hogy a 3T (tilt-tűr-támogat) elvén működő uralmi apparátus eltűrte az egyetemi nyári Tőke-táborokat. Ezek népszerűsége miatt döntöttek úgy a TEK alapítói, hogy létre kívánnak hozni egy olyan új szakkollégiumot, ahol elsősorban Marx munkássága nyomán gondolkodnak. A szándék megvalósításának apropóját a Közgáz Ráday utcai kollégiumának felújítása adta. Ebben az épületben volt a Ráday Klub, az ellenzéki-alternatív kultúra egyik budapesti központja. Egy korábbi rektor, Szabó Kálmán támogatása révén azután sikerült elérni a pártszervek jóváhagyását.
A kollégium szakmai irányvonalát már a kezdetektől fogva sokféleség jellemezte. Bár az első években szinte kizárólag Marx műveit olvasták a kollégisták, a szellemi pluralizmus miatt a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az egyik szemináriumon marxi nyelven fogalmaztak meg liberális gondolatokat, a másikon pedig marxi nyelven neosztálinista nézeteket. A hallgatók körében ezért gyakoriak voltak a viták.
1990–97
szerkesztésA rendszerváltás után nem volt szükség többet arra, hogy Marx mögé kelljen bújnia annak, aki szabadon szeretné tanulmányozni a társadalmat. Az állampárt ideológiájával megszűnt Marx hivatalos tekintélye is. A kiépülő kapitalizmussal párhuzamosan megjelent egy Marx-ellenes nézet a tudománypolitikában, amely nem tartotta Marxot relevánsnak.
A körülmények alakulása folytán ismét a mainstream társadalomtudományi gondolkodástól távol találta magát a TEK. Válaszképpen addig tiltott polgári tudományterületeket próbált bevonni tevékenységébe, de kereste a szellemi kapcsolatot a nyugati marxizmussal is.
1991-ben a kollégisták között szakításig menő vita kerekedett abból, hogy lehetővé tegyék-e a vezető tanárok számára az anyagi ellenszolgáltatást. Az idősebbek közül sokan voltak azon az állásponton, hogy a tudást nem szabad áruvá tenni, ám végül kisebbségben maradtak, és kiléptek a kollégiumból.
1997 után
szerkesztésA gondolkodásbeli sokféleség még nagyobb lett. Közös tudományos program híján a kulturális termékek elsajátítása és a „kritikaiság” névvel illetett viszonyulás vált az irányzatok közötti összetartó erővé, ám az utóbbi mibenlétéről vita folyik (lásd alább).
Filozófiai alapok
szerkesztésKritikaiság
szerkesztésA kritika eredetileg egy tudományos publikációs műforma volt; hosszabb tanulmányokra használták a kifejezést, mint például Kant A tiszta ész kritikája[1] esetében. A kanti kriticizmus mint filozófiai irányzat később a felvilágosodás egyik meghatározó szellemi áramlata lett. A filozófiában azután a „kritika” szó újabb jelentéssel gazdagodott, amely a művészetelméletből jött. A német romantikában a műkritika a műtárgy megismerésének egyik módja volt a reflexió közegében, ahol a reflexió egy olyan magasabb szintű gondolkodás, mint például a gondolkodásról való gondolkodás. A reflexió révén nem csupán az adott műalkotásról, hanem a gondolkodásról is ismeretekhez jutunk, így az együtt jár az önmegismeréssel. A kritika célja mégsem pusztán az olvasók művelése, sem nem valamely műről szóló vélekedés kifejtése: önálló tevékenység, melynek a műalkotás ugyanúgy nem oka, miként a természeti jelenségek sem okai a kísérleteknek. A kritika feladata a mű beteljesítése.
Hegel társadalomelméletében a kritika szintén egy megismerési mód, ám az egyén nemcsak a társadalmat és önmagát ismerheti meg jobban, hanem a kettő közötti kapcsolatot: tudatosíthatja saját társadalmi helyzetét. Marxnál mindez történeti kontextusba kerül: a társadalom létezése és a megismerő személy viszonyai szorosan összefonódnak, s változékonyságuk történetiségükben jelenik meg. A kritikusnak tehát a társadalomtudományi diszciplínák elkülönült szakterületei szűknek bizonyulnak, és egy nem technikai értelemben vett tudás válik elérhetővé, mely a társadalmi viszonyok mibenlétére vonatkozik. A szaktudományok tényei nem igaz vagy hamis voltukban kérdőjeleződnek meg számára, hanem a hétköznapi tények szilárdsága tűnik el. Ugyanennek a jelenségkörnek a szaktudományi vizsgálatát folytatja a tudásszociológia, amely azonban a történelem fogalmát adottnak veszi, míg a történelemfilozófia a kritika része. A történeti relativizmus és a totális relativizmus nem ugyanaz: az előbbi a tények történelmi változások általi meghatározottságait vizsgálja, az utóbbi viszont teljesen tagadja érvényességüket és végtelen reflexiót tart indokoltnak.
Életmódkísérlet
szerkesztésA kollégiumi együttlakás lehetőséget teremt arra, hogy tagok olyan társas érintkezési formákat próbáljanak ki, melyek eltérnek a megszokottaktól. Az 1968-as diákmozgalmak halvány visszfényeként a házfoglalások és a kommunák direkt demokratikus örökségét kívánják továbbvinni ezek a kísérletek.
A TEK tudományos szerepe
szerkesztésKörök
szerkesztésA TEK-ben folyó szakmai munka alapja a fél vagy egy évig tartó kör. A kör egyfajta kooperatív tanulási forma. Itt a tanári és a tanulói szerep is eltérő a hagyományos iskolákhoz képest. A témákat a kollégisták választják, majd egy vezető tanár (körtartó) által összeállított tematika alapján, vele közösen dolgozzák fel az olvasmányokat, vitatkoznak, együtt gondolkodnak. A kör végén írásban van lehetőség a tanultak összefoglalására.
A szakmai munka gerincét a már évek óta futó tanulócsoportok (alapozókörök, műhelyek) adják: jelesül a politikai gazdaságtan, a globalizáció gazdaságtana, a frankfurti iskola, a zöld és etikai közgazdaságtan, a posztmodern társadalomtudományok, queer társadalomelmélet. A Kollégium frissen felvett tagjai az első TEK-es évükben kötelesek alapozóra járni, ahol mind az öt műhely tevékenységébe és programjába bepillantást nyernek.
A TEK-ben elsajátított ismeretek kiegészítik az egyetemi oktatás tananyagát, de a TEK-ben folyó szakmai munka célja elsősorban nem az ebben való jobb elmélyülés elősegítése, hanem például olyan új, a kollégisták által jelentősnek tartott gondolatok közvetítése, amelyek az egyetemi oktatásban kisebb súllyal szerepelnek. Mindennek a TEK-ben megszerezhető tudásnak az egyetemi, illetve tudományos életbe való visszaforgatása pedig egyelőre folyamatban van.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kant, Immanuel: A tiszta ész kritikája (ford. Kis János; jav. kiad.), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2004, ISBN 9789639165717
Honlap
szerkesztés- www.tekesek.hu
- Videók a TEK előadásairól – Vimeo.com