Törpeharkályformák

madáralcsalád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 23.

A törpeharkályformák (Picumninae) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó alcsalád.

Törpeharkályformák
Iromba törpeharkály (Picumnus cirratus)
Iromba törpeharkály (Picumnus cirratus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Vigors, 1825
Alcsalád: Törpeharkályformák (Picumninae)
G. R. Gray, 1840
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Törpeharkályformák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpeharkályformák témájú kategóriát.

Kifejlődésük és rendszertani besorolásuk

szerkesztés

Habár ez a madárág csak igen kevés fosszilis lelettel rendelkezik, a kutatók szerint a törpeharkályformák kifejlődése egyenes, nagyobb elágazás mentes volt. Feltételezések szerint, az afrikai és ázsiai elágazások újkeletűek. A molekuláris vizsgálatok, melyeket a történelem előtti földrajzi eseményekkel egyeztettek - fosszilis leletek hiányában -, a Sasia és Picumnus nemek, körülbelül a késő miocénben, azaz 8 millió éve alakulhattak ki.

Alcsaládi szinten a nyaktekercsformák (Jynginae), a törpeharkályformák (Picumninae) és a harkályformák (Picinae) között igen kicsi molekuláris táv van; ami azt jelenti, hogy a három csoport nem olyan rég vált szét; a legjobb idő a miocén közepére, körülbelül 15 millió évre tehető. A későbbi, azaz a 3 csoport további feldarabolódása a pliocénben és pleisztocénben történt meg, és a földrajzi, illetve az éghajlati változásoknak köszönhető.

A Nesoctites monotipikus nemet leválasztották egy önálló alcsaládba, mivel nagyon eltérőnek bizonyult a törpeharkályformák között.[1]

Tudnivalók

szerkesztés

Az idetartozó fajok többsége Dél-Amerika trópusi részein élnek. Azonban az egyik afrikai és 3 faj ázsiai elterjedésű. Mint minden harkálynak, ezeknek is nagy fejük és hosszú nyelvük van. Továbbá lábaikon két ujj előre, míg két ujj hátra mutat. Más harkályoktól eltérően nincsenek, erős és merev farktollaik. A szürkés és barnás mintázatú tollazataik kiváló álcát biztosítanak nekik. A csőrük rövidebb és kevésbé vésőszerű; inkább a rothadt fák túrásához valók. Legfőbb táplálékuk a rothadó fákban élő rovarlárvák. Fészkeiket már meglévő odvakba, üregekbe készítik; sajátot nem vájnak maguknak. A tojásaik fehérek.

Rendszerezés

szerkesztés

Az alcsaládba az alábbi 2 madárnem és 30 faj tartozik:

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Piculet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés