Tötör
Tötör (románul Tioltiur) település Romániában, Kolozs megyében.
| Tötör (Tioltiur) | |
 | |
| Ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Magyarszarvaskend |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarszarvaskend |
| Irányítószám | 407259 |
| SIRUTA-kód | 57537 |
| Népesség | |
| Népesség | 151 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 379 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 00′ 48″, k. h. 23° 43′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 48″, k. h. 23° 43′ 13″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Kolozsvártól 43 km-re északra, Szamosújvártól 25 km-re nyugatra, Kecsed, Kecsedszilvás, Esztény és Ónok közt fekvő település.
Története szerkesztés
1305-ben Toutheur néven említik először a források. Középkori katolikus lakossága a reformáció idején felvette az unitárius vallást, de 1618-ban áttértek a református hitre. A század folyamán Giorgio Basta és a tatárok pusztításai miatt a magyar lakosság megfogyatkozott, pótlásukra román jobbágyokat telepítettek be. A magyarság asszimilációja még inkább felerősödött, amikor a falu egyházközségének addigi patrónusai felhagytak támogatásukkal, így a lakosság önerőből nem volt képes fenntartani az önálló egyházközséget. A falu a 18. század elején Esztény filiája lett és az is maradt a második világháború végéig, amikor hívek hiányában megszűnt.
A falu néhai református temploma román stílusban épült, valamikor a 14. században. A 15. században átalakították, amikor gótikus elemeket is kapott. Ezek az építkezések valószínűleg Tötöri Balázsnak voltak köszönhetőek, akinek faragott sírköve a templom keleti falába volt elhelyezve. A templom reneszánsz kőfaragványai dési mesterektől származtak. 1738-ra már jórészt romba dőlt, de ekkor Keczeli Borbála pénzén felújították.[2] 1875-re újra a végpusztulás szélére került, de ekkor még egyszer újraépítették. A II. világháború után, mikor már nem volt több magyar a faluban, a helyi román lakosság lebontatta - egyedül csak a hajó maradt meg belőle - és helyére ortodox templomot építtetett, a már meglévő, 1800-ban épített fatemplom mellé.
A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott.
Lakossága szerkesztés
1910-ben 655 lakosa volt, ebből 570 román, 57 magyar, 27 német és 1 egyéb nemzetiségű volt.
2002-ben 213 román lakosa volt.
Látnivalók szerkesztés
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Kádár Mihály: Szolnok-Doboka vármegye monographiája
Források szerkesztés
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
.svg){kind=small}
