Főmenü megnyitása

Thormáné Kiss Margit

festő, 1901-77

Thormáné Kiss Margit (Eger, 1901. július 8.Nagybánya, 1977. december 24.) magyar festőnő. 1924-től a nagybányai művésztelepen tanult és alkotott.

Thormáné Kiss Margit
Született 1901. július 8.
Eger
Elhunyt 1977. december 24. (76 évesen)
Nagybánya
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Thorma János
Foglalkozása festőnő

ÉletpályájaSzerkesztés

1901-ben született Egerben, de szüleivel együtt hamarosan Erdélybe került, Nagyenyeden elvégezte a tanítóképzőt 1921-ben. Ettől kezdve tanítónőként működött. 1924-ben abbahagyta a tanítást, s elment Nagybányára távoli rokonához, Thorma Jánoshoz, hogy tőle rajzolni, festeni tanuljon. A rajzolást és a festést nagyon szerette.

Kiss Margit 1924-ben mindjárt beiratkozott a Szabadiskolába, de igazán 1926-tól kezdett komolyan festeni és fejlődni. Thorma János szoktatta rendszeres munkára, szigorúan korrigálta. Kiss Margit tehetségesen utánozta mesterét, amennyire tudta, teljesen Thorma hatása alá került, 1929-ben házasságot kötöttek, s még közvetlenebb lett szakmai együttműködésük.

Gyarapodott festői tudása, gyakran bejárt az iskolába, más korrektúrákat is kapott, nemcsak a férjéét. Kialakult önálló munkássága, kritikai készsége. Eleinte a pasztellel boldogult könnyebben, később az olajfestésbe is beletanult. Nagybányán, Szatmáron, Kolozsváron állított ki, képei sikert arattak, meg is vásárolták azokat. Három cukrászda is segítségére sietett a nagybányai festőknek kiállításaik megrendezésében, a Berger-, a Siller- és a Jencsevics-cukrászda, gyakoribb kiállítói közé tartozott Thormáné Kiss Margit, tekintélyes festők azok, akikkel együtt állították ki a képeit, s pedig: Balla Béla, Boldizsár István, Égly Sári, Göllner Elemér, Jándi Dávid, Kádár Géza, Klein József, Krizsán János, Krizsánné Csíkos Antónia, Mund Hugó, Nagy Oszkár, Pittner Olivér.[1] Nagyon szeretett és tudott arcképeket rajzolni, festeni, jó eredményeket ért el ezen a területen. Kiss Margit rajzolni, festeni kizárólag Nagybányán tanult. Majd csak 1937 után, férje halálát követően jutott el kiállítani a fővárosba, Budapestre.

Alakos tájképeket, csendéleteket, arcképeket festett. A második világháború után már egyre kevesebbet dolgozott, de mindvégig egy nagybányai műteremlakásban élt a Festőtelepen. Nagybányán érte a halál, férje mellé temették a nagybányai református temetőbe.

Műveiből[2]Szerkesztés

  • Ősz a Kereszthegy lábánál (pasztell, papír, 70×96 cm; alakos tájkép)
  • Nagybányai táj aratókkal (pasztell, karton, 49x63 cm; alakos tájkép)
  • Virágzó fák a Virághegyen (olaj, karton, 81,5×110,5 cm; tájkép)
  • Nagybánya látképe (olaj, falemez, 98x125 cm, tájkép)
  • Virágcsendélet (olaj, vászon, 73×58,5 cm)
  • Kaszálók (olaj, vászon, 64,5×84 cm; alakos tájkép)

ForrásokSzerkesztés

  1. Murádin Jenő i. m. 84. p.
  2. A lista képei a Kieselbach Galéria honlapján megtekinthetők.
  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. Thorma Jánosné Kiss Margit lásd 135. p. ISBN 963-7826-35-1
  • Murádin Jenő - Szűcs György: Nagybánya száz éve. Miskolc-Nagybánya, 1996. Thormáné Kiss Margit lásd 84, 85, 96, 100, 103, 174. p.
  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Külső hivatkozásokSzerkesztés