Tisovac (Staro Petrovo Selo)
Tisovac falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Staro Petrovo Selohoz tartozik.
| Tisovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Staro Petrovo Selo |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35420 |
| Körzethívószám | (+385) 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 301 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 175 m |
| Terület | 10,65 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 30′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 15′ 36″, k. h. 17° 30′ 50″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Bródtól légvonalban 40, közúton 47 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 14, közúton 34 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 3, közúton 4 km-re északra, Nyugat-Szlavóniában, a Pozsegai-hegység déli lejtőin, a Pokotina-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
Tisovac neve 1362-ben bukkan fel először „possessio Thysicha” alakban egy orbászi nemesek közti birtokcserével kapcsolatban.[2] 1455-ben Szvinnai Albert mester és neje zapolyai Vajda Mihály leánya Katalin amiatt panaszkodnak a király előtt, hogy Zapolyai László a Katalin asszony tiszovczi birtokán („Thyzowcz”) országos törvények ellenére kastélyt vagyis erősséget („castellum seu fortalicium”) emeltetett.[3] A középkorban e vidék ura a Borics nemzetség volt, akik rokonságban álltak a 15. században nagy hatalomra szert tett Szapolyai-családdal. A család ősi központja az innen mindössze 5 km-re délnyugatra fekvő Szapolya (Zapolje) volt. Az, hogy 1455-ben a család itt várat épített csak felemelkedésének kezdete volt. A 16. századra az akkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb családja lett, akik két királyt is adtak az országnak. A térség 1536-ban került török uralom alá. Ekkor pusztulhatott el a középkori település és vára is.
A térség 1691-ben szabadult fel a török uralom alól. A török kiűzése után az új határ a Száva folyó lett. Boszniából a határ őrzésére horvát katolikusok és pravoszláv szerbek települtek ide. 1698-ban a kamarai összeírásban nem szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között.[4] Lakói határőrszolgálatuk fejében földet kaptak és mentesültek az adófizetés alól. Békeidőben mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. 1730-ban 12 katolikus ház állt a településen és már említik a középkori romokon épített Szent Kereszt kápolnát is. 1746-ban 11 házában 90 katolikus lakos élt. 1760-ban 16 házában 28 család élt 151 fővel.[5] 1766-ban a staro petrovo seloi plébánia része lett.
Az első katonai felmérés térképén „Tisovacz” néven található. A gradiskai ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tiszovacz” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tiszovacz” néven 46 házzal, 236 katolikus és 3 ortodox vallású lakossal találjuk.[7] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A falunak 1857-ben 216, 1910-ben 366 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 94%-a horvát, 4%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 363 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[8][9] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 216 | 264 | 259 | 320 | 344 | 366 | 331 | 387 | 378 | 396 | 449 | 438 | 423 | 437 | 399 | 363 |
Gazdaság szerkesztés
A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, az állattartás és a turizmus.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Balázs tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a staro petrovo seloi plébánia filiája. Elődje egy a Szent Kereszt tiszteletére szentelt fakápolna volt, melyet a falun kívül fekvő temetőben építettek még a 18. században a középkori templom alapjain. Ennek a kápolnának az emlékét őrzi ma a plébániatemplomban a Szent Kereszt mellékoltár. A 19. században a faluban egy másik kápolnát építettek, melyet Szent Balázs tiszteletére szenteltek. 1899-ben ezt is lebontották és helyette 1900-ban építették fel a mai kápolnát. A kápolna nem szerencsés helyen, csaknem az út közepén áll és alig húsz ember fér el benne, így amikor mise van a hívek többsége a kápolna elé, az útra szorul. Emiatt havonta csak egy vasárnap és Szent Balázs ünnepén tartanak benne istentiszteletet.
- A falu temetője középkori régészeti lelőhely. A temető északi részén egy mintegy 40-szer 40 méteres kis magaslat látható, ahol alapfalak maradványai találhatók. Itt és tőle keletre a szántóföldön nagyon sok cseréptöredék került elő, melyek középkori településre utalnak. A 18. században még látszottak a település középkori templomának alapfalai. A régi falakból mára csak egy 10 méter hosszúságú, észak-déli irányú falszakasz maradt két, erre merőleges, mintegy 5 méteres faldarabbal. A leletek korát a szakemberek a 13.-15. századra tették. A lelőhelyen római kori téglák is előkerültek, mely arra utal, hogy itt már az ókorban is épület, vagy épületek álltak.
- Turdics (Tvrdić) várának maradványai a falutól északra, egy 360 méteres magaslaton találhatók, melyet a Jambrovac és a Pokotina-patakok folynak körül. Közvetlen közelében a domboldalon még két kisebb patak folyik le a völgybe. A várról nem sokat lehet tudni, valószínűleg a 13. században építették nemesi várként. A lelőhelyet mára teljesen benőtte a növényzet. Központi része egy nagyjából 20-szor 20 méteres ovális magaslat, melynek közepén egy 7 és félszer 10 méteres bemélyedés, északkeleti részén egy félkör alakú mesterséges mélyedés, délnyugati részén pedig egy kis kiugrás található. A központi részt egy 10 méter szélességű árok övezi, melynek legnagyobb mélysége 6-7 méter a keleti oldalon található. Azonos lehet a középkori forrásokban „Tordych, Therdich, Therdygh, Tverdygh” [3] alakokban említett birtokkal.
- A falu feletti Jambrovac nevű magaslat kedvelt kirándulóhely, ahonnan tiszta időben nagyszerű kilátás nyílik a környező hegyekre.
Oktatás szerkesztés
A településen a staro petrovo seloi elem iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Codex Diplomaticus XIII. kötet 237. oldal.
- ↑ a b Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Budapest 1894.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása. 239. o.
- ↑ Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 684. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 162. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A staro petrovo seloi római katolikus plébánia honlapja (horvátul)
- Andrija Zidrum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- Marina Matković: Kasnosrednjovjekovne utvrde novogradiškog kraja Zagreb, 2013. – diplomamunka (horvátul)
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye Budapest 1894.
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
