Szapolya

település Horvátországban

Szapolya (másképpen: Zápolya, horvátul: Zapolje) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Resetárhoz tartozik.

Szapolya (Zapolje)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségResetár
Jogállás falu
Irányítószám 35422
Körzethívószám (+385) 35
Népesség
Teljes népesség399 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság108 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szapolya (Horvátország)
Szapolya
Szapolya
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 13′ 45″, k. h. 17° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 13′ 45″, k. h. 17° 27′ 30″

FekvéseSzerkesztés

Bródtól légvonalban 43, közúton 49 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 20, közúton 36 km-re délnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Pozsegai-hegység déli lejtői alatt, az Újgradiskát Bróddal összekötő főúttól délre, az Adžamovka-patak partján fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A területén előkerült régészeti leletek tanúsága szerint itt már az ókorban laktak emberek. Az egyik ókori lelőhely Puharina,[2] ahol csatornásás közben a középkori leletek mellett három helyen is bukkantak ókori falakra. A másik ókori lelőhely a Szent Miklós templom mellett található, ahol árokásás közben mintegy 60 cm mélységben találtak a 4. századból származó római kerámiákat és téglákat. Az ókori falak és kerámiák mellett itt is előkerültek középkori cseréptöredékek.[3]

A középkori Szapolya első ismert birtokosai Borics bán fiai Odolya, Cselk és Borics voltak. Ők a fiú utód nélkül elhunyt Dermar nevű rokonukkal elcserélték ezt a birtokukat a Bród melletti Glogovicára. [4] Dermar özvegye 1258. június 3-án a birtokot lányai között osztotta szét. Ebben az időben Szapolyát 11 család lakta, akik a település első lakói voltak. [4] 1339-ben említik Demeter fiait mint szapolyai nemeseket és szomszédaikat. Az okiratból kitűnik, hogy a szapolyai birtok nemcsak a mai Szapolyára, hanem még néhány környező falu területére is kiterjedt, így ide tartozott a mai Tisovac is, ahol a család a 15. században várat épített. [4] A pápai tizedjegyzék egy Szent Máté templomot[5] is említ a „Zapola” birtokon, ami azt jelenti, hogy legalább két településnek kellett itt állnia.[6] Ennek megfelelően a jegyzékben két pap is szerepel. [7] A Szent Miklós templomot 1396-ban és 1464-ben, a birtokot pedig 1396-ban, 1399-ben, 1412-ben, 1445-ben és 1455-ben is említik.[4] A 14. század második felében birtokosa Demeter fia János volt. Szapolyai László 1455-ben Tisovacon várat épített. Ezután kezdődött a család gyors felemelkedése, melyet Mátyás királynak köszönhet. [4] 1465-ben Szapolyai Imrét Mátyás király szepesi örökletes főispánná nevezte ki, Szapolyai István utódai között pedig két magyar király is volt. [8]

A török 1536-ban a környező vidékkel együtt foglalta el a települést, ahol a keresztény lakosság helyben maradt. A 17. században Szapolyára az ottani hívek lelki gondozására a velikei kolostorból jártak ki ferences atyák. 1646. november 4-én Maravics püspök a Szent Miklós templomban 194 személyt bérmált meg. A templomot 1660-ban is említik, mint a cserneki plébánia filiáját. [4] A falut viszont 1698-ban már nem említik a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések között a kamarai összeírásban. [9] Valószínűleg a török háborúkban pusztult el. Az 1730-as egyházi vizitációs jelentésben a templomot már mint a régi falakon kőből újjáépített templomot említik. Három oltára volt, melyeket Szent Miklósnak, Szűz Máriának és Szent Rókusnak szenteltek. [4] Mellette falazott harangtorony állt. Bár a falu már régen nem létezett, templomába jártak a környező falvak hívei istentiszteletre, akiknek szolgálatát továbbra is a ferencesek látták el. A körülötte fekvő temetőbe hét környékbeli falu hívei temetkeztek. 1761-ben megalapították a szapolyai plébániát, melynek első plébánosa a kovačevaci Pavao Junašević volt. A plébánia 1780-ig működött, akkor a staro petrovo seloi plébániához csatolták. [4]

A mai Szapolya csak a 19. század második felében keletkezett Adžamovci határában, a középkori Szapolya falutól kissé délebbre. Ezt a helyet addig Radovancinak nevezték, a „Za polje” elnevezés pedig korábban csak a Szent Miklós templom környékére vonatkozott.[10] Lakosságát 1900-ban számlálták meg először önállóan. A falunak 1910-ben 26 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 65%-a horvát, 19%-a szlovák, 15%-a cseh anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 79%-a horvát, 7%-a szerb, 2%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 1993-ban megalakult az önálló Resetár község, melynek része lett. 2011-ben a településnek 399 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

Lakosság változása[11][12]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 0 0 32 26 7 50 155 171 250 318 387 454 403 399

(1890-ig lakosságát Aždamovcihoz számították. 1890-től településrészként, 1981-től önálló településként.)

NevezetességeiSzerkesztés

Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma[13] középkori eredetű. Alapfalait, amin a mai templom nyugszik valószínűleg még a 14. században építtették gótikus stílusban. Első írásos említése 1396-ban történt.[14] Története során többször átépítették. Eredetileg kisebb, román stílusú egyhajós, félköríves szentélyű templom volt, melyet először a nyugati homlokzata előtti toronnyal bővítettek. A késő gótikus korszakban kelet felé a hajó megnövelésével és egy támpillér nélküli, sokszögű szentéllyel bővítették. A török nem rombolta le, még 1660-ban is állt. Valószínűleg a 17. század vége felé a felszabadító háborúban pusztult el a faluval együtt. 1730-ban már az alapfalain újjáépített templomot említik. A barokk korban csehsüveg boltozattal fedték be. Az utolsó átépítés a 19. század végén következett, amikor a homlokzaton kívül a templom belsejét is felújították. A nyugati homlokzat fölé kétemeletes harangtornyot emeltek, amelyet historizáló formájú sisakkal zártak le. Az 1909-es felújításban a templom belsejét a historizmus jegyében festették ki. A templom eredeti román alaprajz tipológiai jellemzőivel a középkori szakrális építészet egyik legértékesebb példája Szlavóniában. A múlt században a templom mellett középkori fegyvereket és két feliratos követ találtak a Zapolja felirattal. [3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  2. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5411.
  3. a b Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010.. [2020. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 19.)
  4. a b c d e f g h Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
  5. ”eclesie Beati Mathei de Zapola”
  6. Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine .
  7. „Primo Paulus sacerdos de Z apu la solvit XL. banales Verocenses.”, illetve „Item Nicolaus sacerdos de altéra Zapula solvit XXX. banales.”
  8. Istvánffy Miklós „Historiarum de rebus Ungaricis” című művében azt írja, hogy Zápolya falu – a Szapolyai-család névadója – Szlavóniában, Csázma közelében volt, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A mai álláspont szerint a Pozsega vármegyei Szapolya volt ez a falu, amelynek közelében Tiszovcon (horvátul Tisovac) már 1455 előtt kastélyt tudtak építeni a Szapolyaiak. (Fodor, História 2012/2|8–9. o.)
  9. Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása.
  10. A harmadik katonai felmérés térképe.
  11. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  12. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  13. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6033.
  14. „Ecclesia S. Nicolai de Zapolia Quinqueecclesiensis diocesis.” (1396: Mon. Vatic. I. 4. 5. l.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés