Valkótard

Valkótard (horvátul: Tordinci) falu és község Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében.

Valkótard (Tordinci)
A Szentháromság templom
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Vukovár-Szerém
Község	Valkótard
Jogállás	község
Polgármester	Željko Matanović (SDP-HSU)
Irányítószám	32214
Körzethívószám	+385 032
Népesség
Teljes népesség	1657 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	84 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 22′, k. h. 18° 48′45.366666666667, 18.8
Valkótard weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Valkótard témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Vukovártól légvonalban 16, közúton 24 km-re nyugatra, Vinkovcétől légvonalban 9, közúton 15 km-re északra, a Nyugat-Szerémségben, a Vuka (Valkó) bal partján fekszik.

A község települései

A községhez Ant (Antin), Kórógy (Korođ) és Gergely (Mlaka Antinska) települések tartoznak.

Története

A település területe már az őskorban lakott volt. A falu Lászlófalva felőli bejáratánál a Vuka hídja után a folyó bal partja felett egy kisebb mesterséges magaslat látható, melynek északkelet-délnyugati iránya a folyó folyását követi. Ezt a lelőhelyet M. Klajn már 1954-ben is említi, mert itt a szántás felszínén az őskorból származó kerámiák kerültek elő. A terület régészeti feltárása a falu szerbek által történt elfoglalása és a hely aláaknázása miatt abbamaradt. A helyiek által Turska gradinának, azaz törökvárnak nevezett helyen is kerültek elő őskori és középkori leletek.

A középkori Tardot 1321-ben említik először I. Károly magyar király oklevelében, melyben megerősíti a báni káptalan 1308-ban kelt oklevelét, amely szerint a káptalan átadja Thordi Kozma fia Miklósnak veje, Voszyghi Domokos javára tett adományát. Ekkor említik Szent Péter tiszteletére szentelt templomát is. A település plébániája „Thord”, illetve „Tord” alakban szerepel az 1332 és 1335 között kelt pápai tizedjegyzékben is. 1359-ben „Tard”, 1457-ben „Thard”, 1458-ban „Tardh” változatokban említik a korabeli oklevelek. A tardi és asszonyfalvi Ostfi család birtoka volt. A település 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és több, mint 150 évi török uralom után 1687-ben szabadult fel.

Mivel a 16. század közepén Tardon nem volt plébános, a református prédikátorok, élükön Sztáray Mihállyal, meggyőzték a jobbágyokat, hogy hagyják el a katolikus egyházat. A törököket nem zavarta az ilyen hittérítés, mivel egyébként is gyűlölték a pápát, aki rábeszélte az európai uralkodókat, hogy háborúba lépjenek az Oszmán Birodalom ellen. Tardon alapítottak egy református egyházközséget, amely a Vuka folyó alsó folyásának mentén a református egyház központja lett. A kálvinizmust minden Tard környékén lévő magyar, de számos horvát is átvette. 1551-ben kálvinista zsinatot tartottak a településen. A 17. század elején Tardon már mintegy 200 ház állt 1500 lakossal.

A törököket Vukovárról és a szomszédos falvakból 1687-ben űzték ki. Ekkor Tardon még körülbelül 60 ház állt. A törökök 1690-ben visszatértek, de 1691-ben újra kiűzték őket. A felszabadító háború sok szenvedést hozott az itteni lakosságra. Miután a törökök végül elhagyták Szlavóniát, Vukovár, Eszék és Valpó környékén sok református tért vissza a katolikus hitre, de míg a magyarok többnyire reformátusok maradtak, addig majdnem minden horvát elhagyta a kálvinizmust. Így a kálvinista plébániák eltűntek a horvát falvakban, Szlavóniában és a Szerémségben is. A tardi református egyházközséget sem tudták megtartani, így a falu kálvinistái a kórógyi magyar egyházközséghez tartoztak. Tard katolikus lakosai évről évre többen lettek. Eredetileg a vukovári ferences plébániához tartoztak, de 1737-ben már önálló katolikus plébániát alapítottak és 1738-ban felépítették a Szentháromság plébániatemplomot is. A plébánia alá tartoztak a szomszédos Ant falu katolikus hívei is.

A török kiűzése után Tard előbb kamarai birtok, majd a vukovári uradalom része lett. Rövid ideig a Kuffstein, majd 1736-tól az Eltz család volt a birtokosa. Az első katonai felmérés térképén „Tordincze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tordincze” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tordincze” néven 150 házzal, 584 katolikus és 688 református vallású lakossal találjuk.

A településnek 1857-ben 1003, 1910-ben 1392 lakosa volt. Szerém vármegye Vukovári járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 65%-a horvát, 21%-a német, 12%-a magyar, 1%-a szerb anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről szállítottak ide horvát és szerb családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. 1991-ben lakosságának 84%-a horvát, 7%-a szerb, 5%-a magyar nemzetiségű volt. 1991-től a független Horvátország része.

Tard lakói megszenvedték a horvátországi háború szerb agresszióját is. A falut 1991. szeptember 6-án érte az első támadás, de ezt még visszaverték a horvát védők. A védők akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a szerbek a szomszédos Ant falut elfoglalták. 1991. október 25-én megindult a nagyobb támadás a falu ellen. A szerbek több irányból támadtak és súlyos veszteségeket szenvedtek. A háború utáni adatok 180–200 jugoszláv katonáról, hat harckocsiról és három szállító járműről beszélnek. A kudarctól csalódott szerbek a támadás után úgy döntöttek, hogy meggyilkolják az Antban addig fogva tartott horvátokat. A horvát erők ezután a tankok elleni fegyverek hiánya miatt visszavonultak, de még két napig tartották a települést. Ezután háborús bűncselekmények sorozata következett. Az agresszorok ekkor 22 polgárt gyilkoltak meg, a lakosság egy részét pedig a szerbiai Begejce táborába hurcolták. Később a plébániatemplom előtt megtalálták a tömegsírt, benne 208 meggyilkolt polgári személlyel, akiket állat módjára temetés nélkül dobtak a gödörbe. A plébánia szomszédos falvaiban szintén tömegsírok voltak. A településnek 2011-ben 739, a községnek összesen 2032 lakosa volt.

Népessége

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
1.125	1.229	981	1.189	1.359	1.380	1.317	1.252	1.357	1.344	1.341	1.212	1.046	1.017	836	739

Gazdaság

A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezi a megélhetés alapját.

A református templom

Nevezetességei

• A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1738-ban építették.

• A református templom 1868-ban épült, mai formáját az 1898-ban zajlott átépítés során nyerte el, Kulifay Elek lelkipásztorkodása idejében. Az anyakönyvek vizsgálata alapján azonban megállapítható, hogy a tardi magyarok nem reformátusok, hanem katolikusok voltak. A helyi református családok ugyanis már száz évvel ezelőtt is horvát nevűek voltak. 2001. május 24-én a horvát ajkú protestánsok kiváltak a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyházból és megalapították Horvátországi Protestáns Református Keresztyén Egyházat, melynek székhelye Valkótard.

• A falutól 3 km-re keletre a Vuka bal partján egy 50-szer 50 méteres nagyságú dombszerű kiemelkedés látható. Ennek középső részén máig fennmaradtak egy 5 méteres szélességű földsánc maradványai. A helyet a szakemberek a középkori Léva várával azonosítják, melyet 1309 és 1525 között „Lewe, Lewe, Leue” formában említenek a korabeli dokumentumok. A 15. század második felében Léva vára mellett kereskedő-kézműves település állt, mely nemcsak plébánia székhelye, hanem 15 faluból álló uradalom központja is volt. A hely régészeti feltárása még nem történt meg.

Kultúra

Tardon 1938-tól megszakításokkal működik a Seljačka sloga egyesület helyi csoportja. 1953-ban énekkar, dudás és színjátszó csoport kezdte meg működését a településen. A KUD „Zrinski” Tordinci kulturális és művészeti egyesületet 1972-ben alapították.

Oktatás

A tardi oktatás története 1863-ig nyúlik vissza, amikor megnyílt a falu első általános iskolája. A 19. és 20. század viharos történelmi eseményein keresztül a helyi iskolarendszer számos változáson ment keresztül. A mai tardi általános iskolát a Vukovár-Szerém megyei közgyűlés 2006. július 6-i határozatával hozták létre a berzétemonostori Zrinski Általános Iskola két iskolára történő felosztásával. Az általános iskola magában foglalja a négyosztályos anti területi iskolát is. Az általános iskolában körülbelül 200 tanuló vesz részt az oktatásban, ebből 150 Valkótardon és 50 Anton. A községben Kórógyon működik egy magyar nyelvű általános iskola is, amelybe körülbelül húsz tanuló jár. Mintegy száz középiskolás diák jár a községből Vinkovci és Eszék középiskoláiba. Mintegy ötven helybeli diák tanul a zágrábi és eszéki egyetemek különféle karain.

Sport

Az NK Zrinski Tordinci labdarúgóklubot 1925-ben alapították. 1991-ig NK Sloga Tordinci néven működött. 1991 és 1996 között működése szünetelt. A csapat jelenleg a megyei 3. ligában szerepel.

Egyesületek

DVD Tordinci önkéntes tűzoltó egyesület.

Források

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• A község kulturális emlékei (horvátul)
• Az általános iskola honlapja (horvátul)
• Hrvatski arheološki godišnjak 2/2005. Archiválva 2020. szeptember 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Hrvatska enciklopedija – Tordinci (horvátul)

További információk

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)