Uszta Gyula

(1914–1995) katonatiszt

Uszta Gyula (Nagygút(wd), 1914. június 22.Budapest, 1995. január 30.) erdész, katonatiszt, altábornagy.

Uszta Gyula
Született 1914. június 22.
Nagygút
Elhunyt 1995. január 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 17. – 1985. június 8.)
  • az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.)
Sírhelye Farkasréti temető (12/3-1-170)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Pályája Szerkesztés

Neve 1944-től vált ismertté, amikor Kárpátalján a Szovjetunió csapatainak támogatására partizáncsoportot szervezett, majd a Vörös Hadsereghez csatlakozott. Zemplén vármegyei főispán volt 1947-48 között. Először a Magyar Néphadsereg harckocsizó ezredének parancsnoka, majd 1952-ben vezérőrnagy, a páncélos alakulatok parancsnoka. 1954 őszén vezérkari akadémián tanult a Szovjetunióban.

Az 1956-os forradalom idején a fővárosi karhatalom megszervezője (1956. november 4-e után), és a Kádár-kormány megbízásából a Néphadsereg Katonatanácsának elnöke is. Az 1958-as, Nagy Imrét és társait elítélő koncepciós perben Maléter Pál ezredes elleni tanúk egyike.[3]

1956 decembere és 1962 között a honvédelmi miniszter első helyettese, altábornagy. 1957-ben jelentős átszervezést hajtott végre a Magyar Néphadseregben. Az MSZMP IKB, majd Központi Bizottság tagja (1956-66), valamint több mint 30 éven át a Elnöki Tanács tagja (19531985). Az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára (1962 és 1969 között), ezután a Magyar Partizán Szövetség főtitkára (1969-82).

Források Szerkesztés

Irodalom Szerkesztés

Jegyzetek Szerkesztés

Külső hivatkozások Szerkesztés