Uszta Gyula

(1914–1995) katonatiszt, politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 14.

Uszta Gyula (Nagygút(wd), 1914. június 22.Budapest, 1995. január 30.) erdész, katonatiszt, altábornagy.

Uszta Gyula
Született1914. június 22.
Nagygút
Elhunyt1995. január 30. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • katonatiszt
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1949. május 17. – 1953. május 17.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1953. május 17. – 1956)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1956 – 1958. november 16.)
  • az MSZMP KB tagja (1957. június 29. – 1966. december 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1958. november 16. – 1963. február 14.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1963. február 14. – 1985. június 8.)
SírhelyeFarkasréti temető (12/3-1-170)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Neve 1944-től vált ismertté, amikor Kárpátalján a Szovjetunió csapatainak támogatására partizáncsoportot szervezett, majd a Vörös Hadsereghez csatlakozott. Zemplén vármegyei főispán volt 1947-48 között. Először a Magyar Néphadsereg harckocsizó ezredének parancsnoka, majd 1952-ben vezérőrnagy, a páncélos alakulatok parancsnoka. 1954 őszén vezérkari akadémián tanult a Szovjetunióban.

Az 1956-os forradalom idején a fővárosi karhatalom megszervezője (1956. november 4-e után), és a Kádár-kormány megbízásából a Néphadsereg Katonatanácsának elnöke is. Az 1958-as, Nagy Imrét és társait elítélő koncepciós perben Maléter Pál ezredes elleni tanúk egyike.[3]

1956 decembere és 1962 között a honvédelmi miniszter első helyettese, altábornagy. 1957-ben jelentős átszervezést hajtott végre a Magyar Néphadseregben. Az MSZMP IKB, majd Központi Bizottság tagja (1956-66), valamint több mint 30 éven át a Elnöki Tanács tagja (19531985). Az MHS elnöke, majd az MHSZ főtitkára (1962 és 1969 között), ezután a Magyar Partizán Szövetség főtitkára (1969-82).

Külső hivatkozások

szerkesztés