Vásárhelyi István

magyar zoológus

Vásárhelyi István (Jászberény, 1889. május 29.Lillafüred, 1968. március 17.) természetkutató, zoológus, nagy harcosa volt a magyar természetvédelemnek és komoly érdemeket szerzett annak népszerűsítésében. Kutatásaival és jelentős munkásságával elősegítette a Bükki Nemzeti Park létrejöttét és felbecsülhetetlen értékű tudományos gyűjteményt hozott létre.

ÉletrajzaSzerkesztés

Vásárhelyi István Jászberényben született, 1889. május 29-én. Édesapja tanító volt, aki igen fiatalon meghalt. Édesanyja hét gyerekkel maradt árván minden jelentősebb támasz és segítség nélkül.
Az édesapjától elsajátított tudás[mj 1] birtokában kezdett Budapesten dolgozni 1906-ban. Itt találkozott az általa nagyon imádott tudóssal, Herman Ottóval.[mj 2] Herman ösztönzésére kezdett el foglalkozni az állatok életének a tanulmányozásával.Jászberényben 1907 és 1908 között végzett el egy mezőgazdasági iskolát, majd egy uradalmi gazdaságban helyezkedett el.

Életének egy fontos momentuma volt, amikor kezébe került egy pisztrángtenyésztésről szóló könyv, amelynek hatására 1912-ben elment Erdélybe dolgozni egy pisztrángtelepre. Közbeszólt azonban az I. világháború, ahonnan sebesülés miatt 1916-ban leszerelték.

1924-ben Pusztapóra került és itt indult el tudományos munkássága és az itt eltöltött idő életének az egyik legtermékenyebb időszaka. Itt találkozott Éhik Gyulával[mj 3] aki egy tudományos ülésen bemutatta Vásárhelyi egyik dolgozatát, ahol megjegyezte, hogy Vásárhelyi „jó megfigyelő, de nem képzett zoológus”. Ezt a kijelentést nagy csapásként élte meg, amely számára azt az üzenetet sugallta, hogy a hivatásos zoológusok nem hajlandók őt befogadni a táborukba. Tehetségével és hallatlan szorgalmával a későbbiekben sok sikert ér el.

1929-ben a Miskolci Erdőgazdasághoz került, majd 1933-ban lett a Garadna völgyében lévő pisztráng telep vezetője. Közben lankadatlanul folytatta kutatásait Zemplénben, a Hernád völgyében és a Bükkben. Sokat publikál, de egy szakmai konfliktus miatt főnökei eltiltották az írástól. Ekkor több cikkét szakmai álnéven jelentette meg. A II. világháború pusztításai a pisztráng telepet is teljesen tönkre tették és a teljes halállomány is elpusztult.

A háború után új lendülettel fogott ismét a munkához. Gyűjtésekre koncentrált, amelynek eredménye egy nagy csigagyűjtemény összeállítása. Kialakította Magyarország halfajtáinak teljes csontváz-gyűjteményét.[mj 4]

Életében közel 500 szakmai publikációt írt, így egész munkásságával megcáfolta azt a róla mondott kijelentés ”nem az írás, hanem az eke embere”.[mj 5]

Halála után végakaratának megfelelően Herman Ottó mellé temették a Hámori temetőben.

EmlékezeteSzerkesztés

1989-ben születésének 100. évfordulója alkalmából a Városvédő és Szépítő Egyesület a Jászsági Építőipari Szövetkezet segítségével emlékkertet alakított ki egykori szülőházának helyén a Gróf Apponyi Albert Általános Iskola udvarán.

Vásárhelyi István természetkutató vetélkedő

Vásárhelyi István üdülőtábor Nagyvisnyó (Dédestapolcsány)

Szakmai publikációiSzerkesztés

  • Pisztrángtenyésztés a Bükkben Természettudományos Közlöny 1965
  • Ragadozó pontyok Természettudományos Közlöny 1965
  • A Bükk állatvilágának néhány érdekessége Erdészeti Lapok 1942
  • Magyarország halai írásban és képekben Borsodi Szemle Könyvtára Miskolc 1961

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. preparálás
  2. .„Itt ért az a soha nem remélt boldogság, hogy az akkor már bálványozott nagy tudósunkkal, Herman Ottóval megismerkedhettem, és mint egész fiatalember kétszer kezet is szoríthattam vele." írta később önéletrajzában.
  3. aki a Természettudományi Múzeum helyettes főigazgatója, majd később az állattár vezetője
  4. A gyűjtemény 27 új addig ismeretlen fajt tartalmazott.
  5. Éhik Gyula mondta róla korábban

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés