Végvári Lajos
Végvári Lajos (Zsira, 1919. augusztus 28. – Miskolc, 2004. május 29.) művészettörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának tagja.
| Végvári Lajos | |
| Született | 1919. augusztus 28. Zsira |
| Elhunyt | 2004. május 29. (84 évesen) Miskolc |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Házastársa | Henszlmann Lilla művészettörténész,[2] dr. Gergyessy Mária gyermekorvos, Máger Ágnes festőművész |
| Gyermekei | Prof. dr. Végvári György, Végvári Ágnes, Végvári Zsófia[3] |
| Foglalkozása | művészettörténész, egyetemi tanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, munkássága
szerkesztésVégvári Lajos Zsirán született, alap- és középfokú tanulmányait Sopronban és Sümegen végezte, 1937-ben érettségizett. Ezt követően 1938-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténetet, keresztényrégészetet és összehasonlító irodalomtudományt hallgatott. Tanárai Hekler Antal, Gerevich Tibor és Kerényi Károly voltak. A második világháború idején, 1943-ban besorozták katonának, majd szovjet hadifogságba esett. 1947-ben tért vissza, és 1948-ban szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, 1956-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusa.
1947-ben a Fővárosi Népművelési Intézetben helyezkedett el tudományos tanácsadóként, majd 1948-tól öt évig a Fővárosi Képtárban dolgozott, 1950 és 1953 között az igazgatója, egyben a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese volt. 1950-től tanított az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Képzőművészeti Főiskolán, utóbbin 1954-ben a művészettörténeti tanszék vezetője lett. 1971-ben Miskolcra költözött, felesége Máger Ágnes festőművész. Főiskolai állása megtartása mellett a Miskolci Képtárban, majd Herman Ottó Múzeumban dolgozott művészettörténészként, és tevékeny részt vállalt a gyűjtemény kialakításában, bővítésében. Tanácsadója volt a neves miskolci műgyűjtőnek, Petró Sándornak is. 1981-es nyugdíjazása után már csak a múzeum képzőművészeti gyűjteményével foglalkozott. Előadásokat tartott az ország számos egyetemén, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, és – töretlen lelkesedéssel – számos közönségtalálkozón vett részt. Miskolci évei során tizenkét könyvet és számtalan tanulmányt írt. A Miskolci Bölcsész Egyesület egyik alapító tagja volt, ahol 1997-ben díszdoktorrá avatták. 1999-ben életműdíjat kapott a Magyar Fotóművészek Szövetségétől, és ekkor tüntették ki a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is. 1993-ban Miskolc városa Pro Urbe-díjjal tüntette ki, 2001-ben pedig a város díszpolgára lett. 75. születésnapján Miskolcon kiállítást és ünnepi hangversenyt rendeztek tiszteletére.
Munkássága során – a rendszeres múzeumi munka mellett – folyamatosan publikált és kutatómunkát folytatott, főleg a 19–20. századi egyetemes és magyar festészet története foglalkoztatta. Több mint negyven könyve jelent meg, emellett tanulmányokat, katalógus bevezetőket, kritikákat is írt. Legfontosabb műve a Munkácsy Mihály életének és művészetének bemutatását tartalmazó monográfia. A festészet története mellett fotóelmélettel és fotóesztétikával is foglalkozott, különösen szerette a diaporámát. Művészettörténészi munkáján kívül számos kiállítást is rendezett és megnyitókon működött közre. 2004-ben hunyt el, a Mindszenti temető evangélikus sírkertjében nyugszik.
Főbb művei
szerkesztés- Szolnoki művészet 1852–1952, 1952
- Munkácsy Mihály, 1955
- Munkácsy élete és művei, 1958
- Manet, 1958
- Delacroix, 1959
- Giotto, 1961
- Szőnyi István, 1962
- Patay László, 1968
- Romantika–realizmus, 1971
- Vadas Ernő, 1977
- Luzsicza Lajos, 1977
- Imreh Zsigmond, 1981
- Tudod-e mi a művészet? 1982
- A szép fénykép – Gyakorlati fotóesztétika, 1983
- Munkácsy Mihály, 1983
- Szinyei Merse Pál, 1986
- Seres János, 1989
- Az európai művészet története, 1989
- Holló László, 1990
- Szalay Lajos, 1990
- Szatír-ikon. Képzőművészeti szatírák, 1965–1992; ill. Máger Ágnes; Felsőmagyarország, Miskolc, 1992
- Bevezetés a művészettörténetbe, 1993
- Életem a vár alatt. Várostörténeti tanulmányok; bev. Németh Péter; Sümegi Fórum Alapítvány–Sümegi Városi Múzeum, Sümeg, 1997 (Múzeumi füzetek. Sümegi Fórum Alapítvány)
- Önarckép tollal. Egy művészettörténész élete; Szabad Tér, Budapest, 1999
- Szurokfenyő. Szinyei Merse Pál kései szerelme; ill. Máger Ágnes; RNS, Budapest, 2001
- Szőnyi és Bernáth, 2003
- Tempesta. Naplóregény; Bíbor, Miskolc, 2004
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának (1969–1990), majd Kutatóintézetének (1991–) munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozói, 1969–2011. Ars Hungarica. 2011. 1. sz. 108. p.
- ↑ Végvári Lajos művészettörténészről beszél Máger Ágnes festőművész. Napkeletnepe.hu. 2018. jan. 17.
Források
szerkesztés- Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc megyei jogú város. 2008. 290. o. ISBN 9630647354
- Miskolci művészek. Dobrik István szerk. Miskolc: (kiadó nélkül). 2006.
- Végvári Lajos. Dobrik István szerk. Miskolc: Szépmesterségek Alapítvány, Miskolci Galéria. 2010. = Általuk híres e város…, ISBN 978-963-88642-1-5
- Salamon Nándor: Végvári Lajos. artportal.hu. Artportal (Hozzáférés: 2022. július 17.) arch
További információk
szerkesztés- Végvári Lajos. Életrajzi bibliográfia. Összeállította Prejczer Paula, MBE, Miskolc, 1994 (Miskolci Parthenon-tanulmányok)
- Alkotás, értelmezés, recepció. Tanulmányok Végvári Lajos (1919–2004) művészettörténész tiszteletére. Szerk. Révész Emese, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2020
