Vérvörös csütörtök

budapesti tüntetés (1912)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 4.

A vérvörös csütörtök egy budapesti tömegtüntetés volt 1912. május 23-án, amelyet a kivezényelt rendőrök és katonák brutálisan feloszlattak. A kivezényelt erőkkel való összecsapásoknak több halálos áldozata és számos sebesültje is volt, innen kapta a megmozdulás a vérvörös csütörtök elnevezést.

Előzmények

szerkesztés

Magyarországon a lakosságnak csak csekély része vehetett részt a választásokon, főként a tehetősebbek. A munkásság és annak pártja, a szociáldemokrata párt (MSZDP) abban látta érdekeinek lehetséges érvényesítését, ha a választójog kiszélesedik. A 20. század elején ez a téma központi jelentőségű volt, és heves indulatokat váltott ki. Ezen kívül a munkabérek is meglehetősen alacsonyak voltak, a lakbérek pedig magasak, így a munkásság körében egyre nőtt az elégedetlenség.

A tüntetés közvetlen előzménye az volt, hogy gróf Tisza István egykori miniszterelnököt, a kormányzó párt elnökét május 12-én a képviselőház elnökévé választotta. Elsődleges célja az ellenzék által alkalmazott, az Országgyűlés munkáját megbénítani célzó ún. obstrukció letörése volt. Tiltakozásul gyakran erőszakos módszerei ellen a szociáldemokraták általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdettek.

A nap eseményei

szerkesztés

Az 1912. május 23-i nagy budapesti tömegtüntetés a korszak legnagyobb munkásmegmozdulása volt Magyarországon. Aznap százezres munkástömeg özönlött be a külvárosokból a Parlament épülete elé általános választójogot, Tisza távozását és jobb életkörülményeket követelve. A kivezényelt rendőrség Boda Dezső rendőrfőkapitány személyes irányításával[1] brutálisan keményen lépett fel, mire a felháborodott tömeg villamosokat rongált meg, borított fel, a nap végén pedig felszedett utcakövek, összetört kirakatok jelezték az összetűzés hevességét. Az MSZDP vezetősége a kormány fenyegetéseinek hatására még aznap délután felhívást adott ki a tüntetés befejezésére.

Következmények

szerkesztés

Az összeütközésnek hat halálos és több száz sebesült áldozata volt. Magyarországon ekkor a választójog jelentős kibővítésére csak évekkel később, az őszirózsás forradalmat követően került sor. Gróf Tisza István és pártja azonban végleg elvesztette a munkásság bizalmát.

Külső hivatkozások

szerkesztés
  1. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 226. o.  

További információk

szerkesztés
  • Erényi Tibor: A vérvörös csütörtök 1912. máj. 23., Szikra, 1952
  • Andics Erzsébet: A Magyarországi munkásmozgalom az 1848-1849-es forradalomtól és szabadságharctól az 1917-es nagy októberi szocialista forradalomig, Szikra, 1955