Főmenü megnyitása

Vöröslábú kígyászdaru

madárfaj

A vöröslábú kígyászdaru, vagy más néven kariáma (Cariama cristata) a madarak (Aves) osztályának kígyászdarualakúak (Cariamiformes) rendjébe, ezen belül a kígyászdarufélék (Cariamidae) családjába tartozó Cariama madárnem egyetlen faja.

Infobox info icon.svg
Vöröslábú kígyászdaru
Brazíliai példány
Brazíliai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Rend: Kígyászdarualakúak (Cariamiformes)
Öregcsalád: Cariamoidea
Család: Kígyászdarufélék (Cariamidae)
Nem: Cariama
Brisson, 1760
Faj: C. cristata
Tudományos név
Cariama cristata
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák

a nem szinonimája:

  • Microdactylus É.Geoffroy Saint‑Hilaire, 1809

a faj szinonimáji:

  • Microdactylus marcgravii É.Geoffroy Saint-Hilaire, 1809
  • Palamedea cristata Linnaeus, 1766
Elterjedés
A két élő faj elterjedési területe; a vörös a C. cristatáé
A két élő faj elterjedési területe; a vörös a C. cristatáé
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröslábú kígyászdaru témájú médiaállományokat és Vöröslábú kígyászdaru témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Amerika középső részének füves pampáin és ritkás, száraz trópusi erdőségeiben találkozhatunk vele, mintegy 5 900 000 km² nagyságú területen. Brazília középső és keleti, valamint Paraguay és Bolívia keleti vidékeitől Uruguayon át Közép-Argentínáig megtalálható, körülbelül 2000 méteres tengerszint feletti magasságig.

MegjelenéseSzerkesztés

A kariáma mind méreteit, mind életmódját tekintve leginkább az európai túzokhoz hasonlítható. Nagy termetű pampai madár. Kiegyenesedve mintegy 90 centiméteres magasságot érhet el, szárnyfesztávolsága 90-120 centiméter. testtömege pedig 1,5 kilogramm körül mozog. A laza tollazat szürkésbarna, a hasi részen világos, a szárnytollakon fehér és fekete csíkok láthatóak. A csőr és a lábak vörös színűek, a szem körüli bőr feltűnő kobaltkék, míg a szemek maguk sárgák. A vöröslábú kígyászdaru különlegessége az akár 10 centiméter hosszú, a csőr tövénél növekvő, merev tollakból álló bóbita. Azon kevés madár közé tartozik, amelyeknek szempillái vannak. A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak a tojóknál.

ÉletmódjaSzerkesztés

Bár a faj neve arra utal, hogy elsősorban kígyókkal táplálkozik, ez nem fedi a valóságot. A kariáma ugyanis mindenevő, táplálékának csak egy részét teszik ki különféle, gyors és halálos csőrvágásokkal elejtett hüllők, de jelentős mennyiségű rágcsálót, ízeltlábút és madarat is elpusztít. Bár előszeretettel fogyaszt más állatokat, különféle növényi táplálékot is képes elfogyasztani: gyümölcsöket, magvakat, terméseket.

Rossz repülő, életét nagyrészt a talajszinten tölti. Ha veszélybe kerül, gyors futással menekül jellegzetes, előredőlt testhelyzetben. Hangja jellegzetes: hangos, kilométerekre elhallatszó kutyavinnyogásra emlékeztet. A párok leginkább a kora reggeli és esti órákban hallatják, ezzel jelezve igényüket a territóriumukra.

 
Sikeres vadászat

SzaporodásaSzerkesztés

A vöröslábú kígyászdaru monogám madár. A párzási időszak a vadonban a május és szeptember közti esős időszakra esik, ilyenkor az udvarló hím szárnytollait mutogatja választottjának, és peckesen lépked előtte lehajtott fejjel és merev bóbitával. A pár közösen építi gallyakból és vesszőkből a sárral összetapasztott fészket, melynek helye többnyire egy fa ágvillája 1-5 méteres magasságban.

Az általában kettő, fehér alapon enyhén pettyezett tojáson mindkét szülő kotlik. A 25-30 nap múltán kikelő fiókákat hosszú, barna tollak borítják. Eleinte a szülők etetik őket, majd kb. kéthetes koruktól követik vadászataikon anyjukat és apjukat, és mivel már ekkor képesek „ugatni”, segítenek a territórium határainak zajos kijelölésében. A kirepülésre egy hónapos korban kerül sor, és ismereteink szerint a vöröslábú kígyászdarvak nyolc hónapos korban érik el az ivarérettséget.

 
A meredt bóbita az udvarlás kelléke

VédettségeSzerkesztés

Mivel hatalmas területen fordul elő viszonylag nagy példányszámban, a Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a kariáma nem fenyegetett. Úgy tűnik, az emberi tevékenységhez is jól alkalmazkodott. Példányszáma területenként változó, a legritkább talán Uruguayban. Fogságban könnyen szaporítható.

Magyarországon állatkertekben nem túl gyakori faj. 2011 elején egy-egy pár érkezett a Szegedi Vadasparkba[1] és a győri Xántus János Állatkertbe.[2] Ez utóbbi párnak 2013-ban egy fiókája kelt ki, mely az első példány, mely Magyarországon „jött a világra”.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Archivált másolat. [2012. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 20.)
  2. http://www.zoogyor.com/index.php?kod=45&modul=hirek
  3. Különleges fiókák az állatkertben (magyar nyelven). Győri Állatkert, 2013. július 26. (Hozzáférés: 2013. július 26.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
  • A kariáma hangja
  • Brisson, M.J. 1760. Ornithologie ou méthode contenant la division des oiseaux en ordres, sections, genres, especes & leurs variétés. A laquelle on a joint une description exacte de chaque espece, avec les citations des auteurs qui en ont traité, les noms qu'ils leur ont donnés, ceux que leur ont donnés les différentes nations, & les noms vulgaires. Ouvrage enrichi de figures en taille-douce. Tome I. - pp. j-xxiv [= 1-24], 1-526, j-lxxiij [= 1-73], Pl. I-XXXVII [= 1-37]. Paris. (Bauche). Original description p.48 BHL Reference page. Tome 5 p.516 BHL
  • Linnaeus 1766. Syst.Nat.ed.12 p.232