Ormányos medve

emlősfaj
(Vörösorrú ormányosmedve szócikkből átirányítva)

Az ormányos medve vagy más néven vörösorrú koáti (Nasua nasua) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Ormányos medve
Nasua nasua 01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Alrendág: Arctoidea
Öregcsalád: Musteloidea
Család: Mosómedvefélék (Procyonidae)
Alcsalád: Procyoninae
Nemzetség: Procyonini
Alnemzetség: Nasuina
Nem: Nasua
Storr, 1780
Faj: N. nasua
Tudományos név
Nasua nasua
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
Szinonimák

a faj szinonimája:

  • Viverra nasua Linnaeus, 1766

a Nasua nasua candace szinonimája:

  • Nasua nasua judex Thomas, 1914

a Nasua nasua dorsalis szinonimái:

  • Nasua nasua jivaro Thomas, 1914
  • Nasua nasua juruana Ihering, 1911
  • Nasua nasua masua Lönnberg, 1921
  • Nasua nasua mephisto Thomas, 1927
  • Nasua nasua soederstroemmi Lönnberg, 1921

a Nasua nasua manium szinonimája:

  • Nasua nasua gualeae Lönnberg, 1921

a Nasua nasua molaris szinonimái:

  • Nasua nasua pallida J. A. Allen, 1904
  • Nasua nasua tamaulipensis Goldman, 1942

a Nasua nasua montana szinonimája:

  • Nasua nasua monticola Schinz, 1844

a Nasua nasua nasua szinonimái:

  • Nasua nasua annulata (Desmarest, 1920)
  • Nasua nasua fusca Desmarest, 1820
  • Nasua nasua mexiana Hagmann, 1908
  • Nasua nasua mexianae Vieira, 1945
  • Nasua nasua nasua (Cuvier, 1798)
  • Nasua nasua quasje (Gmelin, 1788)
  • Nasua nasua rufa Desmarest, 1820
  • Nasua nasua socialis J. B. Fischer, 1829
  • Nasua nasua striata (Shaw, 1800)
  • Nasua nasua vulgaris F. G. Cuvier, 1842
  • Nasua nasua vulpecula (Erxleben, 1777)

a Nasua nasua solitaria szinonimái:

  • Nasua nasua fulva Wagner, 1841
  • Nasua nasua fusca Desmarest, 1820
  • Nasua nasua henseli Lönnberg, 1921
  • Nasua nasua rufa J. A. Allen, 1875
  • Nasua nasua sociabilis Schinz, 1823
  • Nasua nasua socialis Wied-Neuwied, 1826

a Nasua nasua vittata szinonimái:

  • Nasua nasua dichromatica Tate, 1939
  • Nasua nasua phaeocephala J. A. Allen, 1904
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ormányos medve témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ormányos medve témájú médiaállományokat és Ormányos medve témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Amerikában, Kolumbiától és Venezuelától délre egészen Uruguayig és Észak-Argentínáig honos. Mindenféle erdőben megtalálható, az őserdőtől a folyami erdőkön át a hegyi erdőkig, egészen 2500 méteres magasságig. Elterjedtsége miatt nem védett.

A kutatók nem értenek egyet abban, hogy az Andoktól nyugatra fellelhető-e.[1] Nyugat-Ecuadorban és Észak- és Nyugat-Kolumbiában már biztos fellelhető.[2][3] Dél-Amerikában a fehérorrú koatival csak Északnyugat-Kolumbia távoli csücskében találkozhatnak.[2][3] Az ormányos medve elterjedési területe átfedhet a kis ormányosmedvével, habár ez utóbbi inkább magasabb helyeken él, mint az ormányos medve.[4]

AlfajaiSzerkesztés

  • Nasua nasua aricana Vieira, 1945
  • Nasua nasua boliviensis Cabrera, 1956
  • Nasua nasua candace Thomas, 1912
  • Nasua nasua cinerascens Lönnberg, 1921
  • Nasua nasua dorsalis J. E. Gray, 1866
  • Nasua nasua manium Thomas, 1912
  • Nasua nasua molaris Merriam, 1902
  • Nasua nasua montana Tschudi, 1844
  • Nasua nasua nasua (Linnaeus, 1766)
  • Nasua nasua quichua Thomas, 1912
  • Nasua nasua solitaria Schinz, 1823
  • Nasua nasua spadicea Olfers, 1818
  • Nasua nasua vittata Tschudi, 1844

MegjelenéseSzerkesztés

41-67 centiméter hosszú, ehhez jön még 32-70 centiméteres farka. Testtömege 2-7,2 kilogramm között változhat.[5] Szőrzete a vörösesbarnától a szürke színig terjedően elég változatos, és a farkán sem mindig láthatók jól a gyűrűk.[5] Hasa világos színű. Rövid, erős lábai feketék, farka feketén gyűrűzött. Feje hosszúkás, fülei rövidek és kerekek. Nagyon jellemző bélyege – amiről a nevét is kapta – hosszú, mozgékony orra, amivel a talajon táplálékot keres. Orra körül fehér szín figyelhető meg, ez azonban nem annyira kiterjedt, mint rokonánál, a fehérorrú koatinál.[5] Ennek az állatnak 40 darab foga van; a fogképlete a következő:  .

ÉletmódjaSzerkesztés

A mosómedve (Procyon lotor) közeli rokona, életmódja azonban különbözik tőle. Leginkább az erdős területeket lakja,[6] egyaránt ügyesen mozog a fákon és a talajon,[7] és a vízben is jól úszik. Farka a fákon az egyensúlyozást segíti, a földön kinyújtva hordja. Kedveli az erdőszéleket is, és a másodlagos erdőket is elfogadja. 2500 méter magasságig él. Az emberi településeket is felkeresi, gyakran guberál a szemétlerakó helyeken.

Többnyire nappal, néha éjszaka is aktív, ilyenkor folyamatosan keres, kutat és szimatol táplálék után. Többnyire a talajon mozog, de az estét inkább fákon tölti.[7] A nőstények inkább növényevők, a nagyobb hímek azonban – főleg rágcsálókra – vadásznak is. Kedveli a bogyókat, gyümölcsöket, gombákat, az állatok közül a skorpiót és a mérges százlábút is elkapja, de a dögöt sem veti meg.[7] A gyümölcsökért a fák tetejére is felmászik, és zsákmányát szimatolva, kövek alatt is keresi.[7]

A nőstények és utódaik 10-20 fős, szigorú hierarchiájú csapatokban élnek,[6][7] a hímek azonban a szaporodási időszak kivételével magányosak.[6] A területük átmérője általában 1 km, és gyakran átfedők.[6] A hímek szintén területtartók, és hevesen védelmezik territóriumukat egymással szemben. A nőstények között rendkívül szoros kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki; a majmokhoz hasonlóan kurkásszák is egymást. Eltérő viselkedésük miatt a hímeket sokáig külön fajnak tekintették.[6]

A csapatok tagjai vinnyogó hangokkal jelzik jelenlétüket. A vészjelzés hangos ugatásokból és csettintésekből áll.[7] Elhangzásakor lemásznak a fákról, és szétszóródva menekülnek.[7] Ragadozói óriáskígyók, ragadozó madarak, rókák, kutyák, és nagymacskák, mint a jaguár, a puma vagy a jaguarundi. Mivel néha betör a tyúkólakba, ezért az emberek is vadásszák.[8]

SzaporodásaSzerkesztés

A párzási időszak februártól márciusig tart, ekkor a legközelebbi domináns hím a nőstények kegyeit keresve csatlakozik a csapathoz. A hím alávetettként viselkedik, mire a nőstények megengedik, hogy párosodjon velük. A párzás után azonban a nőstények elkergetik a hódítót. A hímet később sem engedik közel, már csak azért sem, mert veszélyezteti a kölyköket. A nőstények több hímmel is hajlandók párzani.[6] Átlagosan 74-77 napnyi vemhesség után egy különálló fára rakott fészekben 1-7 kölyköt ellik, a csoport többi tagjától távol.[6][7] A fejletlenül, mindössze 150 grammal születő vak kölyköket négy hónapos korukban választja el anyjuk. Öt-hat hét múlva, mikor a kölykök már képesek elég ügyesen mozogni, újra csatlakoznak a csapathoz.[6][7] A fiatalok 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.[6][7] A természetben általában 7-8 évig él, állatkertben akár 17 évig is.[6]

Az ormányos medvét könnyen lehet szelídíteni, az őslakosok régóta tartják házi kedvencként.

ÁllatkertekbenSzerkesztés

Szinte minden állatkertben élnek vörösorrú koátik. Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Jászberényi Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Veresegyházi Medveotthonban, a Tisza-tavi mini Zoo-ban, a Komlói Mini Zoo-ban, Sarudon és a Felsőlajosi Magán Zoo-ban láthatóak.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Eisenberg, J., and K. H. Redford (1999). Mammals of the Neotropcs: The Central Neotropics. Vol. 3, p. 288. ISBN 0-226-19541-4
  2. a b Decker, D. M. (1991). Systematics Of The Coatis, Genus Nasua (Mammalia, Procyonidae) Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Proceedings of The Biological Society of Washington 104: 370-386
  3. a b Guzman-Lenis, A. R. (2004). Preliminary Review of the Procyonidae in Colombia. Archiválva 2014. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben Acta Biológica Colombiana 9(1): 69-76
  4. Helgen, K. M., R. Kays, L. E. Helgen, M. T. N. Tsuchiya-Jerep, C. M. Pinto, K. P. Koepfli, E. Eizirik, and J. E. Maldonado (2009). Taxonomic boundaries and geographic distributions revealed by an integrative systematic overview of the mountain coatis, Nasuella (Carnivora: Procyonidae). Small Carnivore Conservation. 41: 65–74.
  5. a b c Kays, R. (2009). South American Coati (Nasua nasua), pp. 526-528 in: Wilson, D. E., and R. A. Mittermeier, eds. (2009). Handbook of the Mammals of the World. Vol. 1, Carnivores. ISBN 978-84-96553-49-1
  6. a b c d e f g h i j BBC Ring-tailed Coati. [2009. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 13.)
  7. a b c d e f g h i j Emmons, Louise. Neotropical Rainforest Mammals, A Field Guide, 2nd Edition, 153–154. o. (1997). ISBN 0-226-20721-8 
  8. Southern Coati. [2008. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 13.)

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Südamerikanischer Nasenbär című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a South American coati című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés