V603 Aquilae

Nóva a Sas csillagképben

A V603 Aquilae (vagy Nova Aquilae 1918) egy fényes elsőrendű vendégcsillag volt a Sas csillagképben 1918 nyarán; néhány napig az északi éjszakai égbolt legfényesebb csillagaként ragyogott.

V603 Aquilae
Más jelölések Nova Aquilae 1918, HD 174107, HIP 92316, GCRV 68659, GSC 00448-00423, 2MASS J18485464+0035030, AAVSO 1843+00, Gaia DR2 4266547566124966912[1]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Sas csillagkép
Epocha J2000,0
Rektaszcenzió 18h 48m 54,6369118792s[1]
Deklináció +00° 35′ 02,855110952″[1]
Távolság770[2] ,
240[2] pc
Látszólagos fényesség 11,64[1]
Abszolút fényesség 5,0[2]
Színkép típusa OB+e: E[1]
Pályaadatok
Parallaxis 0,0031906[1]
Radiális sebesség -25.00[1]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban 0,011413"/év[1]
deklinációban -0,009384"/év[1]
Fizikai adatok
Színindex (B-V) 0,01[1]
Színindex (U-B) -0,92[1]
Hőmérséklet
Felszín9191[3] K
Luminozitás0,8[2] L

FelfedezéseSzerkesztés

Zygmunt Laskowski lengyel orvosprofesszor és amatőr csillagász fedezte fel 1918. június 7-én Genfben, amit a következő éjszaka megerősített az angol Grace Cook. A Nova Aquilae 0,5 magnitúdó fényességgel érte el maximumát; ez volt a legfényesebb nóva a távcsöves korszakban. A Szíriusz és a Canopus után a legfényesebb csillag volt az égbolton. A Tycho és Kepler által leírt szupernóvák fényesebbek voltak, de ezek a távcső feltalálása előtt történtek.

További vizsgálatokSzerkesztés

A korábbi Harvard lemezek és az AAVSO adatbázis felhasználásával megállapították, hogy a robbanás előtt 11,43m volt a csillag fényessége. A maximumhoz viszonyítva tizenkét nap alatt csökkent három nagyságrendet, azután 18,6 év alatt halványodva nyugalomba jutott.[4]

A V603 Aql bináris rendszer, amelyben a fehér törpe csillagra egy kisebb tömegű közeli társról anyag áramlik át. A folyamat bizonyos pontján termonukleáris reakció indult be, ami a felesleges anyagot lefújta, miközben a rendszer fényessége jelentősen megnövekedett. A rendszer megállapodott átlagosan 11,4 magnitúdó fényességnél az 1940-es években, azóta a halványodás tíz évenként 0,01m. Arenas és munkatársai spektroszkópiai elemzéssel megállapították, hogy a rendszer egy körülbelül 1,2 naptömegű fehér törpéből, egy akkréciós korongból, és egy kb. 20% naptömegű, valószínűleg vörös törpe csillagból áll. A két csillag egymást kb. 3 óra 20 perc alatt kerüli meg.

Magyar vonatkozásSzerkesztés

Az északi félgömb nyári csillagainak legfényesebbjét is felülmúló nóva sok szak- és amatőr csillagász figyelmét magára vonta, így Komáromi Kacz Endre szorgos amatőréét is. Észlelőnaplójában 1918. június 8-án este 10-kor kelt az első bejegyzés – megemlítve, hogy már előtte való este is észrevette a korábban nem látott gyenge II rendű csillagot –, így a nóva független magyar felfedezőjének tekinthető. Először csak szabad szemmel, később 5 cm-es lencsés távcsővel vizuálisan és okulár spektroszkóppal észlelte. 9-én a nóva fényességét a Szíriusszal vetekedőnek írja le, 15-én már csak másodrendű, 20-án szabad szemmel harmadrendű. Az utolsó érdemleges feljegyzés 24-én született, amikor megerősítette a csillag korábban is észlelt lila színét.[5]

A csillag, mint kataklizmikus változó az MCSE Változócsillag szakcsoportjának[6] észlelési programjában szerepel, és az utóbbi bő négy évtizedben 768 fényességbecslés készült róla.[5]

EmlékéremSzerkesztés

A nóva felfedezésének részletes leírása látható a 35,5 mm átmérőjű Nova Aquilae-érem előlapján, a hátlapon a felfedező portréjával.[7]

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k SIMBAD adatbázis
  2. a b c d ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
  3. Gaia DR2 adatbázis
  4. Johnson, Christopher B. (2013. október 20.). „Nova Aquilae 1918 (V603 Aql) Faded by 0.44 mag/century from 1938-2013”. The Astrophysical Journal 780 (2), L25. o. DOI:10.1088/2041-8205/780/2/L25.  
  5. a b „Meteor”, Budapest XLVIII. (6), 50. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.  
  6. [1]
  7. Csillagászat érmeken