Vercelli Szent Vilmos

Monteverginei Vilmos (olaszul: Guglielmo, latinul: Gulielmus) egyházi nevén Vercelli Szent Vilmos (Vercelli, 1085 – Sant’Angelo dei Lombardi, 1142. június 25.) bencés apát, a bencés vilhelmita kongregáció alapítója. A katolikus egyház szentként tiszteli.

Vercelli Szent Vilmos OSB
Vercelli Szent Vilmos bencés apát szobra (Szent Péter-bazilika, Vatikán)
remete, rendalapító
Születése
1085 Vercelli, a mai Olaszország területén
Halála
1142. június 25. Sant’Angelo dei Lombardi, a mai Olaszország területén
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Ünnepnapja	Római katolikus egyház: június 25.
Jelképei	farkas és pásztorbot
Védőszentje ennek	Hirpinia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vercelli Szent Vilmos OSB témájú médiaállományokat.

Élete

Vercelli Szent Vilmos 1085-ben született, a Piemontban található Vercelliben, gazdag családban. 1099 körül lemondott örökségéről, és Santiago de Compostelába zarándokolt. A hagyomány úgy tartja, hogy ezen a zarándoklaton, hogy még több lemondást vállaljon vasakat vett magára. Miután visszatért Itáliába, 1106-ban remeteéletet kezdett. Később cellát, majd 1124-ben Mária-kegyhelyet épített az általa Monteverginének nevezett helyen, Avellino közelében.

Első társai 1118-ban csatlakoztak hozzá. 1119-ben alapította meg a bencés vilhelmita kongregációt. Néhány év múlva vita támadt az alamizsna elosztása körül, s ekkor öt társával átköltözött a Serra Cognata hegyére. A következő években több kolostort is alapított, köztük a goletói kettős kolostort. Már életében több csodás esemény kötődött a nevéhez. Halála előtt kinyilatkoztatást kapott, hogy mikor fog meghalni, ami tényleg 1142. június 25-én történt meg.

Tisztelete rövid időn belül elterjedt, s hamarosan szentként kezdték el tisztelni. XII. Piusz pápa Hirpinia védőszentjének nyilvánította. Az 1969-es naptárreform után ünnepe az egyetemes naptárból kikerült, de helyi tisztelete továbbra is megengedett.

Vilhelmiták

Vercelli Szent Vilmos 1119-ben alapította meg a bencés vilhelmita kongregációt. A vilhelmiták a bencés regulát követték. A rend Magyarországon is elterjedt a 13. század első felében, Körmenden, Esztergomban, Komáromban, Sárosban, Harapkón és Újhelyen. IV. Ince pápa koldulórenddé nyilvánította, s az Ágoston-rendhez csatolta őket.

Források

• Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.  
• Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.  
• Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932.   (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7