Főmenü megnyitása

Vida István (szociálpolitikus)

(1915–1996) magyar jogász, szociálpolitikus, könyvtáros

Vida István (Komárom, 1915. április 6. – Budapest, 1996. május 13.) jogász, szociálpolitikus, könyvtáros, tudományos kutató.

A középiskola nyolc osztályát Kalocsán, a jezsuiták által vezetett Érseki Gimnáziumban végezte mint a gimnáziumhoz tartozó Stefáneum konviktus bennlakója. Diákként nagy hatással volt rá magisztere (diákotthoni nevelőtanára): Kerkai Jenő jezsuita, több katolikus szociális mozgalom (KALOT, Hivatásszervezet) későbbi elindítója. 1933-ban kitüntetéssel érettségizett.

Az érettségit követően a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog és Államtudományi Karán folytatta a tanulmányait, 1937-ben doktorált. Joghallgatóként az egyetemi Mária kongregáció prefektusa, a Katolikus Diákszövetség alelnöke lett. Már ekkor részt vett különböző katolikus szociális reformmozgalmakban, így többek között a nyomortelepeken szociális munkát végző Egyetemi Settlemen Mozgalomban, majd 1936-ban ő lett az EMSZO első hivatásos munkatársa, központi titkára.

Az egyetem befejezése után, 1939-ben megválasztották a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete munkástagozatának főtitkárává. 1940-ben részt vett a Magyar Szociális Népmozgalom, majd 1943-tól a Katolikus Szociális Népmozgalom szervezésében. 1944 decemberében, az EMSZO és a Hivatásszervezet több munkatársával együtt, a nyilasok őt is letartóztatták, és csak különleges baráti közbenjárásnak köszönhetően szabadult ki társaival együtt a Margit körúti fegyházból és kerülte el a Nemzeti Számonkérő Szék várható halálos ítéletét.

1945 után munkanélküli, segédmunkás, végül könyvügynök, majd 1957-től antikvár könyvkereskedő volt. 1971-ben a hatóságok folyamatos zaklatása elől a Német Szövetségi Köztársaságba menekült. Ezért távollétében két és fél év börtönbüntetésre, valamint teljes vagyonelkobzásra ítélték. Németországban kezdetben a reutlingeni Pedagógiai Főiskola könyvtárosa volt, majd 1972-től nyugdíjazásáig a Tübingeni Egyetem Földtani és Ősrégészeti Intézetének a könyvtárát vezette. Külföldön is folytatta a már Magyarországon megkezdett Erasmus-kutatásait. Munkatársa lett a „Bibliographie Érasmienne”-nek; 1979-től az Erasmus című nemzetközi folyóirat társkiadója és szerkesztőbizottságának tagja volt.

Halála előtt egy évvel, 1995-ben tért vissza Magyarországra.

Számos tanulmánya jelent meg itthon és külföldön is.

Válogatás írásaibólSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés