Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom

szélsőjobboldali politikai párt (1939–1945)
(Nyilaskeresztes Párt szócikkből átirányítva)

A Nyilaskeresztes Párt (NYKP) egy parancsuralmi hungarista párt volt, Szálasi Ferenc harmadik pártja, mely ezen a néven 1939. március 15. és 1944. augusztus 24-e, majd a nyilas hatalomátvételt követően 1944. október 16-a és 1945. május 1-je között működött. A szovjetek által megszállt területen a hivatalos (de jure) betiltására 1945. február 26-án került sor.

Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom

A párt és egyben a Hungarista Mozgalom zászlaja
A párt és egyben a Hungarista Mozgalom zászlaja
Adatok
ElnökSzálasi Ferenc
Utolsó vezetőSzálasi Ferenc

Alapítva1939. március 15.
Feloszlatva1944. augusztus 24.
(végleg: 1945. május 1.)
ElődpártNemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom
Utódpárt
Székház1062 Budapest, Andrássy út 60.
Tagok számakb. 300 000[1] (1939)

Ideológiahungarizmus
nacionalizmus
fasizmus
agrárpolitika
anticionizmus
revizionizmus
antiszemitizmus
keresztényszocializmus
Politikai elhelyezkedésszélsőjobboldal
Parlamenti jelenlét1939 - 1942
1944 - 1945
Hivatalos színei
  piros
  fehér
  zöld

Magyarország politikai élete
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom témájú médiaállományokat.

Története szerkesztés

Szálasi Ferenc az 1935. március 4-én megalapított, és a Darányi-kormány által 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatott Nemzet Akaratának Pártja (NAP) után, 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakítását. 1938. február 21-én a belügyminiszter az MNSZP-t – arra való hivatkozással, hogy azonos a betiltott Nemzeti Akarat Pártjával – szintén feloszlatta, egyben Szálasit letartóztatta.[2] A börtönből való szabadulás után Szálasi 1938 áprilisában Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) néven újjáalakította pártját, melyet 1939. február 23-án ismét betiltottak, azonban egy hónapon belül, 1939. március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven megint újjáalakult. Így részt vehetett az 1939. május 2526-án, pünkösdkor tartott (és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett) országgyűlési választásokon. A párt neve a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje már használatban levő nyilaskeresztből alakult ki.

1939-es választások szerkesztés

 
A Szálasi-kormány miután a nyilaskeresztes párt 1944. október 15-én puccsal magához ragadta a hatalmat: álló sor, balról jobbra: dr. Rajniss Ferenc vallás- és közoktatásügyi miniszter, gróf Pálffy Fidél földművelésügyi miniszter, Vajna Gábor belügyminiszter, Jurcsek Béla közellátási miniszter, Kovarcz Emil országmozgósítási- és hadfelszerelési miniszter, Kassai Ferenc propaganda- és nemzetvédelmi miniszter, Szakváry Emil iparügyi miniszter, Szöllősi Jenő miniszterelnök helyettes
Ülő sor, balról jobbra: Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter, dr. báró Kemény Gábor külügyminiszter, Szálasi Ferenc nemzetvezető, Beregffy Károly honvédelmi miniszter, dr. Szász Lajos kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter A képről hiányzik Budinszky László igazságügyminiszter.

A Nyilaskeresztes Párt az 1939. május 2526-án, pünkösdkor tartott (és ebből kifolyólag pünkösdi választásnak nevezett) országgyűlési választásokon a szavazatok 15,41%-át[3] (338 049 szavazat[3]) szerezte meg, és 29[3] mandátumhoz jutott az akkor 260 tagú Országgyűlésben. 1939 nyarára kb. 300 000 tagja lett a pártnak, annak ellenére, hogy sajtóját folyamatosan betiltották, és a vezetőit rendszeresen internálták.

1940-ben több kisebb nemzetiszocialista párt is beolvadt a Nyilaskeresztes Pártba, mint például a Keresztény Nemzeti Szocialista Front, vagy a Pálffy Fidél vezette Nyilaskeresztes Front (hivatalos nevén Egyesült Nemzeti Szocialista Párt).

A párt 1942. február 24-én fölvette a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom nevet.

Hatalomátvétel, Szálasi-kormány szerkesztés

 
Nyilaskeresztes honvédtisztek 1944. október 16-án Budapesten. Háttérben egy őrséget adó német ejtőernyős

A Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom nevű pártot 1944. augusztus 24-én a Sztójay-kormány is betiltotta. Ezután „Hungarista Mozgalom” néven két hónapig illegálisan működtek, mígnem 1944. október 15-én este, nem sokkal Horthy Miklós lemondatása, majd letartóztatása után újjáalakult, és puccsal magához ragadta a hatalmat. A nyilas karhatalmisták még aznap este a Dunába lőttek munkaszolgálatos zsidókat a budapesti Lánchídnál és Margit hídnál.[4]

 
A szegedi 9. „Hunyadi János” gyalogezred II. zászlóaljának honvédjei 1944. október 16-án a Budai-várban, miután kötelezően feleskették őket Szálasira.

A 170 napnyi nyilas uralom során a Horthy által július 7-én leállíttatott deportálások újraindultak Adolf Eichmann vezetésével, és a nyilas kormány hozzájárulásával és támogatásával zsidók és cigányok tízezreit hurcolták kényszermunkára, illetve haláltáborokba.[5] A Budapesten maradt zsidók túlnyomó részének vagyonát és lakásait a nyilas kormány elkobozta, az embereket gettóba zsúfolta. A fegyveres nyilasok zsidók ezreit gyilkolták meg a budapesti gettóban, illetve a város egyéb pontjain.[6] A nyilas kormány alapvető stratégiája volt a szovjet csapatokkal szembeni feltétlen ellenállás. Ennek nyomán az ország egész területe hadszíntérré vált, és hetekig tartó ostrom alá került Budapest is, továbbá megsemmisültek a főváros Duna-hídjai.[7]

A háború utáni időszak szerkesztés

A háborút követően az új, kommunista vezetésű Magyarország karhatalmának, az ÁVH-nak a működésében sok egykori nyilas is (gúnynevükön „kisnyilasok”) részt vett,[forrás?] akik egy része önkéntesen, míg más része valamilyen külső „ösztönzés” hatására oda csatlakozott.[forrás?]

A rendszerváltás után Szabó Albert a hungarista elvek nyomán létrehozta a nyilaskeresztesek utódpártját Világnemzeti Népuralmista Párt néven 1993-ban. A pártot még abban az évben betiltották utódszervezeteivel együtt, de különböző formális vagy informális csoportosulások (pl. Magyar Nemzeti Arcvonal, Vér és Becsület, Pax Hungarica Mozgalom stb.) formájában ma is léteznek.

Ideológiája szerkesztés

A többi nemzetiszocialista párthoz hasonlóan a Nyilaskeresztes Pártot is a nacionalizmus, a mezőgazdaság elsődleges helyre állítása, antikapitalizmus, antikommunizmus, revizionizmus (Nagy-Magyarország) és militáns antiszemitizmus jellemezte, mindemellett a munkások jogainak, illetve a földreformnak egyik fő szószólója és támogatója volt. A hungarizmus fajelméleti alapon nem beszélt alsóbbrendű és felsőbbrendű fajokról, csak együttélésre képtelen és együttélésre képes népekről.

Gazdaságpolitika szerkesztés

A Szálasi által „brutálisan reális állami célkitűzéseknek”[8] nevezett politikai irányvonal szerint az 1914 előtt felvett állami kölcsönöket Csonka-Magyarország nem fizeti vissza, az 1918 (első világháború vége) után felvetteket pedig 10 évre beszünteti, egyben a magánkölcsönöket is magára vállalja az állam, melyeknek kamatait (egységesen 3%) a hitelt felvevők ezután az államkasszába fizetik. A külkereskedelmet államosítja, ennek hasznát fele-fele arányban a termelőszövetkezet és az állam kapja.

Nemzetgyűlési választásokon elért eredményei szerkesztés

Választások Szavazatok száma Szavazatok aránya Mandátumok száma Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1939-es
338 049 15,41% 29 11,15% ellenzék

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ungváry Krisztián: A politikai erjedés – az 1939-es választások Magyarországon. [2002. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
  2. Sipos Péter: Nemzetvesztő nemzetvezető (História 2004/9). [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
  3. a b c Választási eredmények, 1939 (vokscentrum.hu). [2011. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 14.)
  4. A holokauszt Magyarországon – A nyilas puccs és a zsidók
  5. A holokauszt Magyarországon – A halálmenetek
  6. Magyar holokauszt-kronológia – 1944
  7. Magyarország a XX. században / Budapest ostroma
  8. Szálasi Ferenc: Hungarizmus (alapterv és követelések). [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 20.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés