Wikipédia

Magyarország politikai élete

Magyarország politikai élete az 1989 óta létező harmadik magyar köztársaság politikai vonatkozásait mutatja be. Magyarországon a második világháborút követően a négy évtizedes Magyar Népköztársaság, a Rákosi-korszak totálisan és a Kádár-korszak „puhán” diktatórikus időszaka után, a rendszerváltást követően létrejött Magyar Köztársaság keretein belül vált lehetővé ismét demokratikusan szabad választásokat tartani. Az azóta történt és a korábbiaknál sokkal sokfélébb politikai eseményeket ezért lényeges kiemelni.

Magyarország címere

Belpolitika szerkesztés

A magyar politikai rendszer szerkesztés

Magyarország 1989. október 23. óta alkotmányos parlamentáris képviseleti demokrácia. (Nem hivatalosan harmadik magyar köztársaságnak is nevezik.) A politikai rendszert a rendszerváltás során, 1989-ben nyugatnémet mintára hozták létre. Eszerint a magyar parlament egykamarás, az Országgyűlést négy évente parlamenti választások során választja a nép. Az Országgyűlés hozza meg a törvényeket, és 2/3-os többséggel módosíthatja az alkotmányt. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldheti a törvényt a kihirdetés előtt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti az egész törvényt vagy csak egyes részeit, ha megállapítja róla, hogy az az Alkotmányba ütközik.[1]

A választásokon a politikai pártok képviselőjelöltjei ill. független jelöltek indulnak. (Lásd: Magyar választási rendszer.) A jelenleg 199 - korábban 386 - tagú Országgyűlésben a mandátumot szerzett képviselők kapnak helyet. A választásokon legtöbb mandátumot elért pártok tárgyalásokat kezdenek egymással, hogy létrehozzanak egy 50%+1 fős parlamenti többséget, amely azután megválasztja a miniszterelnököt. A miniszterelnök hozza létre ezután az Országgyűlésnek felelős kormányát. A miniszterek a Parlamentben interpellálhatók, de a minisztert csak a miniszterelnök mozdíthatja el hivatalából. Az Országgyűlés csak a kormányfőtől vonhatja meg a bizalmat, s ezzel a teljes kormány megbízatása megszűnik. (Lásd még: konstruktív bizalmatlanság.)

Mivel az új törvényeket leggyakrabban a kormány kezdeményezi és a kormánypártok többségükkel automatikusan biztosítják az annak elfogadásához szükséges többséget, ezért a törvényhozói hatalom mintegy alárendelődik a végrehajtóinak. A mindenkori parlamenti ellenzék fő terepe a polgári nyilvánosság.

A 2010 óta tartó Orbán Viktor vezette Fidesz-KDNP kormányzást követően 2020-ban az amerikai Freedom House, 2022-ben az Európai Parlament Magyarországot a hibrid-rezsimek közé sorolta be (választási autokrácia).[2][3] A Freedom House jelentése szerint ennek oka az, hogy a kormány intézkedései nagy méretekben rontottak a demokratikus rendszeren az Alkotmánybíróság, Ügyészség, Médiahatóság és Állami Számvevőszék hatásköreinek korlátozásával. Továbbá korlátozták a parlamenti felelősséget, független médiát, nem kormányzati szervezeteket és akadémiákat, miközben konszolidálták a hatalmat a központi kormány körül. Az Európai Unió 2020-as brüsszeli jogállamisági jelentése szintén aggodalmát fejezte ki és egy sor politikai problémát tárt fel.[4][5]

 
A parlamenti mandátumok aránya 1990 óta

Választások szerkesztés

A magyar parlamenti választásokat nem jellemzi érdektelenség.

Választói aktivitás százalékban
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014 2018
1. forduló 65,11[6] 68,92[7] 56,26[8] 70,53[9] 67,83[10] 64,38[11] 61,73[12] 70,22[13]
2. forduló 45,54[14] 55,12[15] 57,01[16] 73,51[17] 64,39[18] 46,66[19]

A magyar parlamenti választási rendszer a nagy pártokat preferálja, a győztes felé torzít, 2014 óta a választási rendszer egyfordulós.

Kormányok szerkesztés

Időszak Miniszterelnök (párt) Kormánykoalíció vagy kormánypárt Kormány Politikai ideológia
1990–1993 Antall József (MDF) MDF-FKGP-KDNP Antall-kormány jobboldali
1993–1994 Boross Péter (MDF) MDF-kisgazdák-KDNP Boross-kormány jobboldali
1994–1998 Horn Gyula (MSZP) MSZP-SZDSZ Horn-kormány[20] baloldali
1998–2002 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-FKGP-MDF Első Orbán-kormány jobboldali
2002–2004 Medgyessy Péter (pártonkívüli) MSZP-SZDSZ Medgyessy-kormány baloldali
2004–2006 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP-SZDSZ Első Gyurcsány-kormány baloldali
2006–2009 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP (2006-tól 2008-ig az SZDSZ-szel koalícióban) Második Gyurcsány-kormány baloldali
2009–2010 Bajnai Gordon (pártonkívüli) MSZP (külső SZDSZ-támogatással) Bajnai-kormány baloldali
2010–2014 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Második Orbán-kormány jobboldali
2014–2018 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Harmadik Orbán-kormány jobboldali
2018–2022 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Negyedik Orbán-kormány jobboldali
2022– Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Ötödik Orbán-kormány jobboldali

Köztársasági elnökök szerkesztés

Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés választja 5 évre. Az alaptörvény szerint feladata a nemzet egységének kifejezése. Jogköre általában erősen korlátozott, szinte formális. Jelentősége csak a rendkívüli helyzetekben értékelődik föl.

Időszak Név Jelölő szervezet Fő ellenjelölt
1990–1995   Göncz Árpád MDF-SZDSZ megegyezés –
1995–2000   Göncz Árpád MSZP, SZDSZ Mádl Ferenc
2000–2005   Mádl Ferenc Fidesz –
2005–2010   Sólyom László Fidesz, MDF
Szili Katalin
2010–2012   Schmitt Pál Fidesz-KDNP Balogh András
2012–2017   Áder János Fidesz-KDNP –
2017–2022   Áder János Fidesz-KDNP Majtényi László
2022–   Novák Katalin Fidesz-KDNP Róna Péter

Pártok szerkesztés

A magyar pártok társadalmi beágyazottsága csekély. A bejegyzett pártok taglétszáma összesen nem éri el a felnőtt lakosság 5%-át. Magyarországon 2011-ben 122 párt volt bejegyezve.[21]

A főbb magyar politikai pártok a következők:

Párt neve Röviden Elnök Ideológia Párttagok száma A 2018-as választáson kapott listás szavazatok aránya
Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Fidesz Orbán Viktor nemzeti konzervativizmus
jobboldali populizmus 		35 000 (2015)[22] 49,27%
Kereszténydemokrata Néppárt KDNP Semjén Zsolt kereszténydemokrácia
konzervativizmus 		8100 (2015)[22] A Fidesszel indult közös listán
Jobbik – Konzervatívok Jobbik Gyöngyösi Márton konzervativizmus
Európa-pártiság 		13 000 (2019)[23] 19,06%
Magyar Szocialista Párt MSZP Komjáthi Imre

Kunhalmi Ágnes

demokratikus szocializmus
szociáldemokrácia
baloldaliság 		20 000 (2015)[22] 11,91%
Demokratikus Koalíció DK Gyurcsány Ferenc szociálliberalizmus
szociáldemokrácia 		10 876 (2016)[24] 5,37%
LMP – Magyarország Zöld Pártja Zöldek Ungár Péter
Schmuck Erzsébet 		zöldpolitika
zöld liberalizmus 		600 (2019)[23] 7,6%
Párbeszéd – A Zöldek Pártja Párbeszéd Szabó Rebeka
Tordai Bence 		zöldpolitika
szociáldemokrácia 		500 (2019)[23] Az MSZP-vel indult közös listán
Momentum Mozgalom Momentum Gelencsér Ferenc konzervatív liberalizmus
Európa-pártiság 		825 (2019)[23] 3,6%
Mi Hazánk Mozgalom Mi Hazánk Toroczkai László nacionalizmus
nemzeti radikalizmus 		1000 (2019)[23] nem létezett
Magyar Liberális Párt MLP Bősz Anett liberalizmus 100 (2019)[25] Az MSZP-vel indult közös listán
Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom ISZOMM Huszti Andrea demokratikus szocializmus ? nem létezett
Magyar Munkáspárt Munkáspárt Thürmer Gyula marxizmus-leninizmus
kommunizmus 		50-60 (2020) 0,27%
Magyar Kétfarkú Kutya Párt MKKP Kovács Gergely viccpárt ? 1,75%

A magyar politikai életet 2010-ig a pártok koncentrációja jellemezte. A 2011-es új választási törvény szabályai miatt 2014-ben több párt indult.

Egyéni jelöltek és pártlistát állító pártok száma[26]
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014 2018
Összes egyéni jelölt 1532 1885 1608 1244 998 812 1531 1719
– ebből független jelölt 120 103 53 40 11 21 39 45
Egyéni jelöltet állító pártok száma 29 35 26 21 21 19 59 65
Területi listát állító pártok száma 18 19 15 13 15 10 – –
Országos listát állító pártok száma 12 15 12 8 10 6 18 23

A „baloldal” és a „jobboldal” a magyar politikában szerkesztés

 
Választási eredmények kivetítése 2006-ban
  • A baloldal–jobboldal megkülönböztetés a választók és a politikai elit számára egyaránt orientáló erővel bír. Az 1990-es évek során rendre az állampolgárok kb. 70, a parlamenti képviselők kb. 95%-a volt képes magát elhelyezni a bal-jobb skálán.[27]
  • A politikai szereplők leginkább szövetségi politikájukkal, annak is legeklatánsabb példájával, a koalíciókötéssel demonstrálják, hogy mit tekintenek a maguk számára releváns politikai dimenziónak. A magyar politikában a baloldal-jobboldal dimenzió vált a koalícióképzés, a kormányalakítás fő kritériumává.
  • A két fogalom első szinten ugyanazt jelenti, mint az európai politikában – ha a kategóriapár jelentésének „magjára”, az emberi természettel, a világképpel vagy a társadalom rendjével kapcsolatos jelentésére gondolunk (lásd: baloldal és jobboldal) –, de a második szinten jelentős eltéréseket találhatunk: a magyarországi politikai paletta legfontosabb sajátossága, hogy – eltérően a legtöbb nyugat-európai országtól – a baloldal és jobboldal tartalmilag elsődlegesen ideológiai-kulturális dimenziót jelent, és csak másodsorban jelent gazdasági-elosztási dimenziót. A gazdasági beállítottság alárendelt, másodrendű tényezőként van jelen. Ennek az az oka, hogy a gazdasági értelemben vett baloldali-jobboldali tagoltság még nem vagy csak kevéssé alakult ki: a politikai spektrum nem a munkavállalókat, szakszervezeteket képviselő baloldal és a tulajdonosi osztályt, valamint a középosztályt képviselő jobboldal között vált ketté. Kormányra kerülve a magyar pártok általában gazdaságilag jobboldaliak, liberális politikát folytatnak, ellenzékben pedig gazdaságilag baloldaliak, az állami szerepvállalást erősítenék. A pártok szociokulturális értelemben vett bal- és jobboldalisága nem változik (fontos kivétel a Fidesz átalakulása 1992-93 táján).
  • Számos olyan kérdés van, amely szervesen illeszkedik a bal-jobb jelentésének „magjához”, s így abból levezethető (halálbüntetés, az eutanázia, a kisebbségek jogai, egyházak politikai szerepe), ugyanakkor más ügyek csak attól válnak bal- vagy jobboldalivá, hogy azt bal- illetve jobboldalinak tekintett pártok vállalják fel (privatizáció, kül- és biztonságpolitikai kérdések, közjogi berendezkedésre vonatkozó kérdések).

A magyar demokrácia karakterváltozása szerkesztés

 
MSZP-rendezvény a 2006-os választási kampány idején

Az 1990–2006-os időszak főbb tendenciái:[27]

  • a politikai élet professzionalizálódása (a politikusság szakmává válik);
  • a politikai participáció (korábbihoz képest nőtt a választási részvételi arány)
  • a politikában nő a média szerepe;
  • a kormány jelentőségének növekedése az országgyűléssel szemben;
  • a kormányzati kommunikáció szerepének növekedése;
  • a személyzeti politika szerepének növekedése;
  • a vezető személyek jelentőségének növekedése;
    • a miniszterelnök szerepének megnövekedése a végrehajtó hatalmon (kormányon) belül (ezt segítette elő többek közt a MEH);
    • a kormányfő-jelöltet középpontba állító választási kampány és az ennek megfelelő szavazói viselkedés kialakulása;
    • kormányfőjelölt-centrikus szavazói viselkedés kialakulása;
    • a párton belüli hatalom eltolódása a pártelnök irányába;
  • a politikai elitek a politikai táborokat nem összebékítik, hanem megteremtik.
  • a pártrendszert két erős párt határozza meg;
  • az alkotmány relatív konszolidációja;
  • a fragmentáció növekedése

Magyar politikai napirend szerkesztés

A magyar média szorosan kapcsolódik a politikai élethez: az utóbbi témákat szolgáltat a médiának, az pedig megjelenési lehetőséget neki.[27] Jellemzői:

  1. a kormányzati pozícióban lévők strukturális okokból versenyelőnyben vannak a napirenden a kezdeményezések terén;
  2. a napirenden lévő ügyek döntő többségében a média nem csupán hírt ad valamilyen politikai akcióról, rendezvényről vagy eseményről, hanem maga teremt kereteket hozzá, illetve a politikusok kizárólag a média számára tervezetten szólalnak meg egy adott téma kapcsán;
  3. egy adott ügy napirendre kerülését elősegítheti, ha abban a pártok látványos egyeztetéseket, megbeszéléseket, úgynevezett politics-típusú eseményeket szerveznek, a média az ilyen ügyekre fogékonyabbnak mutatkozik;
  4. nem a parlamenti ülésrend vagy aktivitás, hanem az adott ügyek médiaérzékenysége befolyásolja a parlamenti vitatémáknak a vezető hírekbe való bekerülésének esélyeit; a média gyakran a szokatlan, a rutin megoldásoktól eltérő parlamenti eseményeket emel napirendre
  5. a napirendre lényegesen nagyobb eséllyel kerülnek be az ideologikus-pártpolitikai-szimbolikus témák, mint a materiális-elosztási jellegű ügyek; a témastruktúra azonban elsősorban a pártok tematizációs szándékaitól és lehetőségeitől függ, így meg is változhat a sorrend;
  6. a témák jelentős része szakpolitikailag nehezen vagy egyáltalán nem besorolható; számos téma, elsősorban szimbolikus, botrány vagy bulvár jellegű ügy, szakpolitikailag értelmezhetetlen;
  7. a napirenden egyáltalán nem vagy legfeljebb csak nehezen figyelhető meg a szakpolitikai fontosság és a napirendi súly közötti összefüggés;
  8. a pártpolitikai jellegű ügyek dominálják a vezető híreket, míg az input témák akkor lehetnek hangsúlyosabbak, ha a jelentősebb tematizációs lehetőségekkel rendelkező kormánypártok nem tudják kontroll alatt tartani a napirendet.

Kisebbségek helyzete szerkesztés

Magyarország nemzetiségei helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, de parlamenti képviseletük nem megoldott.

  • A cigányok helyzete súlyos szociális problémákkal terhelt, és erős a többségi társadalom részéről a kirekesztésükre való hajlam életmódjuk miatt. A romák több, nemzetiségi alapon szerveződő pártot hoztak létre, de ezek többnyire valamelyik nagy politikai párthoz kapcsolódtak, s önállóan nem jutottak az Országgyűlésbe.
  • A zsidóságon belül 2005-ben sikertelen kezdeményezés indult a kisebbségi törvénybe nemzetiségként való felvételért. A Magyarországon élő kínaiak és oroszok száma növekszik, de politikai státuszuk bizonytalan.

Politikai események szerkesztés

1989-es események szerkesztés

1990-es események szerkesztés

1994-es események szerkesztés

1997-es események szerkesztés

1998-as események szerkesztés

2002-es események szerkesztés

2003-as események szerkesztés

2004-es események szerkesztés

2006-os események szerkesztés

2008-as események szerkesztés

2009-es események szerkesztés

2010-es események szerkesztés

2012-es események szerkesztés

2014-es események szerkesztés

2016-os események szerkesztés

2017-es események szerkesztés

2018-as események szerkesztés

2019-es események szerkesztés

2021-es események szerkesztés

2022-es események szerkesztés

Külpolitika szerkesztés

Az 1990-es években a külpolitika legfőbb prioritása a korábbi szovjet orientáció nyugatival történő felváltása volt. A magyar külpolitika a világpolitikai kérdésekben az ország NATO-hoz és Európai Unió-hoz való csatlakozása óta alapvetően a két szervezetek érdekeivel azonos irányban haladt.

Orbán Viktor kormánya a NATO- és az Európai Unió tagságán túl rövid távú pragmatikus előnyökre törekszik az előbbi szervezetek rendszerszintű riválisaival, így Oroszországgal és Kínával való szoros együttműködés révén, gyengítve mind a NATO, mind az EU integritását és ellenálló képességét.[28]

Az ország helyzete az Európai Unión belül szerkesztés

Magyarország tagja a schengeni övezetnek, de nem tagja az eurózónának. A 705 tagú Európai Parlamentben (EP) 21 képviselői hellyel rendelkezik. Magyarországon először EP-választásokra 2004-ben került sor. A 2019-es EP-választásokon öt párt szerzett mandátumot: Fidesz (13), DK (4), Momentum (2), MSZP (1), Jobbik (1). Az Európai Bizottság magyar tagja Várhelyi Olivér.

Konfliktusok szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Techet Péter: Az alkotmánybíróság diszkrét bája. Bar!kád.hu.
  2. ↑ Freedom House: Magyarország már nem demokrácia, hanem hibrid rezsim. 444.hu, 2020. május 6.
  3. ↑ Kerner Zsolt - Kimondta az Európai Parlament: Magyarország nem demokratikus ország (24.hu, 2022.09.15.)
  4. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Országfejezet nevű lábjegyzeteknek
  5. ↑ Megjelent a jogállamiság európai unióbeli helyzetéről szóló első éves jelentés (Európai Bizottság, 2020. szeptember 30.)
  6. ↑ Az Országos Választási Iroda (OVI) adatai
  7. ↑ Az OVI adatai
  8. ↑ Az OVI adatai
  9. ↑ Az OVI adatai
  10. ↑ Az OVI adatai
  11. ↑ Az OVI adatai
  12. ↑ Nemzeti Választási Iroda - 2014. évi országgyűlési választások. www.valasztas.hu. [2014. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 19.)
  13. ↑ „Jelöltek, listák - Nemzeti Választási Iroda”, Nemzeti Választási Iroda (Hozzáférés: 2018. szeptember 17.) (hu-HU nyelvű) 
  14. ↑ Az OVI adatai
  15. ↑ Az OVI adatai
  16. ↑ Az OVI adatai
  17. ↑ Az OVI adatai
  18. ↑ Az OVI adatai
  19. ↑ Az OVI adatai
  20. ↑ A Horn-kormány mögött 2/3-ot meghaladó parlamenti többség állt.
  21. ↑ pár megszűnés
  22. ↑ a b c Te párttag vagy? Ez ma már elég ciki!. Blikk, 2015. november 10. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  23. ↑ a b c d e Felrázott az EP-választás, és belépnél valamelyik pártba? Elmondjuk, hogyan kell! (magyar nyelven). https://azonnali.hu/. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  24. ↑ Attila, Kálmán T.: Kezd összeesni az MSZP, a párt inkább hallgat a taglétszámról (magyar nyelven). NOL.hu, 2016. július 27. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  25. ↑ Szabolcs, Dull: Fodor Gábor helyett Bősz Anett vezeti mostantól a Liberálisokat (magyar nyelven). index.hu, 2019. december 2. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  26. ↑ Az adatok forrása 2014-ig: Kovács László Imre: „Gondolta a fene” – Avagy választói és pártstratégiák a magyar választási rendszerben Archiválva 2007. szeptember 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
  27. ↑ a b c A szakasz forrása: Török Gábor (et. al.): A magyar politikai rendszer (Osiris, 2005), Online segédanyag Archiválva 2007. január 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
  28. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) BTI nevű lábjegyzeteknek

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország politikai élete témájú médiaállományokat.

9. 13.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_politikai_élete&oldid=26137332”