Vincellér

szőlőtermesztő

A vincellér, vinclér[1] régebben a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt, aki az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból tevődött össze. A vincellérnek értenie kellett a szőlőműveléshez; ez a feltétel különösen a filoxéra megjelenése óta vált fontossá. A 19. század végén ilyen szakképzettséget a ménesi, tarcali, tapolcai és munkácsi vincellériskolákban, illetve az egri és szekszárdi szőlészeti, borászati és kertészeti tanfolyamokon lehetett szerezni.

Egy francia vincellér a Champagne-Ardenne régióból

Jelenleg a vincellérnek a feladata a szőlőtermesztés és alapvető pinceműveletek technológiai folyamatainak önálló ellátása. Ilyen irányú, szőlő-, gyümölcstermesztő szakképzést Egerben, Kiskőrösön, Kőszegen, Sopronban, Tokajban, Budafokon és Villányban folytatnak.

Betölthető munkakörök:

  • Szőlész, borász (mezőgazdasági)
  • Szőlő- és gyümölcstermesztő
  • Szőlőmunkás
  • Szőlőoltó, -metsző
  • Szőlőtermesztő
  • Vincellér

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Pályainformációs mappa – Vincellér, epalya.hu
  • Gyürky Antal: Vinczellérek könyve, avagy A' szőlőmívelés 's borkezelésnek legalaposabb módja. A' növény- 's vegytan szabályai szerint gyakorlatilag előadva. 1. köt.; Emich Ny., Pest, 1856
  • Vaday József: Vincellérkönyv szőlőmunkások és gazdák részére; 3., jav. kiad.; Polatsek, Temesvár, 1914
  • rudinai Molnár István: Szőlőművelési káté. Kisebb szőlőbirtokosok, gyakorlati szőlőművesek és vincellérek használatára; átdolg. Ulicsny Károly; 7. jav., bőv. kiad.; Belügyminisztérium Kísérleti Ny., Bp., 1929
  • Vincellér vállalkozó. Kézikönyv gyakorlati tanácsokkal; szerk. Müller István; Pelsovin Trade Bt., Veszprém–Balatonfüred, 1997
  • Fülöp Lajos: A vincellérmester könyve; Szaktudás, Bp., 2007 (Mestergazda könyvek)