Viszolaj
Viszolaj (szlovákul Visolaje) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Puhói járásban.
| Viszolaj (Visolaje) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Trencséni | ||
| Járás | Puhói | ||
| Első írásos említés | 1327 | ||
| Polgármester | Peter Janík | ||
| Irányítószám | 018 61 | ||
| Körzethívószám | 042 | ||
| Forgalmi rendszám | PU | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 971 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 93 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 267 m | ||
| Terület | 9,65 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 04′ 06″, k. h. 18° 21′ 47″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 06″, k. h. 18° 21′ 47″ | |||
| Viszolaj weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Viszolaj témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése szerkesztés
Puhótól 8 km-re délkeletre fekszik.
Története szerkesztés
A mai község területén a nagymorva korszakból származó halomsírok találhatók. A települést 1327-ben "Wizolay" néven említik először. 1332-ben "Wissola", 1369-ben "Wyzzalay", 1598-ban "Wyssolay" néven említik. A Viszolajszky, a Szlopnyanszky és Szúnyogh családok birtoka volt, később a budatíni váruradalom része. Templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. 1598-ban 35 háza volt. 1720-ban 29 adózója volt, közülük 21 zsellér. 1784-ben 99 házában 108 családban 595 lakos élt. 1828-ban 92 háza és 829 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, seprűkötéssel foglalkoztak. 1796-ban sörfőzde, szeszfőzde és papírmalom működött a településen. A 18. században Csáky gróf kastélyt épített itt. Lakói közül többen dolgoztak Magyarország, Csehország, Ausztria és Németország területén, a 20. század elején sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. Házai a 19. századig kizárólag fából épültek, később vályogból építkeztek. Az első tégla és kőházak 1935-ben épültek a községben.
A 18. század végén Vályi András szerint " VISZOLAJ. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Szúnyog Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Belushoz nem meszsze; földgye jó."[2]
A 19. század közepén Fényes Elek szerint " Viszolaj, Trencsén m. tót falu, Bellushoz 1/2 óra: 771 katholik. lak. Kath. paroch. templom; kastély; több urasági épületek; sör és pálinka ház; tehenészet; papiros malom. F. u. gr. Csáky Istvánnő. Ut. p. Trencsén."[3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott. A háború után sokan foglalkoztak gyümölcstermesztéssel, kosárfonással is. 1938-ban a lakosság 80%-a mezőgazdaságból, 20 %-a külföldi munkákból élt. 1945-ben a Csáky birtokokat államosították és felosztották. 1947-ben a faluban az egykori pálinkafőzde helyén bőrgyárat alapítottak. Lakói a mezőgazdaság mellett méhészettel is foglalkoztak.
Népessége szerkesztés
1910-ben 741, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 951 szlovák lakosa volt.
2011-ben 902 lakosából 880 szlovák volt.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Gál tiszteletére szentelt római katolikus temploma 14. századi középkori eredetű, 1786-ban barokk stílusban építették át.
- Kastélya eredetileg reneszánsz stílusú volt a 16. század második felében épült, később barokkizálták. 1981-ben sérült állapota miatt lebontották.
- A plébánia épülete szintén 14. századi eredetű volt, 1788-ban barokk stílusban építették át. 1988-ban lebontották és újat építettek helyette.
- Az útmenti vendéglő épülete 18. századi, állítólag Mária Terézia is éjszakázott benne.
- Nepomuki Szent János szobrát Csáky gróf emeltette 1880-ban. A falu alsó végén az új híd mellett áll.
- Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1949-ben épült.
- Malmát még Csáky gróf építtette, építési ideje nem ismert. 1940-ben két helyi lakos Štefan Krško és Jozef Vačko vásárolta meg. Az őrlésen kívül elektromos áram termelésére is használták.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.