Wallis és Futuna Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán nyugati részén a Fidzsi-szigetek és Szamoa között.

Wallis és Futuna
'Wallis- és Futuna-szigetek Terület'
Territoire des îles Wallis et Futuna
Wallis és Futuna zászlaja
Wallis és Futuna zászlaja
Wallis és Futuna címere
Wallis és Futuna címere
Nemzeti mottó: Liberté, Égalité, Fraternité
Nemzeti himnusz: La Marseillaise

FővárosaMata-Utu
d. sz. 14° 18′ 07″, ny. h. 178° 06′ 34″Koordináták: d. sz. 14° 18′ 07″, ny. h. 178° 06′ 34″
Államformaelnöki köztársaság
tengerentúli terület
Vezetők
ElnökEmmanuel Macron
főkormányzóRichard Didier
területi tanácselnökVictor Brial
Uvea királyaKapiliele Faupala
Sigave királyaVisesio Moeliku
Hivatalos nyelvfrancia
Beszélt nyelvekwallis, futunai (polinéz dialektusok)
tengerentúli terület1961.
Uvea francia protektorátus1887. április 5.
Sigave és Alo francia protektorátus1888. február 16.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint11 558 fő (2018)[1]
Rangsorban235
Becsült13 135[2] fő (2013. július)
Rangsorban235
Népsűrűség95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület264 km²
Rangsorban205
IdőzónaWFT (UTC+12)
Egyéb adatok
PénznemCFP frank (XPF)
Nemzetközi gépkocsijelF
Hívószám681
Internet TLD.wf
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Wallis és Futuna témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

Két vulkáni eredetű, egymástól 190 kilométerre fekvő szigetcsoportból áll, a Wallis-szigetekből, amelyet a Wallis- vagy Uvéa-sziget és a környező 22 apró sziget alkot, valamint a Horn-szigetekből amelynek két tagja maga a Futuna-sziget és a lakatlan Alofi-sziget. Legmagasabb pont: Mont Singavi, 765 m

Klíma szerkesztés

A szigeteken a trópusi éghajlat uralkodik, mely általában 25-30 °C között van. November és április között forróság, eső; május és október között a hideg jellemző.

Az évi csapadékmennyiség 3000 mm körül van. A páratartalom 80%-os.

Történelem szerkesztés

A szigeteket a hollandok fedezték fel a 17. században. 1837-ben misszionárius katolikus hitre térítette az őslakosokat. 1887. április 5-én Wallis sziget egy szerződés értelmében francia protektorátus, majd 1888-ban Új-Kaledónia része lett.

A terület érdekessége, hogy a francia igazgatás elismeri a területen működő három helyi királyságot (`Uvea, Sigave, Tu`a), s a polgári bírósági ügyekben a hagyományos királyságok jogintézményei döntenek.

Gazdaság szerkesztés

A mezőgazdaság (manióka, jamsz, kókuszdió, banán) még a belső igényeket sem tudja kielégíteni. További megélhetési forrás az állattartás (leginkább sertéstenyésztés) és a tengeri halászat. Nagyarányú az elvándorlás Új-Kaledónia és Vanuatu szigetére. Jelentős bevételei származnak az anyaország támogatásaiból, illetve a japánok és a dél-koreaiak számára adott halászati jogokból.

Lakosság szerkesztés

A terület lakossága szinte teljes egészében helyi őslakos.

A lakosság 67%-a él Wallis szigetén, a másik része pedig Futunán. A többség polinéz.

A lakosság 98%-a római katolikus vallású.

A lakosság alig 10%-a francia anyanyelvű, de 80% beszél franciául. A területen a francia mellett hivatalos a két fő helyi nyelv is, a wallisi és a futunai, mindkettő polinéz nyelv.

Közlekedés szerkesztés

  • Közutak hossza: 120 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: 2

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://www.insee.fr/fr/statistiques/4219031
  2. Hivatalos becslés. [2014. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)

Források szerkesztés

  • Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
  • Nagy Képes Földrajzi Világatlasz, Hibernia Nova Kft. és a Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., 2008

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Wallis és Futuna témájú médiaállományokat.