XVI. Gergely pápa

a római katolikus egyház 254. pápája

XVI. Gergely pápa, eredeti nevén Bartolomeo Alberto (Mauro) Cappellari (Belluno, 1765. szeptember 18.Róma, 1846. június 1.) 18311846 között római pápa.

XVI. Gergely pápa
a katolikus egyház vezetője

Eredeti neve Bartolomeo Alberto Cappellari
Született 1765. szeptember 18.
Belluno
Megválasztása 1831. február 2.
Beiktatása 1831. február 6.
Pontifikátusának
vége
1846. június 1.
Elhunyt 1846. június 1. (80 évesen)
Róma
Előző pápa
Következő pápa
VIII. Piusz
IX. Piusz
XVI. Gergely pápa aláírása
XVI. Gergely pápa aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz XVI. Gergely pápa témájú médiaállományokat.

Élete a pápaság előtt szerkesztés

1765. szeptember 18-án született Bellunóban Giovanni Battista Cappellari jogtudós és a nemesi származású Giulia Cesa-Pagani fiaként. Huszonkét évesen belépett a muranói San Michele kamalduli kolostorba, Mauro szerzetesi néven. 1786-ban szerzetesi fogadalmat tett, 1787-ben pappá szentelték. A rend generális prokurátorának asszisztenseként 1795-ben Rómába küldték, ahol alkalma volt megismertetnie magát mint kiváló tudóst, az eszméit nyíltan kifejtő Il Trionfo della Santa Sede... című műve 1799-es kiadásával. Ebben kitartott a szigorú katolikus tanok mellett a febronianizmussal és a jozefinizmussal szemben. A későbbiekben rendje apáti, főgondnoki és főhelynöki tisztséggel látta el. VII. Piusz pápa kinevezte a Különleges ügyek és az Inkvizíció Kongregációja konzulátorává, majd még később a püspökök vizsgáztatójává, valamint az egyetemek felülvizsgálatát végző pápai megbízottjává. XII. Leó pápa 1826-ban a Szent Kallixtusz-címtemplom bíborosává nevezte ki és megbízta a Hitterjesztési Kongregáció prefektusi tisztségével.

XVI. Gergelyt nagy határozatlanság után választották pápává. Végül a 45 bíborosból 32 szavazott Bartolomeo Alberto Cappellari bíborosra. Megkoronázása előtt azonban még püspökké kellett szentelni... A Gergely nevet vette fel, napjainkig ő az utolsó, a XVI. ezen a néven.[1]

Pápasága szerkesztés

Mint pápa a hitbuzgó konzervatív bíborosoknak és Metternich hercegnek, a Habsburgok kancellárjának a választottja volt, akik olyan abszolutista pápát szerettek volna, aki nem ad utat a kor politikai őrültségeinek. XVI. Gergely pontosan ilyen pápa lett. Elutasított minden, az egyházat megújító, megerősítő, az új kor eszméit tükröző mozgalmat. Az 1832-es A Mirari vos kezdetű enciklikában „őrült eszmének” mondta ki, hogy mindenkinek biztosítani kellene a lelkiismereti szabadságot,[2] a sajtót, a gyülekezési és az oktatási szabadságot az „eretnekség szennycsatornáinak” nevezte.[3]

Üldözte a katolikus hit ellenségeit, köztük főleg a szabadgondolkodókat és a szabadkőműveseket.[4]

Az egyházat tökéletesnek tartotta, ellensége volt minden új dolognak, a karbonárik forradalmi mozgalmától a vasutak építéséig.[5] 1831-ben betiltotta a Pápai Állam területén a gázlámpás közvilágítást és a vasutat, mivel mindkettőt Sátán útjának tartotta.[4][6]

Később, az állami gázlámpa-program azonban még XVI. Gergely pápasága idején elindult. Az első három kísérleti köztéri gázlámpát a római Szent Márk téren hozták létre 1845-ben. Az első folyami gőzhajókat 1842-ben állították szolgálatba.[7]

Belpolitikája szerkesztés

 

1831. február 4-én a Pápai Államot forradalom rázta meg, melyet – megfelelő katonai erő híján – Ausztria „bejövetelével” tudott csak megfékezni. A további megmozdulások miatt Ausztria mellett Franciaország csapatai is bevonultak és 1838-ig a Pápai Állam területén állomásoztak.

Politikájában készséggel támogatta Luigi Lambruschini bíboros, akit a pápa 1836-ban államtitkárának nevezte ki. Ő megtiltotta a vasút bevezetését a Pápai Államba, valamint a katolikusok számára a tudományos konferenciákon való részvételt. Igaz, ez utóbbiak igen gyakran Giuseppe Mazzini mozgalmának politikai propagandaszíntereiként működtek.

A pápai államban költséges zsoldos csapatok felállításával próbálták megerősíteni az elnyomó rendszert.

Külpolitikája szerkesztés

A pápaság külpolitikáját a korszakban a békés megoldások jellemezték, mivel a zömmel konzervatív kormányzatokkal Gergely pápasága jó kapcsolatokat ápolt.

Egyházpolitikája szerkesztés

Jóllehet, a teológia pápasága alatt kezdett szakítani a skolasztika sémáival és szembesült a modern filozófia eszméivel, mégis annak több katolikus képviselőjével szakított. Felicité Lamennais L’Avenir (A jövő) című lapjában a katolikusok és a demokraták szövetségét sürgette, és a vélemény- és sajtószabadság alapjára helyezkedett. Fellépése az új katolikus közéleti felfogást jelentette. XVI. Gergely a Singulari nos enciklikában (1834) elítélte tanait. Így járt George Hermes is aki a kanti kritika talaján állva vetette el a természetfeletti racionális megközelíthetőségét. Louis Bauitain viszont tanai visszavonására kényszerült.

Az 1830-as évek hozták az eredetileg az anglikán egyház megújítására törekvő Oxford-mozgalom kibontakozását, amelynek legjelentősebb tagjai – köztük John Henry Newman (18011890), a kiváló teológus – katolizáltak, ami az angliai katolicizmus látványos újjáéledésére vezetett.

Hittérítő tevékenysége szerkesztés

Az egyház történetében ő az egyik legnagyobb missziós pápa. XVI. Gergely megerősítette a tengerentúli, afrikai, ázsiai misszionárius tevékenységet. Közel kétszáz missziós püspököt nevezett ki. 1839. december 3-ai levelében elítélte a rabszolgaságot és a rabszolga kereskedelmet, 1845-ös institúciójában pedig a helyi papság kinevelését és a helyi hierarchia kialakítását tűzte ki célul.

A missziós munkában fontos szerepet szánt az apostoli helynökségeknek. Ezeket egyes szerzetesrendekre, egyházi közösségekre bízta, így a missziós munkát az egész közösség összehangolt ügyévé tette.

Kultúrpolitikája szerkesztés

Sokat köszönhettek neki a római régészeti kutatások és múzeumok. A Vatikáni Múzeumban etruszk és egyiptomi részleget állított föl. Elindította a falakon kívüli Szent Pál-bazilika újjáépítését.[8] Ő nevezte ki bíborossá Giuseppe Gasparo Mezzofantit (17741849), a nagy nyelvtehetséget, aki tizenkét nyelven – köztük magyarul – beszélt.

Művei szerkesztés

  • Il Trionfo della Santa Sede e della Chiesa contro gli assalti dei novatori, combattuti e respinti con le loro stesse armi.(A Szentszék és az Egyház győzelme az újítók fölött, akiket saját fegyvereikkel győzött le és szorított vissza)
  • „Történelmi-egyházi ismeretek szótára” (Gaetano Morinival együtt)
  • Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). Cooperatorum Veritatis Societas. (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Mondin, G. 586-587.
  2. Őszentsége XVI. Gergely pápa Isten szolgáinak szolgája „MIRARI VOS ARBITRAMUR” kezdető enciklikája a liberalizmusról és a vallási indifferentizmusról. (Hozzáférés: 2022)
  3. http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200404/kituntetett_figyelem
  4. a b Balázs, Pető: A bigott pápa, aki betiltotta a közvilágítást? (magyar nyelven). Ujkor.hu, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2022. augusztus 25.)
  5. Gergely Jenő: A pápaság története
  6. https://index.hu/tudomany/til/2015/08/26/a_vasut_a_satan_utja_ami_a_pokolba_visz/
  7. Balázs, Pető: A bigott pápa, aki betiltotta a közvilágítást? (magyar nyelven). Ujkor.hu, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2022. február 4.)
  8. Magyar katolikus lexikon. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat.  

Források szerkesztés

  • Giuseppe Mondin: Pápák enciklopédiája, Szent István Társulat, Budapest, 2001. ISBN 963-361-295-0


Előző pápa:
VIII. Piusz
Római pápa
18311846
 
Következő pápa:
IX. Piusz