Főmenü megnyitása

Xilofágnak nevezzük a fásszárú növények fatestéből, azaz a xilémből táplálkozó élőlényeket, függetlenül attól, hogy a tápnövény már elpusztult, vagy még élő. Ezek az élőlények legtöbbször a fák és cserjék törzsében, tuskójában, ágaiban vagy kérge alatt élnek és táplálkoznak.[1]

A xilofág fajok egy része csak elpusztult cserjékben, fákban, vagy az élő növény elpusztult részeiben él, azok részeit fogyasztja, ezeket szaproxilofágnak hívjuk.[2]

Xilofág fajokSzerkesztés

Számos, egymástól rendszertanilag távol álló rendbe tartoznak, például:

GombákSzerkesztés

A xilofág gombák elsősorban a sérült és legyengült fákat támadják meg. Gyengültségi parazitának is nevezik őket.[4] A legelterjedtebb xilofág, faanyagot bontó (farontó) gombák a taplógombák családjába tartoznak. A gombák az élő fákon, különböző sebekben, rovarrágás, fagyrepedés, letört ágak telepednek meg és fertőzik meg a fákat. A fertőzés helyén a fa elszíneződik, foltos lesz, erősen repedezik, korhadni kezd, a fában védekezésképpen álgesztesedés indul meg. Kivágás után a fa könnyen vetemedő, nehezen megmunkálható lesz.

A fakorhadás lehet barna korhadás, aminél a gombák a cellulózt bontják, de a lignint nem károsítják, valamint fehér korhadás, amikor a gombák a fák ligninjét bontják, a cellulózállományt viszont érintetlenül hagyják. A különböző tömlősgombák a nedves környezetben lévő fákon lágyrothadást okoznak.[5][6]

RovarokSzerkesztés

A fásszárú növények faszövetét (xilemet), valamint a kéreg- és háncs részt (floem) fogyasztják. Ezek a rovarok speciális szájszervvel, rágókkal rendelkeznek, amivel képesek a kemény fás szövet fogyasztására. Ezen rovarok egy része egész életükben csak fás részeket esznek, a fákban élnek, mint például a szúbogarak, más részük csak lárva állapotban táplálkoznak a fákból, imágóként virágport és fanedveket fogyasztanak, például a cincérfélék.[7][8]

Morfológiai és életmódbeli sokszínűségük mellett, méretbeli különbségeik is jelentősek. Akadnak közöttük alig néhány milliméteres apróságok, például a szúbogarak és az akár 8 centiméteres nagyságot is elérő nagy szarvasbogarak.[3]

KárokozásukSzerkesztés

 
Nagy hőscincér lárvajáratai és kirepülőnyílásai

Az élő fában lakó és táplálkozó rovarok a folyamatos járat rágás és fa fogyasztás hatására jelentős mennyiségű faszövetet pusztítanak el. Ez ellen a fenyőfák gyantatermeléssel védekeznek. Ha ez mégsem sikerül, vagy olyan fajtájú a fa, hogy nem tud gyantát kiválasztani, a növényben megszűnik a nedvkeringés és a tápanyagforgalom, majd ezeken a rágott részeken a növény elhal. A rovarok folyamatosan veszik birtokba a fát, csak akkor hatolnak beljebb, ha már nincs folyamatos folyadékkeringés a szövetben.[7] Kedvező feltételek mellett tömegesen elszaporodhatnak, melynek hatására oly mértékű fapusztulást is előidézhetnek, ami akár egy egész erdő létét is veszélyeztetheti.[3]

Általánosságban azonban elmondható, hogy az élő növényre a xilofág rovarok, mivel leggyakrabban csak a tápnövény kis részeit fogyasztják számottevő élettani hatást nem gyakorolnak. Tömeges károkozása igen ritkán következik be egészséges, természetes erdőkben. Tömeges fapusztulás általában a nagy kiterjedésű, nem optimális helyre telepített, azonos korú és fajtájú állományokban következik be. Ennek a környezetszennyezés és az aszályos idő is kedvezhet.[2]

Magyarország tölgyeseiben és bükköseiben csak néhány xilofág faj van, melyek időnként és helyenként jelentősebb károkat okoznak. A tölgyesekben elsősorban a kétpettyes díszbogár, a bükkösökben pedig a zöld karcsúdíszbogár. Mindkét faj kártétele az időjárási anomáliákhoz, korábbi károkhoz (például lombrágás, a nem megfelelő erdőszerkezet, például záródáshiány) köthető. Ezekben az erdőkben a frissen elpusztult fák eltávolítása még a lárvák kikelése előtt javasolt.[9]

A xilofág fajok kölcsönös együttélésére is van példa, ilyenkor még jelentősebb károkat tudnak okozni. Ezek a kapcsolatok mindkét fél számára előnyösek. Erre példa a szilfavészt okozó Ceratocystis ulmi nevű tömlősgomba, melyek terjedését a szil szíjácsszúk segítik. A szúk járatokat fúrnak a fákba, amin keresztül már a gombák is be tudnak hatolni, azt bontani kezdik, a korhadó fa viszont a szúlárvák táplálkozásához szükséges. Ugyanilyen jellegű kapcsolat van egyes fadarazsak és gombák, valamint Monochamus cincérfajok és fonálférgek között.[10]

HasznukSzerkesztés

A xilofág rovarok az erdei ökoszisztémákban jelentős szerepet töltenek be. Nélkülük az erdők tápanyagkörforgalma jelentős mértékben lelassulna, a fás növényekben felhalmozott szerves anyag csak igen lassan jutna vissza a talajba. A kemény faanyag bontásának megkezdését más élőlények nem lennének képesek elvégezni. Például a szú- és cincérfélék az elpusztult fákban járatokat rágnak, a xilimet felőrlik, így már a szaprofita gombák is képesek bejutni, folytatva tovább a bontási folyamatot.[11] Ezek az élőlények a lebontási folyamat szinte mindegyik szakaszában részt vesznek, például egyes virágbogarak lárvái a már félig lebontott korhadékban, fakomposztban fejlődnek, táplálkoznak. Ez a további aprítás már a talajba keveredést segíti elő, ahol már a talajrétegben lakó apró ízeltlábúak, például atkák, ugróvillások is képesek a további bontás folytatására.

A különböző fejlődési stádiumú xilofág rovarok igen sokféle állat tápláléka. Ezen állatok egy jelentős része kizárólag xilofág rovarokat eszik.[10]

A levegőben lévő, alkonyatkor kirepülő bogarakat főleg a denevérek és a baglyok zsákmányolják. A földön lévő korhadó törzsekben lévő lárvákat, bogarakat vaddisznó, borz, róka, barna medve, nyest, nyuszt, sün, vakond, cickány, erdei egér fogyasztja. A fásszárú növények belsejében lévők sincsenek biztonságban, azokat a harkályfélék szedegetik ki, melyek még az egészen mélyen lévő lárvákat is képesek kivenni, amivel jelentős károkat is okoznak, mivel néha az egészen vastag fatörzseket is szétbontják, a könnyen emészthető, energiadús táplálék után kutatva. De nemcsak a nagytestű lárvákat, hanem az apró szúkat is eszik, ezekből naponta akár 100 darabot is elfogyaszthatnak.[12]

VédelmükSzerkesztés

A xilofág rovarok közül kerülnek ki a legveszélyeztetettebb fajok.[11] Életterük csökkenésével számuk is egyre kevesebb, mivel az elpusztult fák eltávolításával megszűnik a táplálkozó- és szaporodó lakóhelyük.

A legtöbb védett xilofág rovarállomány pontos magyarországi felmérése még nem készült el. Veszélyeztetettségük miatt, még populációméret becslésre sincs lehetőség, csak nem-invazív módszerekkel történhetnek a megfigyelések.[13]

Magyarország jelentősebb, védett xilofág rovaraiSzerkesztés

Magyarország jelentősebb, xilofág rovarokkal táplálkozó védett állataiSzerkesztés

Veszélyeztető tényezőkSzerkesztés

  • Egyre kevesebb az idős fa az erdőkben, az elpusztult példányokat rövid időn belül eltávolítják.
  • Egyre gyakrabban a tuskók sem maradnak meg, azt speciális munkagépekkel fordítják ki a gyökérzet egy részével együtt.
  • Még mindig fennálló nézet az erdőgazdálkodók körében, hogy az elpusztult, korhadó fák megbetegítik az egészséges példányokat is.
  • Az erdőnevelés során egyre több vegyszert használnak a fák védelmében, ami károsan hat a xilofág polulációkra is.[15]

Természetvédelmi célokSzerkesztés

  • Az idős erdők megőrzése, állományuk védelme.
  • A korhadó és elhalt fák jelenlétének folyamatos biztosítása.
  • A rovarirtó szerek használatának csökkentése, vagy megszüntetése. Természetes anyagokkal, vagy a fakártevők ellen, természetes ellenségeik betelepítésével való védekezés.[15]

Erdőtervezési, gazdálkodási törekvésekSzerkesztés

  • Biztosítani kell minden erdőben, minimum 5 db/ha mennyiségben a korhadó, vagy elpusztult fák jelenlétét.
  • A korán odvasodó puhafa fajok kímélete, ezek biztosítják az erdőkben először a holt faanyagot.
  • A végfelhasználású erdők kitermelésénél legalább 5% hagyásfa csoportok megkímélésére, különös tekintettel a holtfákra.
  • Az odvasodó fák védelme, a földre hulló ágak, kidőlt fák, facsonkok összegyűjtésének korlátozása.
  • A fák vegyszerezésének minimálisra csökkentése.[15][16]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Xilofág rovarok. Dr. Csóka György-Kovács Tibor. Budapest: Agroinform Kiadó. 1999. ISBN 9635026935  
  2. a b Xilofág rovarok. oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. július 18.)
  3. a b c Xilofág rovarok. forestpests.org. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  4. Gombaismeret. slideserve.com. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  5. Fakorhadás. agraroldal.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  6. Gombákkal kapcsolatos fogalmak magyarázata. terra.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 19.)
  7. a b A HARGITA HEGYSÉGI XILOFÁG (FÁT FOGYASZTÓ) BOGARAK (INSECTA - COLEOPTERA). sulinet.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
  8. Erdészeti útmutató az őrségi és vendvidéki erdők természetvédelmi megközelítésű tervezéséhez és gondozásához. Horváth Jenő. Őriszentpéter: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. 2011. 50. o. ISBN 978-963-89490-0-4  
  9. A holtfa erdő - és természetvédelmi szerepe magyarországi keménylombos erdőkben. real.mtak.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 28.)
  10. a b A xilofág rovarok szerepe az erdei ökoszisztémákban. forestpests.org. (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)
  11. a b c d Xilofág bogarak a kisgombosi tölgyes és legelőerdőben. hkve.hu. [2016. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 3.)
  12. Természetes ellenségeik. forestpests.org. (Hozzáférés: 2017. augusztus 30.)
  13. a b Célok és az állatcsoportok kiválasztásának szempontjai - Xilofág rovarok. karpatierdeink.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)
  14. A Kelet-Cserhát természeti képe. termeszetvilaga.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 6.)
  15. a b c Erdészeti útmutató az őrségi és vendvidéki erdők természetvédelmi megközelítésű tervezéséhez és gondozásához. Horváth Jenő. Őriszentpéter: Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. 2011. 50. o. ISBN 978-963-89490-0-4  
  16. Természetvédelmi prioritások és célkitűzések. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 8.)