Zell am See

Zell am See város Ausztriában, Salzburg tartományban, a Zeller See partján. Zell am See-i járás (Pinzgau) székhelye és Saalfelden után második legnépesebb települése.

Zell am See
Dreifaltigkeitsgasse (Szentháromság utca)
Zell am See címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Salzburg
Járás	Zell am See-i járás
Polgármester	Peter Padourek (ÖVP)
Irányítószám	5700
Körzethívószám	06542
Forgalmi rendszám	ZE
Testvérvárosok	Lista Vellmar
Népesség
Teljes népesség	9762 fő (2016. jan. 1.)
Népsűrűség	177 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	750 m
Terület	55,17 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Térkép
Elhelyezkedése
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 19′ 24″, k. h. 12° 47′ 53″47.323333333333, 12.798055555556
Zell am See weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zell am See témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A bronzkor óta lakott település napjainkban az ország egyik legjelentősebb télisport-központja, és a környék jelentős közlekedési csomópontja.

Földrajz

A város a Salzach és a Saalach völgyét összekötő medencében fekszik, a 3,8 km hosszú és 1,5 km széles Zeller See partján. Mellette emelkedik az 1965 m magas Schmittenhöhe.

A település részei:

• Bruckberg (476 fő, 2011. október 31-én)
  • Zellermoos
• Erlberg (154)
• Schmitten (596)
• Thumersbach (974)
  • Prielau (Zell am See-Nord)
• Zell am See (7328)
  • zelli óváros
  • Zell am See-Süd (Schüttdorf)

Közlekedés

Zell am See vasútállomását a Salzburg–Tirol-vasútvonal érinti, továbbá innen indul a Pinzgauer Lokalbahn keskeny nyomtávolságú kisvasút is Krimml felé.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Zell am See című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Hivatalos weboldal (németül)

Irodalom

• Josef Dürlinger: Von Pinzgau. 1. Geschichtliche Übersichten, 2. Orte- und Kirchenmatrikel; Mit chronologischer Tabelle. Salzburg, 1866.
• Erwin Prodinger: Etwas über die Schiffahrt am Zellersee, 1947
• Ferdinand Hölzl: 1200 Jahre Zell am See. Eine Heimatchronik. Selbstverlag; Zell am See, 1975
• Franz Fuhrmann: Zur Baugeschichte der Stadtpfarrkirche Zell am See. In: Richard Hirschbäck (Red.): Die Kirche zum Hl. Hippolyth, Zell am See. Renovierung 1972 bis 1975. Hg. vom Katholischen Stadtpfarramt Zell am See. Zell am See, 1975.
• Stadtgemeinde Zell am See: 1978 – Jubiläumsjahr in Zell am See. Festschrift, 1978
• Josef Lahnsteiner: Mitter- und Unterpinzgau: Mitterpinzgau. Saalbach, Saalfelden, Lofer, Salzburgisches Saaletal. – Unterpinzgau. Zell am See, Taxenbach, Rauris. 2. Aufl.(1. Aufl. 1960). Hollersbach, 1980.
• Christa Mitterrutzner / Gerhard Ungar (Red.): Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes (DÖW): Widerstand und Verfolgung in Salzburg 1934–1945. Bd. 1. Österreichischer Bundesverlag: Wien / Universitätsverlag Anton Pustet: Salzburg, 1991
• Hermann Hinterstoisser: Das Kriegsende im Pinzgau. In: Bayr, Hans et al. (Hg.): Salzburg 1945–1955. Zerstörung und Wiederaufbau. (Jahresschrift des Salzburger Museums Carolino Augusteum 40/41.) 41–55, 1994/95
• Barbara Fink: 1945: Universitätsstadt Zell am See. In: Der Hippolyt. Nr. 20, Dez. Chronik, 2005
• Susanne Rolinek / Gerald Lehner / Christian Strasser: Im Schatten der Mozartkugel. Reiseführer in Salzburgs braune Topografie. Czernin: Wien, 2009
• Barbara Fink: Der Schmittentunnel. In: Der Hippolyt Nr. 46, Chronik. Juni 2012.
• Horst Scholz: Pinzgauer Rückblicke. Aus dem Bezirksarchiv. Alpress: Saalfelden, 2012
• Rainer Hochhold: Cella in Bisontio – Zell im Pinzgau – Zell am See. Eine historische Zeitreise, Zell am See, 2013.
• Walter Thaler: Kunst und Literatur im Pinzgau - Die Kraft der Provinz - 43 Portraits. Wien 2015.