Zemplén György

esztergomi segédpüspök

Zemplén György OCist (Hannoversch Münden, 1905. augusztus 1.Budapest, 1973. március 29.) ciszterci szerzetes, római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[3][4]

Zemplén György
Született1905. augusztus 1.[1][2]
Hannoversch Münden[2]
Elhunyt1973. március 29. (67 évesen)[1][2]
Budapest[2]
SzüleiZemplén Győző
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus püspök
Tisztsége
  • címzetes püspök (1969. január 10. – )
  • segédpüspök (1969. január 10. – )
Iskolái
esztergomi segédpüspök
Vallásarómai katolikus egyház
Szerzetesrendciszterciek
Szerzetesi fogadalom1928. június 27.
Pappá szentelés1929. június 30.
Zirc
Püspökké szentelés1969. február 12.
Szentelők

Hivatalesztergomi segédpüspök
Hivatali idő1969–1973
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

Középiskola tanulmányait a budapesti és az egri ciszterci gimnáziumban végezte.[3] A 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat alapító tagja (1920).[4] 1921-ben belépett a ciszterci rendbe. Rómában avatták bölcsészdoktorrá 1928-ban és szentelték pappá 1929-ben.[3]

1931-ben teológiai doktori címet szerzett, majd a rend zirci főiskoláján oktatott bölcseletet. 1946-tól a budapesti tudományegyetem magántanára, az I. sz. bölcseleti tanszéken ny. r. tanár volt. Ezt követően a ciszterci tanárképző főiskola igazgatója, majd 1952-től a római katolikus hittudományi akadémián az erkölcstan tanára lett. Az újranyitás után, 1965-től 1968-ig a római Pápai Magyar Intézet rektora, majd a budapesti központi szeminárium rektora volt.[3] Bizonyíthatóan a Belügyminisztérium ügynöke volt Wittman Karl és Jánosi Zoltán fedőnéven.[5][6]

Tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak és a Szent István Akadémiának, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.[3][4]

Püspöki pályafutása

szerkesztés

1969-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Ijjas József kalocsai érsek szentelte püspökké 1969. február 12-én.[3]

Apja Zemplén Győző fizikus, testvére M. Zemplén Jolán fizikus.[3][4]

Számos filozófiai és erkölcstani könyve, illetve tanulmánya jelent meg.

  • Karakterológia és szenttamási etika (Vác, 1939)
  • Metafizika és értékelmélet (Bp., 1942)
  • Jellem és sors a modern karakterológiában (Veszprém, 1943)
  • Teologia moralis (Bp., 1949; többször kiadott jegyzet).[3]
  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 30.)
  3. a b c d e f g h Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  4. a b c d Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010.  
  5. Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  6. Gülch Csaba: Beszervezett papokból egyházi vezetők – második kötet (magyar nyelven). Kisalföld, 2007. szeptember 12. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

További információk

szerkesztés