Zemplén György

esztergomi segédpüspök

Zemplén György OCist (Hannoversch Münden, 1905. augusztus 1.Budapest, 1973. március 29.) ciszterci szerzetes, római katolikus pap, esztergomi segédpüspök.[3][4]

Zemplén György
Született 1905. augusztus 1.[1][2]
Hannoversch Münden[2]
Elhunyt 1973. március 29. (67 évesen)[1][2]
Budapest[2]
SzüleiZemplén Győző
Foglalkozása katolikus pap
Tisztség
  • címzetes püspök
  • segédpüspök (1969. január 10. – )
  • katolikus püspök (1969. február 12. – )
Iskolái
esztergomi segédpüspök
Vallása római katolikus egyház
Szerzetesrend ciszterciek
Szerzetesi fogadalom 1928. június 27.
Pappá szentelés 1929. június 30.
Zirc
Püspökké szentelés 1969. február 12.
Szentelők

Hivatal esztergomi segédpüspök
Hivatali idő 1969–1973

PályafutásaSzerkesztés

Középiskola tanulmányait a budapesti és az egri ciszterci gimnáziumban végezte.[3] A 25. sz. Szent Imre cserkészcsapat alapító tagja (1920).[4] 1921-ben belépett a ciszterci rendbe. Rómában avatták bölcsészdoktorrá 1928-ban és szentelték pappá 1929-ben.[3]

1931-ben teológiai doktori címet szerzett, majd a rend zirci főiskoláján oktatott bölcseletet. 1946-tól a budapesti tudományegyetem magántanára, az I. sz. bölcseleti tanszéken ny. r. tanár volt. Ezt követően a ciszterci tanárképző főiskola igazgatója, majd 1952-től a római katolikus hittudományi akadémián az erkölcstan tanára lett. Az újranyitás után, 1965-től 1968-ig a római Pápai Magyar Intézet rektora, majd a budapesti központi szeminárium rektora volt.[3] Bizonyíthatóan a Belügyminisztérium ügynöke volt Wittman Karl és Jánosi Zoltán fedőnéven.[5][6]

Tagja volt az Aquinói Szent Tamás Társaságnak és a Szent István Akadémiának, választmányi tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak.[3][4]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

1969-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki. Ijjas József kalocsai érsek szentelte püspökké 1969. február 12-én.[3]

CsaládjaSzerkesztés

Apja Zemplén Győző fizikus, testvére Zemplén Jolán fizikus.[3][4]

MűveiSzerkesztés

Számos filozófiai és erkölcstani könyve, illetve tanulmánya jelent meg.

  • Karakterológia és szenttamási etika (Vác, 1939)
  • Metafizika és értékelmélet (Bp., 1942)
  • Jellem és sors a modern karakterológiában (Veszprém, 1943)
  • Teologia moralis (Bp., 1949; többször kiadott jegyzet).[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Magyar katolikus lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2019. június 30.)
  3. a b c d e f g h Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
  4. a b c d Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010.  
  5. Bocsánatot kér a Vatikán? (magyar nyelven). Népszava, 2013. szeptember 7. (Hozzáférés: 2017. március 18.)
  6. Gülch Csaba: Beszervezett papokból egyházi vezetők – második kötet (magyar nyelven). Kisalföld, 2007. szeptember 12. [2017. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 18.)

További információkSzerkesztés