Wikipédia

Ágh István (költő)

(1938–) magyar költő, író, műfordító
Ez a szócikk a költőről szól. Hasonló címmel lásd még: Ágh István (egyértelműsítő lap).

Ágh István (született Nagy) (Iszkáz, 1938. március 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (1992), a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Ágh István
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Élete
Születési névNagy István
Született1938. március 24. (86 éves)
Iszkáz
Nemzetiségmagyar
SzüleiNagy Béla
Vas Erzsébet
HázastársaSzéles Judit
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, szociográfia, regény
Első műveSzabad-e énekelni (1965)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1969, 1980)
Kossuth-díj (1992)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Déry Tibor-díj (2005)
Arany János-nagydíj (2007)
Radnóti-díj (2008)
Prima díj (2009)
Balassi Bálint-emlékkard (2010)
A Nemzet Művésze (2014)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ágh István témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

 
Az 1988-as Szép versek antológiában (Kecskeméti Kálmán felvételén)

Szülei Nagy Béla és Vas Erzsébet. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba 1952–1956 között. Érettségi vizsgája után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–könyvtár szakán folytatott tanulmányokat, 1961-ben szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet és okleveles könyvtáros diplomát.

Először könyvtárosi pályára lépett, majd folyóirat-szerkesztőként dolgozott. 1961–62-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros. Tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak.[1] (1967–68-ban tanulmányúton járt Jugoszláviában, Macedóniában. 1968–1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője. 1971-től szabadfoglalkozású író. 1975-ben az Új Írás versrovatvezetője. 1985–1990 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa irodalmi publicisztikára. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1997 óta a Hitel c. folyóirat munkatársa. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású író. A 2008-ban alapított Bella István-díj, illetve a 2000-ben alapított Zelk Zoltán-díj kuratóriumának tagja.

Első verskötete 1965-ben jelent meg. Azóta több mint tucatnyi új verses- és három válogatott kötete látott napvilágot. Versei a peremlétet világítják meg szürrealisztikus képgazdagsággal, több verstípusa van: dal, többszólamú kompozíció és mozaik vers. Gyermekversei Krumplinyomó huszár (1977) című kötetében olvashatók. Versei gyakran jelentek meg a Kortársban, a Tiszatájban és más szépirodalmi folyóiratokban. Prózája is több típust foglal magában, jegyzeteket, naplókat, szociografikus írásokat, tárcákat, kritikákat, portrékat, s önéletrajzi forrásokból táplálkozó műveket, melyek testvérének, Nagy Lászlónak alakjára is rávilágítanak.

Bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított verseket, amelyek különböző antológiákban olvashatók. Mile Nedelkoszki versei című kötete 1982-ben jelent meg, bátyjával, Nagy Lászlóval fordította. Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek című kötetet fordította Ács Károllyal és másokkal (1988).

Ágh István a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója.

Magánélete szerkesztés

Első házasságát 1961-ben Láng Zsuzsannával kötötte, ebből született Zsófia lánya (1962). Ez a házassága válással végződött. Második felesége Széles Judit textilművésznő, tőle született Eszter nevű leánya (1972).

Művei szerkesztés

 
2016

Versek szerkesztés

  • Szabad-e énekelni (1965)
  • Rézerdő (1968)
  • A tündér megkötözése (1971)
  • Jóslatok az újszülöttnek (1973)
  • Jól vagy? (1977)
  • Boldog vérem (1979)
  • Napvilág (1981)
  • Keseredik a föld héja (1984)
  • Napló és tulipán (1987)
  • Emberek éltek itt (1991)
  • Évfordulók (1994)
  • Mivé lettél (1998)
  • A képzelet emléke (2000)
  • Válogatott versek (2000)
  • Semmi sem úgy (2003)
  • A megtalált időből (2005)
  • Hívás valahonnan (2011)
  • Összegyűjtött versek I-II. (2013)
  • Válasz hazulról. Versek; Nap, Bp., 2015 (Ágh István életműsorozat)
  • Elvarázsolt ének; Nap, Bp., 2017
  • Szélcsend Nap Kiadó, Bp., 2020.

Szociográfiák szerkesztés

  • A madár visszajár (1973)
  • Dani uraságnak (1984)
  • Utolsó terelés az őszi legelőn (1989)
  • Októberi fogadalom (2006)
  • Dani uraságnak; 3. jav. kiad.; Nap, Bp., 2018 (Magyar esszék)

Ifjúsági ismeretterjesztő könyvek szerkesztés

  • Üres bölcsőnk járása (1979)
  • Hányat nézek a naptárban? (1980)

Gyermekversek szerkesztés

  • Krumplinyomó-huszár (1977)

Meseregények szerkesztés

  • Struga manó csöngölődzik (1982)
  • Felekirály (1985)
  • Parazsat evő paripa (1995)
  • Három nap egy esztendő. Magyar népmesék; Nap, Bp., 2019 (Ágh István életműsorozat)

Kisregények szerkesztés

  • Egymás mellett (1986)

Regények szerkesztés

  • Rókacsárda (1993)

Családtörténetek szerkesztés

  • Kidöntött fáink suttogása (1990)

Esszék szerkesztés

  • Egy álom következményei (1983)
  • Virágárok (1996)
  • Ahogy a vers mibennünk (2000)
  • Szavak honvágya. Esszék; Nap, Bp., 2013 (Magyar esszék)

Elbeszélések szerkesztés

  • Árokból jön a törpe (1997)

Díjai és kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Bokros Judit: A Hetek tagjai meséltek a jóságos emberről és virtuóz költőről. Feol.hu, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2016. március 8.)[halott link]
  2. ↑ Győr megyei jogú város honlapja: X. Győri Könyvszalon - 2010.
  3. ↑ MTI: Ágh István kapta a Kölcsey-emlékplakettet Archiválva 2016. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, hirado.hu - 2016. január 17.
  4. ↑ Magyar Örökség Díj – Aktuális díjazottak. Aktualitások. Magyar Örökség Díj, 2018. 06. [2018. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 22.)
  5. ↑ https://ujbuda.hu/ujbuda/atadtak-a-legrangosabb-keruleti-elismereseket

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ágh_István_(költő)&oldid=27069241”