Áj Hánum

Az Északkelet-Afganisztánban lévő Áj Hánum ásatási helyen sikerült először feltárni egy hellenisztikus várost Belső-Ázsiában. A város görög neve ismeretlen; lehetséges, hogy ez a történelmi oxuszi Alexandria. A város az Amu-darja (görögül Oxusz) és a Kokcsa folyó egybefolyásánál fekszik (é. sz. 37°10'10"; k. h. 69°24'30"). A várost i.e. 329-ben maga Nagy Sándor vagy 305-ben I. Szeleukosz alapította meg, és kétszáz éven át a hellenisztikus oikumenének egyik végpontja volt, mindaddig, amíg a város el nem esett a nomádok betörése következtében, valószínűleg i. e. 145-ben.

Áj Hánum
Ország	Afganisztán
Elhelyezkedése
Áj Hánum Pozíció Afganisztán térképén
é. sz. 37° 10′ 08″, k. h. 69° 24′ 29″37.169, 69.408
A Wikimédia Commons tartalmaz Áj Hánum témájú médiaállományokat.

A város fekvése Afganisztánban

A mai Afganisztán északi csücskében, az egykori karavánút mellett, az Amu-darja folyó partján fekvő ókori város a Görög-Baktriai Királyság egyik jelentős kereskedelmi központja volt. A várost, talán a szkíták támadásai miatt, lakossága elhagyta, és csak az 1960-as években tárták fel orosz és francia régészek. A városból nagyon sok értékes lelet került elő, köztük írástörténeti szempontból igazi szenzációt keltett egy ezüstöntvényen szereplő rövid felirat, amelyet a szakemberek szkíta rovásként azonosítottak, és kapcsolatot találtak a híres isszik-köli ezüstcsészén szereplő jelekkel. A rovásemlék keletkezését a kutatók i. e. 145. körülire keltezik, akkoriban történt ugyanis a szakák támadása a környékbeli települések ellen. Az itt feltárt leletek között található egy különleges plakett is, amelyen feltűnik a sztyeppei lovas népek legfőbb hatalmi jelképe: a Nap és a Hold.

A város egyharmadát sikerült kiásni azelőtt, hogy a francia DAFA (La Délégation archéologique française en Afghanistan ), a szovjet-afgán háború kitörése miatt, elhagyta Afganisztánt. Ez a háború és a rá következő polgárháború megsemmisítette az ásatási helyet; először harctérré, azután illegális ásatások helyszínévé változtatta azt. Ráadásul a hivatalos ásatások által feltárt artefaktumok egy részét megsemmisítette a ’90-es évek második felétől uralkodó talibán ikonofóbia. Más részeknek teljesen nyomuk veszett, de a többi artefaktumot sikerült elrejteni, részben külföldön, de néhányat Kabulban is. 2003 óta újra felszínre kerülnek leletek.

Geopolitikai magyarázat Áj Hánum fekvéséről

A város jelölése a térképen, India határának közelében

• Áj Hánum két folyó, az Oxusz (mai Amu-darja) és a Kokcsa egybefolyásánál fekszik, amelyek lezárják a város a déli és nyugati határát. A Kokcsa partja felett egy 60 méter magas fennsík emelkedik, amely a város keleti határát képezi. Eszerint csak az észak, északkeleti régiót kellett megvédeni egy monumentális városfallal, amely 10-12 méter magas és 6-8 méter vastag volt. A város fekvése topográfiailag kiváló volt, egyrészt védelmi és stratégiai szempontból, másrészt, mert a hegyoldal alkalmas volt a város nélkülözhetetlen intézménye, a színház megépítésére.
• Mezőgazdaság: A város a 27 kilométer hosszú és 9 kilométer széles, úgynevezett Áj Hánum-alföldnél fekszik. Gardin ásatásai felderítették, „hogy ez az alföld a bronzkor óta öntözött terület volt, és még egy fejlett Harappa-településsel is dicsekedhetett”. Ez azt jelenti, hogy a leendő várostól északra fekvő alföldet értékes termőföldnek találták az érkező hellén telepesek. Az Áj Hánum-i alföldet több hegy és a sivatag veszi körül, tehát területe oázisnak tekinthető. Ez az oázis számított a legfőbb élelemforrásnak Északkelet-Baktriában.
• Kereskedelem: Kiváló adottságainak köszönhetően a vidék a kialakuló selyemút egyik állomásává vált, és virágzó kereskedelem bontakozott ki benne. Nemcsak oázis volt: a dombos táj gazdag ásványkészletet rejtett. A város kincstárában az ásatások 130 kg lazuritot tártak fel, habár kérdéses, hogy ezek a csiszolt kövek a közeli bányákból vagy az indiai hadjárat zsákmányából származnak-e.

Áj Hánum gazdasági kapcsolataira nézve érdemes megemlíteni a kincstárban talált, olívaolaj címkéket viselő vázákat. Az olajfa csak mediterrán tájon növekszik, tehát a városnak ezt a görög életvitelben fontos árucikket importálnia kellett legalább 3000 kilométer távolságból, Szíriából. A városról készült egy digitális rekonstrukció, amelyet az Eurasische Reiche (2004) című sorozatban felhasználtak.

Archeológiai leletek bemutatása

Minden hellén városnak alapvető intézményei a gimnázium és a színház. Mindkettőt sikerült feltárni. Az Oxusz folyó mentén és a város falain belül helyezkedett el a gimnázium, ami figyelemreméltó, mivel Athénban minden gimnázium a városon kívül épült nagy kiterjedése miatt. Az Áj Hánum-i gimnázium a tipikus két részből állt: a palaisztrából (a testnevelésnek szánt oszlopos folyosóval szegélyezett nyitott udvar) és egy osztálytermekkel ellátott perisztilülionból. A gimnáziummal szemben, a hegyoldalban kiástak egy színházat, amelyben akár 6000 néző is elfért, így csak kicsivel kisebb, mint az epidauruszi. A többi feltárt épület közül említésre méltó egy palota, amely emlékeztet egy perzsa király székhelyére és az ahhoz tartozó kincstár, egy kútház, több pompás, villaméretű lakóház, három templom és egy heroon.

A Sztélé bázisa

Egy sztélé bázisa delphoi mondásokkal

A sztyeppei lovas népek legfőbb hatalmi jelképe: a Nap és a Hold egy itt talált plaketten

A heroon környékén a francia archeológusok 1966 őszén egy görög feliratot tártak fel, amelyet egy sztélé bázisába véstek, amelynek felső része elveszett. A feliratnak két része van. A bal oldali a sztélére vésett szöveg eredetéről (delphoi jósda), a másolás felelőséről, Klearkhoszról és a Kineásznak, aki feltehetően a várost alapító hős, tett felajánlásról szó. A jobb oldalon öt aforizma olvasható, amely nem fért fel a sztélé felső részére, és ezért a bázisra vésték őket. Ezek az aforizmák a Sztobaiosz hagyományozta 147 delphoi maxima közül az utolsó öt. Klearkhosz ezekben az erkölcsi maximákban a hellén identitás sarkalatos pilléreit láthatta.

Bal oldal

ΑΝΔΡΩΝ ΤΟΙ ΣΟΦΑ ΤΑΥΤΑ ΤΑΛΑΙΟΤΕΡΩΝ ΑΝΑΚΕΙ[TA]I	Ezek a bölcs (parancsolatok) öreg(ebb) emberektől
RHΜΑΤΑ ΑΡΙΓΝΩΤΩΝ ΠΥΘΟΙ ΕΝ ΗΓΑΘΕΑΙ	- híres (gondolkodók) mondásai - állanak felajánlva a szentséges Delphoiban
ΕΝΘΕΝ ΤΑΥΤ[Α] ΚΛΕΑΡΧΟΣ ΕΠΙΦΡΑΔΕΩΣ ΑΝΑΓΡΑΨΑΣ	Onnan ezeket figyelmesen másoltad (te) Klearkhosz
ΕΙΣΑΤΟ ΤΗΛΑΥΓΗ ΚΙΝΕΟΥ ΕΝ ΤΕΜΕΝΕΙ	(és) felállította Kineász szentélyében, hogy sugározzon (messzire).

Jobb oldal

ΠΑΙΣ ΩΝ ΚΟΣΜΙΟΣ ΓΙΝΟΥ	Gyermekként légy illedelmes
ΗΒΩΝ ΕΓΚΡΑΤΗΣ	Ifjúként önfegyelmezett
ΜΕΣΟΣ ΔΙΚΑΙΟΣ	Középkorúként igazságos
ΠΡΕΣΒΥΤΗΣ ΕΥΒΟΥΛΟΣ	Öregemberként jó tanácsadó
ΤΕΛΕΥΤΩΝ ΑΛΥΠΟΣ	a véget elérve (légy) bánattalan

A Zeusz-templom

Ai Khanoum-ban három templomot sikerült feltárni. Ezek közül a város centrumában elhelyezkedő főtemplom építészeti jellegzetességeivel tűnik ki: a templom négyzet alapú és falakkal van körülzárva. Ez olyan két ismérv, amely eltér a klasszikus görög szentély-építészettől, hiszen arra a téglalap alapú és oszlopokkal strukturált, nyitott terek jellemzőek. Az Ai Khanoum-i főtemplom építészete inkább perzsa, mint görög vonásokat hordoz magán.

A templomban feltártak egy szoborról fennmaradt lábfejet, amelynek mérete két-háromszorosa az ember méretnek. Kiszámítva az ehhez a lábfejhez tartozó testalkat magasságát megállapítható, hogy egy ennek megfelelő méretű szobor túlérne a templom mennyezetén, tehát valószínűleg egy ülő szoborhoz tartozhat a lábfej. A szobor nagyságából ítélve valószínű, hogy ez a lelet a templomi főszoborhoz tartozott. A szobor identitásáról feltételezhető, hogy Zeuszt ábrázolta, mivel a lábfejen a jellegzetes, Zeuszra utaló villámvessző látható.

A filozófiai papirusz

1977 késő nyarán a régészek írásjelekkel ellátott köveket tártak fel a palota kincstárában, amelyek egy letekert papiruszról származtak, amelyről a tinta átkerült az alatta levő, nem égetett kövekre. A szöveget először Claude Rapin adta ki 1987-ben, majd 1992-ben – disszertációjában – egy átdolgozott transzkripciót tett közzé.

A filozófiai töredékben egy végső alapelvről van szó, amely oka annak, hogy az érzékelhető dolgok az ideákban, az ideák pedig egymásból részesednek. A töredék ezt a princípiumot a legeredetibbnek, a legfelsőbbnek (küriótaton) és az okok elsőjének (próton tón aitión) nevezi. Ez a végső princípium egyrészt mozdulatlan, mivel az ideák is mozdulatlanok, másrészt örökkévaló, mivel az érzékelhető dolgok keletkezési/pusztulási körforgása is vég nélküli. A szókincs alapján megállapítható, hogy tipikus platonikus fogalmak fordulnak elő benne: az idea (idea, eidosz) hétszer, a részesedés (methexisz, koinónein) ötször (vagy hatszor), az okság (aition, aitia) hétszer fordul elő. A platóni szókincs mellett a töredék műfaja dialógus, amelyben egy fő beszélővel áll szemben egy válaszoló, akinek kizárólagosan az a szerepe, hogy az előadott gondolatmenetet jóváhagyja, vagy annakk további tisztázását kérje. Ez a viszony jellemző a platóni dialógusokra, amelyek a mester-tanítvány viszonyon keresztül tárgyalják a filozófiai problémákat. Kérdéses, hogy pontosan kitől származik a töredék. Magától Platóntól nem eredhet, mivel a teljesen fennmaradt korpuszában e töredék nem szerepel. Valószínű, hogy vagy Platón akadémikus követőitől, például Xenokratésztől, vagy egy peripatetikus szerzőtől származik, amit alátámaszt a Cavallo féle paleográfiai vizsgálat, amely szerint a szöveg feljegyzése az i. e. 3. század közepére tehető. Munkahipotézisként Arisztotelésznek tulajdonítja a töredéket Pierre Hadot és Isnardi Parente annak ellenére, hogy érvelésükben eltérnek. Amennyire jogos azonosítási kísérletük, annyira bizonyíthatatlan is. Tény azonban, hogy újszerű gondolatmenetet fogalmaz meg a töredék, amelynek kontextusa bizonytalan.

Források

• Ancient History Enciklopedia [1]
• Eleink (VIII. évf. 3. sz. 2014.) ISBN 963 210 389 0
• [2] Archiválva 2015. július 17-i dátummal a Wayback Machine-ben

Külső hivatkozások

• A filozófiai papirusz Rapin-féle transzkripciója
• Az ai Khanoum-i filozófiai töredék