Főmenü megnyitása

Alsókománai Álgya-Pap Zoltán (Budapest 1895. március 18.[1]Hága 1987. október 16.) magyar katona. 1912-ben változtatta meg nevét az Álgya nemesi családnévről Álgya-Pap névre és ekkor vette fel az előnevet. A két világháború közötti időszakban több országban szolgált katonai attaséként. A második világháború egyik legkiemelkedőbb bátorságú magyar tábornoka, legmagasabb beosztásában az V. Hadtest parancsnokaként szolgált. A világháborús tevékenységét beárnyékolja, hogy részt vett a „Cigánybáró” hadműveletben és Máramaros vármegyében a zsidók deportálásában. 1945-ös fogságba esését követően a szovjet hatóságok huszonöt évi kényszermunkára ítélték. Tíz évet töltött szovjet lágerekben, majd átadták a magyar hatóságoknak. 1956. október 8-án egészségi okokból szabadon bocsátották. 1957 januárjában emigrált.

alsokománai Álgya-Pap Zoltán
Született 1895. március 18.
Budapest
Meghalt 1987. október 16. (92 évesen)
Flag of the Netherlands.svg Hollandia, Hága
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Szolgálati ideje 19141945
Rendfokozata altábornagy
Csatái első világháború, második világháború
Kitüntetései Magyar Tiszti Arany Vitézségi érem

ÉleteSzerkesztés

Budapesten született 1895-ben és fiatalon a katonai pályát választotta hivatásul. A második világháborúban a Magyar Királyi Határőrség határvadászaként érte el katonai karrierje csúcsát. A harcok során tanúsított személyes bátorsága elismeréseképpen egyedüli tábornokként kiérdemelte az Magyar Tiszti Arany Vitézségi érmet, de kiemelkedő haditetteit beárnyékolja, hogy részt vett olyan katonai hadműveletben, melyért később felelősségre vonták és elítélték a szovjet hatóságok.[2]

1945 áprilisában Bécsben szovjet fogságba esett. A magyar megszálló csapatok egyik parancsnokaként végzett tevékenységét vizsgáló Csernyigovi Területi Katonai Törvényszék 1947. október 2-án háborús bűncselekmények miatt huszonöt évi kényszermunkára ítélte. A büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunióban 1947. május 26-án eltörölték a halálbüntetést. Az Álgya-Pap Zoltán és társai ellen hozott ítélet indoklásában 40 ezer polgári lakos és mintegy 3000 hadifogoly megölése, megkínzása szerepelt vádként.[3]

Tíz évet töltött száműzetésben különböző szovjet lágerekben. A Szovjetunióból 1955-ben hozták haza, de továbbra is börtönben tartották.[4] 1956. október 8-án egészségi állapota, magas vérnyomás és kétoldali tüdőgümőkor miatt szabadlábra helyezték. Az 1956-os forradalomban nem vett részt. 1957 januárjában Nyugatra távozott.[1]

A nyugati emigrációban pap lett belőle és több országot is bejárt új hivatásának köszönhetően. 1957 és 1972 között Indiában hittérítő tevékenységet végzett. Hollandiában Huizen városkában töltötte öregkorát a Nemzetközi Teozófiai Központ szeretetházában. Halála előtt elveszítette szeme világát és elhagyatottan 1987. október 16-án hunyt el Hágában.[4]

A rendszerváltás után Oroszországban felülvizsgálták a második világháború utáni katonai bírósági ítéletek nagy részét, több magyar tábornokot is rehabilitáltak. Az Oroszországi Föderáció Katonai Főügyészsége azonban Ángya-Pap ítéletét 2002. 10. 03-i határozatával törvényesnek és megalapozottnak találva helybenhagyta.[1]

Második világháborús tevékenységeSzerkesztés

A Magyar Királyi Határőrség állományában teljesített szolgálatot. Az úgynevezett „határvadászok” a magyar állam- és vámhatár őrzésére és védelmére létesített szervezet a korábbi Vámőrség jogutóda volt. A trianoni békediktátum korlátozásai miatt csak 1932. október 1-jétől működtek hivatalosan határőrség néven, mint fegyveres testület. Békében a Pénzügyminisztérium alárendeltségébe tartoztak, háborúban azonban a honvédelmi miniszter alárendeltségébe kerültek.[5]

Több magasabb parancsnoki beosztást látott el határvadászként, szolgált többek közt az 1940. december 1-jétől felállított erdélyi biztosító erőbe betagolt határvadász alakulatoknál. Az 1. magyar hadsereg alárendeltségébe tartozó kassai VIII. hadtest vezérkari főnöke lett, Szombathelyi Ferenc tábornok parancsnoksága alatt.[5] 1942 és 1943 október között a szovjetunióbeli Keleti Megszálló Csoporthoz tartozó egyik hadosztály parancsnoka volt. 1942-ben a 105. gyalogos hadosztály parancsnokaként vezette a "Cigánybáró" hadműveletet Brjanszk és Kurszk körzetében. (1942. május 16. - június 6.). Ennek során a Magyar Honvédség katonái a körzetben 207 partizántábort számoltak fel, 1584 partizánt öltek meg, és 1558-at ejtettek foglyul. A hadművelet kapcsán szovjet források beszámolnak a honvédek által elkövetett atrocitásokról is.[6]

1944 áprilisában, mint Kárpátalja kormánybiztosa mellé beosztott tábornok, Máramaros vármegyében részt vett az ott foganatosított zsidóellenes intézkedések végrehajtásában.[7] Az V. hadtest parancsnokaként kapta meg legmagasabb katonai kitüntetését. Október 23-26. között a Kárpátalján folyó harcokban Szolyva és Munkács környékén érdemelte ki az Arany Vitézségi Érmet. Itt súlyos és válságos elhárító harcokat vívott csapataival a sokszoros túlerőben lévő, harckocsikkal megerősített ellenség támadásaival szemben. Példamutató módon maga állt a csüggedni látszók élére, és személyesen vezetett ellentámadással megállította a szovjet csapatok előretörését. Tettével lehetővé vált, hogy a majdnem teljesen körülzárt saját erők kivonásra kerülhessenek.[2]

1945. április végén Bécsben esett szovjet hadifogságba.[4]

Fontosabb beosztásaiSzerkesztés

Katonai szolgálatának fontosabb állomásai:[8]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c Krausz
  2. a b Vitézségi Érem Álgya-Pap Zoltán, vezérőrnagy. dr Szentváry-Lukács János akm.jjsoft.hu. [2010. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
  3. Mitrovits Miklós: Magyarok szovjet hadifogságban. mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  4. a b c Gosztonyi Péter. A Magyar Honvédség a második világháborúban, 2. átd. kiadás, Európa Könyvkiadó (1992). ISBN 9630753863 
  5. a b Határvadász csapatnem, relikvia gyűjtői és információs weboldala. hatarvadasz.hu. [2010. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
  6. Horthy Miklós szadistája vagyok. dotoho.blog.hu, 2013. február 22. (Hozzáférés: 2013. február 24.)
  7. Július 1-jén Máramarosszigetre emlékeztek – Misna tanulás. dr Szentváry-Lukács János akm.jjsoft.hu, 2008. július 2. (Hozzáférés: 2010. február 18.)
  8. Álgya-Pap Zoltán, Lieutenant-Field Marshal. Generals.dk. (Hozzáférés: 2010. február 18.)

ForrásokSzerkesztés

  • Krausz: Krausz Tamás (főszerk): A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban: Levéltári dokumentumok 1941-1947. Budapest: L'Harmattan. 2013. 570. o.  
  • Nagy József: Általános helyzet 1944 őszén és a magyar királyi 1. honvéd hadsereg, Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Kar 2008.

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés