Wikipédia

Éger- és kőrislápok

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 13.

Az éger- és kőrislápok, más néven lápi cserjések és láperdők (Alnion glutinosae) Malcuit, 1929 a láperdők és lápcserjések (Alnetea glutinosae) Br.-Bl. & Tx. ex Westhoff & al. 1946 növénytársulástani osztályában a láperdők és lápcserjések (Alnetalia glutinosae) Tx., 1937 társulástani rend egyik, Magyarországon is sokfelé megtalálható csoportja, amely Malcuit, 1929 eredeti értelmezése szerint a hagyományosan értelmezett láperdőket és lápi cserjéseket felölelő.

Jellemzésük

szerkesztés

A láperdők az organogén szukcesszió sorának első erdőtársulásai. Savanyú, glejes, láperdő-tőzeg talajukban kevés a mész és az egyéb bázis. Ezt a talajt természetes körülmények között az egész évben víz borítja; az anaerob körülmények a tőzeg felhalmozódásának feltételei. Hazánk éghajlatán ehhez rendszerint nyári vízutánpótlást is kell, amit a legtöbbször a környező magasabb dombhátak talajvizét a lápba vezető források szolgáltatnak.

Alapvetően olyan lefolyástalan területeken nőnek, amelyeken az év nagy részében áll a víz. A helyi vízellátástól alapvetően függő, azonális társulásaik az éghajlattól nagyrészt függetlenek, bár a meleg, száraz nyarak azért határt szabnak elterjedésüknek. A csapadék eloszlása és vele a növényzet jellege szerint:

  • atlantikus,
  • közép-európai és
  • kontinentális láperdőket

különböztetünk meg. Az atlantikus égerlápokban a gyep karakterfaja a sima sás (Carex laevigata), a közép-európai és kontinentális égeresekben a nyúlánk sás (Carex elongata). A kontinentális lápokban ezt rendszeresen a lápi csalán (Urtica kioviensis) egészíti ki. Magyarországon az utóbbi két típus nő.

A disztróf vagy mérsékelten eutróf, vízzel elárasztott síklápokon, rétlápokban gyakran sás- és/vagy mohatőzeg halmozódik fel. A hosszú vízborítás miatt a fák gyökérzete részben kiemelkedik a talajszintből: ezeken a kis élőhelyszigeteken nőnek a társulás állandó fajkészletének nyirkos, de nem vizes termőhelyi igényű, kéreg- és korhadéklakó fajai. A cserjeszint általában gyér, a gyepszint összetétele és borítása a vízborítás magassága és tartama szerint változik.

A kontinentális láperdők lombkoronaszintjének legjellemzőbb fája a mézgás éger (Alnus glutinosa), amihez a magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) társul. A gyepszint vizes fázisára jellemző a gyönyörű békaliliom (Hottonia palustris), és sok sásfaj:

További, jellemző fajok:

A fák „lábain” élő közösség jellemző tagjai a nyúlánk sás (Carex elongata) mellett a páfrányok:

Ezek a síkvidéki társulások, főleg a mély fekvésű területeken, a lefolyástalan lápmedencékben, a lefűződő holtágakban ( morotvákban) fordulnak elő — a Dunántúlon főleg Vas és Somogy vármegyében, valamint az Észak-Alföldön, a Nyírségben, a Duna vidékén és a Mezőföldön, valamint a Dráva-síkon.

Karakterfajaik

szerkesztés

A csoportot az alábbi fajok előfordulása alapján különíthetjük el a láperdők és lápcserjések (Alnetalia glutinosae) társulástani rendjének többi csoportjától:

Rendszertani felosztásuk

szerkesztés

Négy növénytársulást sorolunk ide, és egyes szerzők (Kevey, 2008) ezeket két alcsoportba osztják:

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Éger-_és_kőrislápok&oldid=27210743”