Újradna
Újradna (románul: Șanț, korábban Rodna Nouă is, németül: Neu-Rodna vagy Neurodenau) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
| Újradna (Șanț) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Beszterce-Naszód | ||
| Község | Újradna | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 427285 | ||
| Körzethívószám | 0x63[1] | ||
| SIRUTA-kód | 34627 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 2924 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | < 3 (2011)[2] | ||
| Népsűrűség | 14,12 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 595 m | ||
| Terület | 207,13 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 26′ 22″, k. h. 24° 53′ 21″Koordináták: é. sz. 47° 26′ 22″, k. h. 24° 53′ 21″ | |||
 | |||
| Újradna weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Újradna témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nevének eredete szerkesztés
Magyar és német neve Óradnára utal, amelyhez a falu területe korábban tartozott és ahonnan valószínűleg első lakói is települtek. Először 1770-ben Rodna Nova alakban tüntették fel, ez a román névalak azonban csak hivatalos iratokban fordult elő. Román köznyelvi neve mindig Șanț volt, a német vagy magyar eredetű șanț ('sánc') szóból. Utóbbi a középkori eredetű és a 18. században a határőrség által is használt földsáncokra utal. Állandó megtelepülése előtt a környékére kaszálni vagy legeltetni tartó radnaiak hivatkozhattak rá így. Lakóinak csúfneve fripți ('sültek').[3]
Fekvése szerkesztés
Naszódtól 48, Besztercétől 56 kilométerre északkeletre, a Radnai-havasok déli, a Cohárd-hegység nyugati lábánál fekszik. Végigfolyik rajta a falu fölött eredő Nagy-Szamos.
Népessége szerkesztés
Általános adatok szerkesztés
Az első népességösszeírások óta lényegében állandóan növekedett népessége, 1850 és 2002 között hatszorosára. A növekedés a 19. század második felében volt a legerősebb és nem a természetes népességszaporulat, hanem a más településekről való bevándorlás idézte elő. 1956-ban kivált belőle Valeamáre.
Etnikai és vallási megoszlás szerkesztés
- 1850-ben 481 lakosából 456 volt román, 18 cigány, négy magyar és három német nemzetiségű; 474 görög és hét római katolikus vallású.
- 2002-ben 2988 lakosából 2980 volt román nemzetiségű; 2508 ortodox, 394 pünkösdi, 45 adventista és 30 görögkatolikus vallású.
Története szerkesztés
A Radnai-szorosban már 1412-ben létezett vámszedőhely Moldva felé. A 18. században a falu közepén, a későbbi görögkatolikus parókia helyén állt a harmincadhivatal, amely mellett karantén (Contumaz) is működött. (Az egyik ház alatt később meg tudták mutatni azt a gödröt, ahol a járvány idején Moldvából érkezőknek heteket kellett megfigyelés alatt tölteniük.) A század második felében, amikor a terület a II. Erdélyi Román Határőrezredhez tartozott, a később Tarnița Hoitului és Buba neveken emlegetett, középkori eredetű földbástyában és sáncaiban állandóan 78–80 fős őrség állomásozott. A vámhivatal körül kialakult település 1773-ban vált függetlenné Óradnától, és ugyanezen évben szentelték fel első (görögkatolikus) templomát is. Ezt a templomot később 1844-ben és 1869-ben is megnagyobbították. 1817-ben 38 határőrcsalád lakta 219 fővel, 52 zsellér és két cigány, összesen 287 fő. 1835 és 1880 között lakossága többszörösére duzzadt, főként a jelentős népességfölöslegű Borsából és Majorból történő beköltözés révén. A népességnövekedés később folytatódott, köszönhetően az erdőkitermelés megindulásának az 1870-es években, illetve a valeamárei fűrészárugyár alapításának az 1890-es években. 1876-ban Naszód vidékétől az akkor létrehozott Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták. 1882-ben nagyközséggé alakult. Rudolf Bergner német utazó ekkoriban rendezett és tiszta településnek írta le.[4]
A budapesti székhelyű Beszterce-Naszódi Faipar Rt. az 1890-es években szabályozta a Nagy-Szamost. Kikotorta a medrét és három zsilipet szerelt föl, hogy faúsztatásra alkalmassá tegye. Az új templom építése után, 1910–11-ben, a községi elöljáróság felszámolta a templom körüli, ideiglenes putrikból álló cigánytelepet, lakóit pedig nagyrészt a falu északi részén, a Pe Cobășel és a Capul Cubavuluia nevű dűlőkben számukra kiosztott telkekre telepítette. A letelepedést elutasító cigányok elköltöztek a faluból. A letelepedők a falubeli románokéhoz hasonló boronaházakat építettek maguknak, dránicával fedve. Többségük a valeamárei fűrészüzemben vállalt munkát és élelmiszerért cserébe a románok földjeit kaszálta. 1918 második felében felkelés tört ki a faluban. A falusiak egy része elkergette a papot, a bírót és a jegyzőt és feldúlta a valeamárei üzemet.
1935-ben Dimitrie Gusti professzor tanítványai mérték fel a falu életének valamennyi aspektusát, falukutató tábor keretében. A kutatás eredményei végül nem jelentek meg önálló monográfiaként, csupán rövidebb tanulmányok formájában, de így is híressé tették a falut a román társadalomtudományban. A vizsgálat idején a falu népességében 40% körüli volt a vérbajosok aránya, amit a kutatók szerint az első világháborúból hazatérő katonák terjesztettek el.
1973-ban kezdődött meg a kitermelés a falutól északkeletre fekvő Valea Blaznei bányában, amely Románia egyik legnagyobb ólom- és cinkérckészletét aknázza ki.
Látnivalók szerkesztés
- 1903 és 1906 között épült ortodox templomának érdekessége az Octavian Smigelschi által festett ikonosztáz.
- A falu két helyén is láthatók középkori eredetű, de még a 18. században is használt földbástyák: a Tarnița Hoitului vagy Buba a főutcáról délkeletre kiágazó út mentén, a Coasta Băștii pedig a falu nyugati részén, a Nagy-Szamos jobb partján.
- A falu a kiindulópontja a Valea Blaznei üdülőtelepen át az Ünőkőre vezető, kék kereszttel jelölt turistaútnak.
- A falu egykori papjáról és monográfusáról, Pamfiliu Grapiniről elnevezett falumúzeumot a volt görögkatolikus parókia 1860-ból származó épületében rendezték be.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1893-ban Enea Grapini szociáldemokrata politikus.
- Itt látogatta meg Németh László 1935-ben Dimitrie Gusti falukutató hallgatóit.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Ioan Ghinoiu szerk.: Atlasul etnografic român. 1. köt., Habitatul. București, 2003, 67. o.
- ↑ Rudolf Bergner: Siebenbürgen: Eine Darstellung des Landes und der Leute. Leipzig, 1884, 4. o.
Források szerkesztés
- Pamfiliu Grapini: Monografia comunei mari Rodna-nouă, din fostul district al Năsăudului. Bistrița, 1903
- Roman Cressin: Monografia comunei Șanț: materiale privitoare la statistica demografică și economică a comunei. Sociologie Românească 1936
- Constantin V. Micu: Viața politică a unui sat din Năsăud. Sociologie Românească 1937
- Aurel Boia: Integrarea țiganilor din Șanț (Năsăud) în comunitatea românească a satului. Sociologie Românească 1938
- Németh László: Magyarok Romániában. In A minőség forradalma – Kisebbségben. 2. köt. Bp., 1992
- A falu honlapja (románul)
Képek szerkesztés
-
Újradnai parasztház a besztercei múzeumban -
-
-
-
-
-
.svg){kind=small}