Úrvölgy

	Úrvölgy (Špania Dolina)
	Úrvölgy látképe
; Úrvölgy címere	; Úrvölgy zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Besztercebányai
Rang	község
Első írásos említés	1254
Polgármester	Martina Wilhelmerová
Irányítószám	974 01
Körzethívószám	048
Forgalmi rendszám	BB
	Népesség
Teljes népesség	223 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	15 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	711 m
Terület	12,73 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 48′ 29″, k. h. 19° 07′ 59″48.808056°N 19.133056°EKoordináták: é. sz. 48° 48′ 29″, k. h. 19° 07′ 59″48.808056°N 19.133056°E
	Úrvölgy weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Úrvölgy témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Úrvölgy (szlovákul: Špania Dolina, korábban Pánská Dolina, németül: Herrengrund, latinul Vallis Dominorum) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban.

Fekvése

Besztercebányától 9 km-re északra, az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra határán fekszik.

Története

Az Urunk Színeváltozása templom és a templomhoz vezető fedett feljáró

Bányászház

A Bástya, azaz a „Turecká” épülete

A régészeti leletek tanúsága szerint a község határában már az újkőkor óta bányásztak rezet és ezüstöt.

A középkorban a bányászat német bányászcsaládok betelepítésével lendült fel. Zólyom vármegyében elsősorban a bányászati joggal is rendelkező besztercebányai családok végeztek bányászati tevékenységet, melynek első írásos említése IV. Béla 1242-ben kelt oklevelében található. Közülük a legismertebbek a Karoli, Jung, Ernst, Königsberger, Mühlstein, Kolmann, Lang családok voltak, akik adómentességgel és más kiváltságokkal rendelkeztek. Gazdag polgárházaik egymás után épültek a besztercebányai főtér körül. A 15. század végén a bányák többségét a gazdag német bankárcsalád, a Fuggerek támogatásával Thurzó János szerezte meg. A Thurzó-Fugger bányatársaság 1493-tól 1546-ig tartotta ellenőrzése alatt az itteni bányászatot. A társaság a bányák 250 m-ig történő mélyítésével, a termelés és fémfeldolgozás nagymértékű bővítésével a Felvidék középső részének meghatározó birtokosa lett.

1546 után a bányák igazgatását az újonnan alapított bányakamara vette át. A kamara irányítása alatt az úrvölgyi bányákat tovább mélyítették és új tárnákat is létesítettek. Ekkor keletkezett a Maximilián és a Mária tárna. Edward Browne angol orvos és utazó 1696-ban megjelent, a többek között a török időkben tett magyarországi utazásai alapján írt úti beszámolójában Herrengrund néven van leírás a rézbányáról. Ez alapján vált Európában is ismertté.^[2]^[3] John Woodward (1665–1727) angol geológus gyűjteménye – Sedgwick Múzeum, Cambridge-i Egyetem – őriz a Browne által küldött, az úrvölgyi bányából származó vitriolt és rezet.^[4] A 17. század végén az úrvölgyi bányákban mintegy 800 munkás dolgozott. Montesquieu az ásványok iránti érdeklődő Isaac Newton javaslatára kereste fel a bányát. A bányászat a Habsburg ellenes felkelések idején majdnem megszűnt, azonban a 18. században újra fellendült.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HERNGRUND. Vallis Dominorum Panszka Dolina. Leg nagyobb Királyi Bánya, Besztercze Bányához 2 mértföldnyire.”^[5]

1812-ben jött létre a legmélyebben művelt, a 440 m mély Ludovika tárna. Az érc kiemelésére a bányagépeket egy távolsági vízvezetékrendszer vízével hajtották meg, melynek teljes hossza elérte a 42 km-t. Becslések szerint a Dolný Šturec nyereghágóban lévő elosztóhelyre a vízvezeték percenként mintegy 70-100 liter vizet szállított. A bányászat visszaesése az 1840-es években kezdődött.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Urvölgye, (Herrengrund, Panszka Dolina, Vallis Dominorum), Zólyom m. kamarai bánya m. v., Beszterczétől északra 1 1/2 órányira, egy setét erdős völgyben. Számlál 1417 kath. lak., kik elszórt épületekben laknak, s többnyire bányászok. Kath. paroch. templom. Az itt esztendőnkint kiásattatni szokott ércz 17 márka aranyra, 660 márka ezüstre, 1500 mázsa rézre becsültetik. Csak egy bányában 800 ember dolgozik. Nevezetes itt a vasnak rézzé való átváltoztatása, melly czément-viz segedelmével illyformán történik: A gáliczkő savanyusága felosztja a földben lévő rezet: ezt a földbe beszivárgó viz lemossa, s világosságra hozza a midőn csatornákba vétetik. Ezen csatornákba tesznek aztán vas darabokat, de ugy, hogy ne a viz alatt feküdjenek, hanem csak keresztül ázzanak. Ekkor a gáliczkő nagyobb atyafiságban lévőn a vashoz, azt magához huzza s felolvasztván, helyette a magában hordott réz részecskéket hagyja ott, s igy a szerint millyen vastagságu a betétetett vas darab, 4-5 hét mulva rézzé változik. Végre készitnek itt érczréz-meszet (Berggrün) is.”^[6]

1888-ban a bányákat bezárták. A bányászat mellett a nők csipkeveréssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 961, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 169 lakosából 161 szlovák volt.

2011-ben 189 lakosából 140 szlovák.

Neves személyek

Talán itt született Chladni György (1637-1692) evangélikus lelkész.
Itt született 1852-ben Stollmann Andor polgári iskolai rajztanító, festőművész.
Itt találta az epsomit egy változatát Fauser Antal gyógyszerész, mineralógus.
Itt szolgált Tartzianus Pál evangélikus lelkész.
Itt szolgált Jurenák András (1806-1889) tanár, kincstári gondnok, bányanagy.

Nevezetességei

Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1254-ben épült. 1593-ban gótikus stílusban átépítették és bővítették. 1723-ban, és 1820-1824 között megújították. Belső festése a 17.-18. században készült. Orgonáját a 18. század közepén építették. Déli kápolnájának kapuzata 1593-ból való. Főoltára 1720-1730-ban készült barokk stílusban. A megerősített templomhoz 160 lépcsőfokból álló fedett lépcsőház vezet. Kis parkos térségen keresztül lehet belépni, amely mellett a 16. századi volt kopogtató reneszánsz épülete áll.
A Klopacska, vagy Kopogtató a 16. század első felében épült. Eredetileg a bányaigazgatóság székhelyéül szolgált. Az épület fatornyában kapott helyet az ún. „kopogtató”, ez a kereplőszerű hangjelző szerkezet, amely kopogó hangjával a bányászokat szólította munkába. 1996-ban az épületet teljesen felújították. Ma panzió és a térség kis történelmi kiállítása található benne.
A templomtér keleti oldalán található az egykori védelmi rendszer megmaradt építménye: a Bástya, vagy ahogy itt nevezik, a „Turecká” épülete. Az erődítmény 1644-ben épült és egykor a haditechnika és lőszerkészlet tárolására is szolgált. Később különféle bányászati eszközöket tároltak benne.
A község a népi építészet védett területe. Jellegzetes földszintes és emeletes bányászházai zömmel a 19. században kőalapra épültek. Kőből és fából épített falait agyaggal vonták be és mésszel fehérítették ki. A deszkás csúcsokkal ellátott nyeregtetőket zsindellyel fedték. Általában három részből, szobából, pitvarból és kamrából állnak. A pitvar hátsó részén áll a nyitott kémény.
A régi bánya gravitációs vízvezetéke és a tápvíztározó felújított gátrendszere a mai napig fennmaradt. A vízvezeték az 1500-as évektől 1910-ig működött és az alacsony-tátrai Prašivától vezetett a településhez. Teljes hossza a csatlakozásokkal, elágazásokkal, mellékcsövekkel együtt elérte a 42 kilométert. Mára már csak egyes szakaszai maradtak fenn, ahol turistautakat, kerékpárutakat alakítottak ki.
A község télen a sísportot kedvelők paradicsoma.