Ükörkelonc

növényfaj

Az ükörkelonc (Lonicera xylosteum) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Ükörkelonc
Virágai
Virágai
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Loncformák (Caprifolioideae)
Nemzetség: Lonc (Lonicera)
Faj: L. xylosteum
Tudományos név
Lonicera xylosteum
L.
Szinonimák
Szinonimák
Homotypic
  • Caprifolium xylosteum (L.) Gaertn., Fruct. Sem. Pl. 1: 135. 1788.
  • Chamaecerasus xylosteum (L.) Medik., Philos. Bot. 1: 126. 1789-1791.
  • Chamaecerasus xylosteum (L.) Billiard, L'Hort. Franc. 1861 :256. 1861, comb. superfl.
Heterotypic
  • Caprifolium dumetorum Lam., Fl. Franç. 3: 367. 1779, nom. illeg.
  • Chamaecerasus dumetorum Delarbre, Fl. Auvergne, éd. 2 : 131. 1800, nom. illeg.
  • Euchylia villosa Dulac, Fl. Hautes-Pyrénées 464. 1867, nom. illeg.
  • Lonicera alpigena var. leiophylla (Kerner) Zabel, in Beissner, Schelle & Zabel, Handb. Laubholz-Ben. 453. 1903.
  • Lonicera dumetorum (Lam.) Pers., Syn. Pl., 1 : 213. 1805 pro syn.?
  • Lonicera dumetorum Moench, Methodus 502. 1794, nom. illeg.
  • Lonicera implexa Regel, Ind. Sem. Hort. Petrop. 1867, apx. 31. 1868, nom. illeg. non Aiton.
  • Lonicera luteiflora Coustur. & Gand. in Bull. Soc. Bot. France 60: 556. 1913.
  • Lonicera leiophylla A.Kern., Oesterr. Bot. Z., 20 : 322. 1870.
  • Lonicera ochroleuca St.-Lag. in Ann. Soc. Bot. Lyon 7: 129. 1880, nom. nud.
  • Lonicera pyrenaica Kitaibel, Linnaea 82: 430. 1868, nom. illeg. non L. (1753).
  • Lonicera royleana K.Koch, Dendr. 21: 24. 1872.
  • Lonicera rubra Gilibert, Fl. Lith. 1. 6. 1781.
  • Lonicera villosa K.Koch, Dendr. 21: 24. 1872.
  • Lonicera vulgaris Boehling, Deutschl. Fl. ed. 2. 2:176. 1812.
  • Lonicera xylosteum f. calvescens Vallm.
  • Lonicera xylosteum f. cotinifolia C. A. Meyer, Beitr. Pflanzenk. Russ. Reich. 5:51. 1848.
  • Lonicera xylosteum f. elliptica Beck in Ann. Naturhist. Hofmus. 2: 155. 1887.
  • Lonicera xylosteum f. grandifolia Sennen, in sched., nom. nud.
  • Lonicera xylosteum f. lutea Loisel., Trait. Arb. Arbust. (Duhamel) ed. 2. 1: 52. 1801.
  • Lonicera xylosteum var. brevipedunculata Regel, Bull. Soc. Nat. Mosc. 401: 3. 1867.
  • Lonicera xylosteum var. compacta Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. crococarpa Murr, Deutsche Bot. Monats. 12. 32. 1894.
  • Lonicera xylosteum var. glaberrima Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. glabrescens Zabel, Mitt. Deutsch. Dendrol. Ges., 10 : 92. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. leiophylla (Kerner) Rehder, Rep. (Annual) Missouri Bot. Gard. 14: 138. 1903.
  • Lonicera xylosteum var. longipedunculata Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. mollis Regel, Ind. Sem. Hort. Petrop. 1867, apx. 31. 1868.
  • Lonicera xylosteum var. rubra Loiseleur-Deslongchamps in Duhamel, Trait. Arb. Arbust. ed. 2. 1:52. 1801.
  • Lonicera xylosteum var. stenophylla Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. subcordata Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges.10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. syringifolia Beck, Flor. Niederoester. 1132. 1893.
  • Lonicera xylosteum var. thuringiaca Zabel, Mitt. Deutsche Dendr. Ges. 10:91. 1901.
  • Lonicera xylosteum var. typica Regel, Bull. Soc. Nat. Mosc. 40: 2 (1867); Russk. Dendr. 3: 139. 1873.
  • Lonicera xylosteum var. villosa Zabel, Syst. Verz. Muenden 28. 1878.
  • Lonicera xylosteum var. vulgaris Regel, Bull. Phys. Math. Acad. Sci. St. Petersb. 15:221. 1857.
  • Lonicera xylosteum var. xanthocarpa DC., Prodr. 4: 335. 1830.
  • Xylosteon dumetorum Lam. ex Dum. Cours., Bot. Cult. 2: 575. 1802, nom. illeg.
  • Xylosteon vulgare Borkh., Theor. Prakt. Handb. Forstbot. 2: 1680. 1803, nom. illeg.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ükörkelonc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ükörkelonc témájú médiaállományokat és Ükörkelonc témájú kategóriát.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az egész európai kontinens területén igen gyakori. Ázsiában, Törökországban és Szibériában őshonos. Észak-Amerikába betelepítették.

MegjelenéseSzerkesztés

Felálló szárú, gazdagon ágas, sekélyen gyökerező cserje, magassága a 3 métert is elérheti. A fiatal ágak szürke, rövid, puha szőrösek, az idősebbek kopaszok, belül üregesek, vékonyak, ívben elhajlók, sötétszürke vagy barna színűek; a cserjetörzs kérge szürkésbarna, felületén hosszirányú repedésekkel. Az átellenesen álló levelek puhák, nyelesek, 7 centiméter hosszúak és 5 centiméter szélesek, széles elliptikusak vagy fordított tojás alakúak, többé-kevésbé kihegyezettek. Válluk kissé lekerekített vagy ék alakba keskenyedő, szélük ép, mindkét oldalukon, de főleg fonákjukon puha, pelyhes szőrökkel. Felül sötét szürkészöldek.

ÉletmódjaSzerkesztés

Az üde, jó termőképességű, meszet is tartalmazó erdőtalajok, sövények, cserjések lakója. Magyarországon sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben fordul elő, mintegy 1600 méter magasságig felhatol.

A virágzási ideje május–június között van. Piros bogyótermései június végén, júliusban érnek, és emberi fogyasztásra alkalmatlanok, de a madarak kedvelik.

HibridjeiSzerkesztés

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés