Singlér
Singlér (szlovákul: Šindliar) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
| Singlér (Šindliar) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1331 |
| Polgármester | František Sedlák |
| Irányítószám | 082 36 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | PO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 557 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 48 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 493 m |
| Terület | 11,32 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 02′ 20″, k. h. 20° 56′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 20″, k. h. 20° 56′ 30″ | |
| Singlér weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Singlér témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése
szerkesztésEperjestől 23 km-re nyugatra, a Nagy-Szinye-patak völgyében fekszik.
Története
szerkesztésA falut a német jog alapján első bírája, Nicolai Sindler alapította a szinyei Merse család birtokán, a szinyei uradalom területén. Nevét alapítójáról kapta. 1331-ben „silva Nikolai Schindler” néven említik először, 1336-ban pedig „Sendleer” néven találjuk. 1427-ben 29 portája adózott. 1454-ben „Sindler” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A szinyei uradalomhoz tartozott. A sóvári Soós család birtoka, majd a 16. századtól a Bertótyaké és másoké. 1787-ben 48 házában 337 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SINGLER. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, lakosai többen ó hitüek, fekszik Szinye Lipóczhoz közel, és annak filiája; határja meglehetős.”[2]
1828-ban 47 háza és 359 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, halászattal, fuvarozással, mészégetéssel, erdei munkákkal foglalkoztak. A 19. században a Ghillányi család birtoka volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Singlér, tót falu, Sáros vmegyében, Szinye-Lipóczhoz délre 1/2 órányira: 324 kath. 30 zsidó lak. Savanyúviz források. F. u. Szinyei Merse nemzetség. Ut. p. Berthót.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott.
Népessége
szerkesztés1910-ben 384, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 547 lakosából 509 szlovák volt.
2011-ben 543 lakosából 512 szlovák.
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1300 körül épült gótikus stílusban. Fatornya 1714-ben készült. 1840-ben megújították.
- A falunak híres gyógyforrásai vannak, melyekre a Szinyei Merse család épített először fürdőt a 17. század második felében. A fürdő épületei oszlopokon álltak, melyeket színes festések díszítettek. A cifra épületek miatt a nép a helyet Cifrovanának nevezte el. Később a fürdő népszerűsége csökkent, melynek okát főként a változó tulajdonosokban kell keresni. 1882-ben a fürdő új birtokosa, Schultész Ágoston bezárta a fürdőt és a gyógyvizet üzleti célokra próbálta felhasználni. A gyógyforrást Salvatorra keresztelte át és a vizet egész Európában kezdte el forgalmazni. A szállítmányok a tengerentúlra, az Egyesült Államokba és Kanadába is eljutottak. A kereskedésnek az első világháború vetett véget, mely után Schultész Magyarországon maradt, majd nemsokára meg is halt. 1927-ben a területet a Tátra Bank vásárolta meg, majd 1938-ban eladta. Tulajdonosa Eperjes városa lett.
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
