A 11. sakkolimpia 1954. szeptember 4. és szeptember 25. között Hollandiában, Amszterdamban került megrendezésre. Az olimpia megrendezésének jogát eredetileg az argentin szövetség kapta, azonban hat héttel annak kezdete előtt pénzügyi nehézségekre hivatkozva lemondta azt. Két nappal később jelentkezett a holland szövetség, hogy a szűk határidő ellenére kész megrendezni az eredetileg tervezett időpontban az eseményt.

11. sakkolimpia
(1954)
(11th Chess Olympiad)
Adatok
Rendező Hollandia
Dátumszeptember 4.szeptember 25.
Csapatok26 csapat 149 versenyző
HelyszínekApollohal (Amszterdam rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap

Címvédő Szovjetunió
Győztes Szovjetunió

 ← 1952: Helsinki1956: Moszkva → 

A résztvevőkSzerkesztés

Az eseményre előzetesen 30 ország nevezett, de csak 26 ország jelent meg, így is rekordszámú, 149 versenyzővel. A mezőnyt 19 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester alkotta. Ezúttal nem politikai okokból, hanem pénzügyi nehézségek miatt hiányzott az Amerikai Egyesült Államok válogatottja.

A szovjet csapatban először játszott sakkolimpián a világbajnok Botvinnik, és ezen az olimpián vett részt először a fiatal dán Bent Larsen, a későbbi évek egyik éljátékosa.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyásaSzerkesztés

A csapatokat 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt, ezúttal meggyőző fölénnyel, a címvédő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül Barcza Gedeon teljesítményét kell kiemelni, aki a 3. táblán a mezőny legjobb eredményét elérve szerzett egyéni aranyérmet.[1]

A verseny eredményeiSzerkesztés

ElődöntőkSzerkesztés

Első csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 + = Pont
«A»   Szovjetunió   2 3 4 4 4 0 1 16½
«A»   Hollandia 2   3 3 4 0 1 13
«A»   Izland ½   3 3 2 0 11
«B»   Ausztria 1 1 1   3 2 3 0
«B»   Finnország 0 1 ½ 1   3 1 4 0
«B»   Görögország 0 ½ 1   0 5 0
Második csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 + = Pont
«A»   Argentína   2 2 3 3 4 3 0 2 14
«A»   Bulgária 2   2 3 0 2 13½
«A»   Csehszlovákia 2 2   3 4 3 0 2 13½
«B»   Kanada 1   2 3 0 10
«B»   Olaszország 1 ½ 1   1 4 0
«B»   Írország 0 ½ 0 ½ ½   0 5 0
Harmadik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 + = Pont
«A»   Izrael   3 3 3 3 5 1 0 16
«A»   Jugoszlávia   2 3 4 1 1 14
«A»   Svédország 1 2   2 4 3 1 2 14
«B»   Dánia 1 2   2 1 3 2 11½
«B»   Norvégia 1   2 2 3 1 11
«B»   Franciaország 1 ½ 2   3 1 4 1
«B»   Saar-vidék 1 0 2 1   1 4 1 8
Negyedik csoport
Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 + = Pont
«A»   Magyarország   3 4 3 4 5 1 0 18
«A»   NSZK   3 2 4 4 1 1 16½
«A»   Anglia   4 3 3 0 13½
«B»   Svájc 1 1   4 3 3 0 13½
«B»   Kolumbia 0 2   4 3 2 1 12½
«B»   Belgium 1 ½ ½   3 2 4 0 9
«B»   Luxemburg 0 0 0 0 0 1   0 6 0 1

Az „A” döntő végeredményeSzerkesztés

Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + = Pont
1   Szovjetunió   3 3 2 3 4 10 0 1 34
2   Argentína ½   3 2 3 3 3 8 2 1 27
3   Jugoszlávia   2 3 3 2 7 2 2 26½
4   Csehszlovákia 1 2   3 2 2 3 5 3 3 24½
5   NSZK 1 1   2 ½ 4 4 3 5 5 1 23½
6   Magyarország 1 2 2 2   1 3 2 2 2 3 2 6 23
7   Izrael 2 1 1 3   3 ½ 3 2 5 4 2 22
8   Hollandia ½ 1 2 1 1   3 3 2 4 5 2 21
9   Anglia ½ 1 ½ 1 2 1   1 3 7 1 17
10   Bulgária 1 2 0 2 1   2 7 2 17
11   Svédország ½ 1 ½ 0 2 2 1 3   2 1 7 3 15
12   Izland 0 ½ 1 ½ 2 2   0 9 2 13½

Az egyéni legjobb pontszerzőkSzerkesztés

Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Barcza Gedeon a harmadik táblán egyéni aranyérmet szerzett.

H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
1. tábla
  Botvinnik   Szovjetunió A 11 77,3
  Josep Kupper   Svájc B 10 14 71,4
  Bent Larsen   Dánia B 13½ 19 71,1
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
2. tábla
  Frank Ross Anderson   Kanada B 14 17 82,4
  Julio Bolbochán   Argentína A 11½ 15 76,7
  Vaszilij Szmiszlov   Szovjetunió A 9 12 75
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
3. tábla
  Barcza Gedeon   Magyarország A 12½ 16 78,1
  David Bronstejn   Szovjetunió A 10½ 14 75
  Palle Nielsen   Dánia B 11½ 16 71,9
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
4. tábla
  Paul Keres   Szovjetunió A 13½ 14 96,4
  Edwin Bhend   Svájc B 10 13 76,9
  Francesco Scafarelli   Olaszország B 12½ 17 73,5
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
5. játékos (1. tartalék)
  Efim Geller   Szovjetunió A 5 7 71,4
  Andrija Fuderer   Jugoszlávia A 12 70,8
  Kovács Zoltán   Ausztria B 9 13 69,2
H. Versenyző neve Ország Döntő Pont Játszmaszám Százalék
6. játékos (2. tartalék)
  Sylvain Burstein   Franciaország B 11 77,3
  Edgar Walther   Svájc B 13 73,1
  Alekszandar Matanović   Jugoszlávia A 9 72,2

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményeiSzerkesztés

Szovjetunió

Argentína

  • Miguel Najdorf (+7 −1 =7)
  • Julio Bolbochán (+8 −0 =7)
  • Oscar Panno (+3 −3 =7)
  • Carlos Enrique Guimard (+3 −1 =2)
  • Héctor Decio Rossetto (+3 −2 =3)
  • Herman Pilnik (+3 -2 =2)

Jugoszlávia

  • Vasja Pirc (+3 −1 =9)
  • Svetozar Gligorić (+4 −2 =8)
  • Petar Trifunović (+3 −1 =8)
  • Braslav Rabar (+1 −3 =4)
  • Andrija Fuderer (+6 −1 =5)
  • Alekszandar Matanović (+5 −1 =3)

A magyar versenyzők eredményeiSzerkesztés

Forduló Ellenfél
 
Szabó László

Kluger Gyula
 
Barcza Gedeon

Sándor Béla

Gereben Ernő
Pont
Elődöntő (4. csoport)
1   Kolumbia Cuéllar Gacharna 1 De Greif 1 Sánchez 1 Rivera 1 4
2   Belgium O’Kelly de Galway 1 Dunkelblum ½ Gobert ½ Lemaire 1 3
3   Svájc Kupper ½ Blau 1 Bhend 1 Walther ½ 3
4   Anglia Alexander ½ Penrose ½ Golombek ½ Wade 0
6[2]   Luxemburg Neu 1 Philippe 1 Kremer 1 Jerolim 1 4
7   NSZK Schmid ½ Pfeiffer ½ Darga 1 Joppen ½
„A” döntő
1   Argentína Miguel Najdorf ½ Bolbochán 0 Panno 1 Pilnik ½ 2
2   Bulgária Minev 0 Milev 1 Bobotsov 1 Bobekov 0 2
3   Izland Pirc ½ Svetozar Gligorić 1 Rabar 1 Trifunović 1
4   Szovjetunió Mihail Botvinnik ½ Vaszilij Szmiszlov 0 David Bronstejn ½ Paul Keres 0 1
5   Jugoszlávia Pirc ½ Gligorić 1 Trifunović ½ Rabar ½
6   NSZK Unzicker 1 Schmid ½ Pfeiffer 0 Darga ½ 2
7   Csehszlovákia Pachman ½ Filip ½ Zita ½ Šajtar ½ 2
8   Hollandia Max Euwe 1 Donner 0 Prins 1 Van Scheltinga 1 3
9   Svédország Stahlberg 0 Lundin 1 Hörberg 1 Nilsson 0 2
10   Anglia Alexander 0 Penrose 0 Wade 1 Clarke 1 2
11   Izrael Porath 0 Czerniak 0 Aloni ½ Kniazer ½ 1
Szerzett pontszám
(Játszmák száma)
8½ (16) 8 (15) 12½ (16) 3 (6) 9 (15)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Tournament Review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. október 28.)
  2. Az 5. fordulóban a csapat szabadnapos volt.

ForrásokSzerkesztés

  • OlimpBase
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információkSzerkesztés